Szerelmes nyár

Ötödik fejezet

Alex

- Fogjátok már be! - kiált Fefe az emeletes ágy felső részéről és lehajolva megcsapja Dasztint, aki rögtön kapcsol és visszaüt egy párnával.

- Mi van, kisbaba, aludni akarsz? - biggyeszti a száját Fefének Örkény a másik ágyról, de ő sem hagyja magát és már egyszerre csapkodják egymást.

- Hoho, testvéreim, hív a csajom, addig maradjatok már! - csitítja őket az agyonzselézett hajú gyerek és telefonja kijelzőjében megnézi, tökéletesen áll-e vaxolt haja. Csücsörít is és elismerően bólogat, majd fogadja a hívást.
A fiúk összenézve röhögik ki.

- Szia, cica, mizu? - kérdezi a képernyőn megjelenő lánytól. Szerintem lehet vagy húsz éves a csaj, festett hajjal, óriási szájjal és vagy egy kilónyi alapozóval. Tömeg.

Dávid hirtelen odalopódzik és elkezdi a zselézett hajút bökdösni, aki így alig tudja magát nézegetni.

- Jaj, bébi, mi történik? - nyávog a csaj neki.

Én a szoba túlsó feléből nézem az egészet és csak megcsóválom a fejem. Tömegek mind. Kristóf a másik ágyról engem kémlel, összehúzott szemekkel. Kinyitja az ablakot és meggyújtja a cigijét.

- Mi bajod? - pöccint felém a fejével, miközben beleszív a fehér tekercsbe. Én semmitmondóan csak megrázom a fejem és inkább a telefonomba temetkezem. Vele nem jó ujjat húzni. Valaszolok anya üzenetére, hogy minden rendben van-e és visszaírok Lana-nak is, akinek üzenete mosolyt csal az arcomra. Aztán megnyitom az instát és bulizó tinikkel találom szembe magam. Pia, csajok, koncertek, zene, fesztivál, fű, vadulás és minden, ami kell. Most voltaképp nem is érdekel, mit csinálnak mások, inkább csak az érdekel, megtalálom-e őt. Olívia - írom be a keresőbe és érkezik rá 500+ találat. Na így nem megyek sokra! - nevetek magamon. Támad egy ötletem és felmegyek a farm honlapjára, ahol biztos leírják valahol az ő nevét is. Aha! Megvan! Farkas Olívia. Örülök a fejemnek és gyorsan átlépek megint instára, hogy megkeressem. Meg is van! - húzom mosolyra a szám. A profilképén szőke, dús haja tökéletesen keretezi szép arcát. A nap felé fordulva, lehunyt szemekkel mosolyog. Lejjebb görgetek, mire felfogom, hogy a fiókja privát. A francba! Némi vonakodás után, de nem követem be. Az milyen lenne már?! Zárolom a képernyőm és csak magam elé meredek, majd elmosolyodom. Kiváncsi vagyok, mit hoz a holnap...

Körbenézek és a baromkodás lassan elhal. A cigisek elszívják az utolsó slukkot, a zselés hajú leteszi a telefont, a fiúk befejezik a csatát, az emós gyerek befejezi az átkok írását (?) és mindenki bemászik az ágyába. Előkerülnek a telefonok és fülhallgatók, mindenki érzi, hogy ideje feküdni. Egyedül a göndör hajú, fényképezős srác olvas nyugalomban. Ő annyira... nem idevaló.

Gondolataimat két kopogás szakítja félbe. Nyílik az ajtónk és a fekete hajú, műkörmös lány lép be, extrarövid pizsamanadrágban és extrafeszulős trikóban.

- Csak becsuknám az ablakot. - mondja ártatlanul és elindul felénk, a szoba tulsó felébe, hogy eleget tegyen kijelentésének. Átlépked minden széthagyott cuccon és a fiúk konkrét nyálcsorgatással néznek utána. Lassan, erősen pucsítva sikerül becsuknia az ablakot, Kristóf örömére. Próbalok nem odanézni, de az én tekintetem is vonzza. Megfordul és sokat sejtően rám mosolyog, majd Kristófra kacsint.

- Jó éjt, fiúk! - mondja az ajtóban és egy puszit küld felénk.

- Mellettem még van egy hely! - kiabálja utána Örkény, mire a többiek röhögésben törnek ki. A csaj elmosolyodik és rákacsint, majd kimegy.