Alexander a maffia család örököse. Egy bérgyilkos, aki rettegésben tartja az egész várost. Mert aki Ivanov, annak nincsenek érzései, mert őket kegyetlennek nevelték.
Viszont Alexander Ivanov élete sosem volt egyszerű, hiszen egy nap megismerkedik e...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Az orvostól haza érve a nappaliba indultam, azonban ami ott fogadott, arra nem számítottam. Egy idegen férfi állt nekem háttal, talpig feketében. Testét különböző tetoválások fedték, de ami megrémísztett, az a fegyver az oldalán.
-Már vártalak téged Svetlana. - a hangja hátborzongatóan mély volt.
-Ki maga?
-Lorenzo DiNozzo. -fordult felém, majd végre a szemembe nézett. Fekete haja és a zöld írisze sokként hatott rám.
-Még is mit akar maga tőlem?-hallani lehetett a félelmet a hangomban.
-Egyenlőre csak beszélgetni terveztem.-lépett közelebb hozzám, majd óvatosan végig simított az arcomon.
-Kérem...-hunytam le a szemem.
-Tetszik, hogy félsz tőlem. -lépett mögém.
-Miről akar velem beszélni? -húzódtam el tőle.
-Vigyétek az autóhoz!-hagyta figyelem kívül a kérdésemet, majd további két fegyveres ember lépett be a szobába, és a férfi utasításait követve, az autóig rángadtak.
-Ne, kérem! -fogott el a félelem. Fogalmam sem volt, ki ez a férfi és azt végképp nem tudtam, hogy mit akar tőlem. -Eresszenek el! -kiáltottam.
-Nem tetszik ez a hangnem.
-Nekem sem tetszik sok minden, képzelje el!-rántottam ki a kezemet az egyik fegyveres őr kezei közül.
-Türelmes ember vagyok, de most már kezd el fogyni a türelmem. -lökött neki az autó oldalának, ami rettentően fájt. -Fogd be a szád, és szállj be abba az isten verte autóba!
Nyitotta ki az autó ajtaját, majd szó szerint belökött a hátsó ülésre. Ellenkezni akartam, azonban mielőtt ezt megtehettem volna, egy kendőt nyomott a szám elé.
-Szép álmokat kedvesem...-suttogta, majd egy csókot lehelt a nyakamra.
