Farkas Olívia idén is kedves nagypapája tanyáján tölti a nyarat. Minden szünidejét itt tölti, szinte itt nevelkedett, így a hely nagyon közel áll szívéhez. Azonban Olívia nagypapája már idős, így nem tudja elvégezni a tanya körüli teendőket. Gondok...
Reggel ötkor megszólal az ébresztőórám. Rutinosan kikapcsolom, majd néhány nehézkes perc elteltével kikászálódok az ágyamból. A mai nap kivételes alkalmából szépen bevetem az ágyam, majd a fürdőszobába kecmergek. Egy alapos arcmosás hamar rendbeszed és máris frissebbnek érzem magam. Szempillaspirált teszek fel, majd kisebb bajlódások árán magas lófarokba kötöm össze hosszú hajam. Visszamegyek a szobámba és levetem kényelmes pizsamapólóm, helyébe magamra kapom a kedvenc fekete hastrikóm és egy kantárosnadrágot. Van még öt percem negyed hat előtt, így addig leemelem a telefonomat a töltőről és végigböngészem a közösségi oldalakat. Az Insta ezerrel pörög; szebbnél szebb nyarak, bikinis lányok, részeg tinik és krombeli baráti társaságok posztjai jönnek szembe velem. "Az idei nyarat megnyomjuk; robbanunk, gyerekek; hajrá 2023 summer; best feeling ever; let's goo nyárr" - látom a sok boldog kijelentést. Nagyot sóhajtok és inkább kilépek a média világából. Átmegyek a szomszéd szobába, nagyapa hálójába. - Jó reggelt, Papa! - köszönök és benyitok hozzá. Az ágya szépen be van bevetve, fából készült éjjeliszekrényén a gondosan elrendezett fényképek makulátlanul csillognak, könyvespolcán a régi, keményborítós olvasnivalók nyugalomban helyezkednek el. Egy pillanatra elfog a pánik, mert minden rendben van, csak nagyapát nem találom. Gyorsan elszaladok a szobám mellett, a folyosó túloldalára és megnézem a mosdóban. - Papa, bent vagy? - kopogtatok. Nem jön válasz. Mégegyszer próbálkozom. - Papa! - semmi. Lerohanok a lépcsőn, majd a konyhába veszem az irányt. Átvágok a kerek asztalokkal teli étkezőn és bekukkantok a konyharészre. Az óriási konyhapult másik oldalán Marina barna kontya bukkant fel, ősz hajtincsekkel vegyülve. Mint mindig, most is mennyei illat árad. - Jó reggelt, Ms. Olívia! Máris ilyen éhes? - kérdezi kedvesen. Marina már több évtizede a családunk házvezetőnője. Annak idején Amerikából velünk együtt költözött ide, majd a farm felépítése után rögtön itt is kezdett dolgozni. Kiskoromban mindig ő vigyázott rám, ha nagyapáék nem értek rá. Pár évvel fiatalabb, mint a nagyapám, ennek ellenére mindketten remek formában vannak. Vagyis Papa inkább csak volt... - Nem, köszönöm, Marina, még nem. Nem tudod, hol van Papa? - támaszkodom az ajtófélfának és mélyen beszívom a finomságok édes illatát. - Dehogynem, a nagypapája a mezőn van. - int a fejével a bejárati ajtó felé mosolyogva, miközben egy tál gőzőlgő palacsintát rak az asztalra, tetején erdei gyümölcsökkel és juhar-sziruppal. Megkönnyebbülésem jeléül mégis a palacsintás tál felé nyúlok és lelopok a tetejéről egy epret. Marina mosolyogva ingatja a fejét, majd ismét belemerül a sütés-főzés mesterségébe. Kilépek az előszobába és magamrakapok egy túlméretezett pulóvert és egy hosszú szárú gumicsizmát, majd kifelé veszem az irányt. A hajnali friss levegő kellemesen simogatja az arcomat. A napraforgók felé veszem az irányt. Jake, drága juhászkutyám boldogan szalad felém balról. - Szia, édesem, hogy vagy? - kérdezem tőle mosolyogva és lehajolok hozzá, mire megnyalja az arcom. Puha szőre aranyos csiklandozza a csuklóm. - Igen, szerelmem, én is nagyon várom őket! - mondom neki és megpuszilom, majd útjára engedem, de ő természetesen, mint minden reggel, ismét engem követ. - Gyere, babám, keressük meg Papát! - csettintek neki mosolyogva és jobban összehúzom magamon a pulcsimat. Az égszínkék égbolton egy felhő sem kavarog, helyet adnak a nap hajnali műsorának. Minden napraforgó a gyönyörű égitest felé fordítja fejét és fürdik a sárgás sugarakban. Becsukom a szemem és élvezem, amint az én arcomat is beterítik.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
