Szerelmes nyár

Harmadik fejezet

Alex

- Gyertek csak be, foglaljatok helyet! - invitál be minket kedvesen Joe az étkezőbe. Pár zűrös perc alatt mindenki helyet foglal a hatszemélyes kerekasztaloknál. Kristóf, Dasztin, Fefe, Örkény, Dávid és én a leghátcsó asztalhoz megyünk.
Joe megvárja, míg mindenki elcsendesedik, majd összecsapja a tenyerét. Mellette, az ajtónál ott áll a lány és egy idősebb, alacsony hölgy.
- Bemutatom nektek az unokámat, Olíviát. - karolja át a lányt mosolyogva. Olívia mosolyt farag az arcára. Apró gödröcskék jelennek meg a a szája vonalában. - Olívia fog mindent kordában tartani és gondoskodni róla, hogy a lehető legjobban érezzétek itt magatokat, a munka mellett. - magyarázza Joe, Olívia pedig a földet pásztázva bólogat.

- Ha meglátom, én már jól érzem magam! - szól közbe pofátlanul Kristóf. A fiúbanda nevetésben tör ki, Joe fejét rázva elmosolyodik. Olívia pedig felkapja fejét, kissé felemeli szemöldökét és szúrós szemekkel néz, azonban látom halvány mosolyát. Olyan, akivel nem szabad szórakozni....
- Ez a hölgy pedig itt Marina. Marina itt a házvezetőnői szerepet tölti be, azonban ha bármi kérdésetek van, hozzá is nyugodtan lehet fodulni. - mosolyog bíztatóan és a hölygre néz. Marina kedves arccal néz rajtunk végig, majd bemegy a konyhába.
Egy ázsiai lány lép be az ajtón. Barna haja, lágy tekintete és babaarca mintha Olívia szöges ellentétét tükrözné. Joe int neki, hogy menjen oda és őt is átkarolja. A lány szégyenlősen festékes cipőjét bámulja.
- Ő pedig itt a fogadott unokám, Annie. - mutatja be, mire a két lány sejtelmesen összemosolyog.
Majd ismét egy ázsiai férfi és nő lép be, mögöttük egy fiúval. Biztosan Annie családja. Tippelt koruk ellenére nagyon fiatalosan néznek ki.
- Ők itt Annie szülei, Hyun-Su és Young. - mutatja be a kedves arcú házaspárt, akik enyhén meghajolnak. - Ő pedig itt Seoung, Annie öccse. - néz Joe a tizenöt év körüli fiú felé. Ezüst nyakláncai, fekete pólója, bő nadrágja és flegma nézése rám emlékeztet. Ő köszönésképpen csak homlokához emeli mutató- és középsőujját, majd int egyet, amihez társul egy kacsintás is. Elmosolyodom rajta. Máris szimpatikus.

- A Kim család is a farmon dolgozik, ha kérdésetek van, hozzájuk is bátran lehet fordulni. - mondja Joe. - Ebéd után elfoglaljátok majd a szobátokat és mindent körbemutatunk. Most pedig mindenkinek jó étvágyat! - mosolyog, majd elindul a velünk szembeni asztalhoz.

Mindannyian helyet foglalnak. Annie és Olívia egymás mellett, rögtön mellettük Seoung, majd Joe, Young és Hyun-Su és bezárul a kör. Marina kijön a konyhából és Annie vállát megsimítva mond valamit a már nagyban készülő estebédről. Ámulva figyelem a nagy társaságot. Mint egy boldog család. Az arcukon mosoly ül és szemük csillogása, ahogyan áhítatosan mindig figyelnek egymásra, elárulja, hogy régen találkoztak.
Apa jut eszembe. Talán néhány éve mi is így ülhettünk volna. Talán megváltozott volna. Talán megbocsátott volna...

- Halljátok, má' rohadt éhes vagyok! - hajtja hátra fejét Fefe nagy szenvedéssel, amivel félbeszakítja szomorú gondolataimat. Dávid nevetve rácsap a hasára, mire Fefe fájdalmasan összegörnyed és káromkodva belebokszol a haverja karjába. Dávid aztán a tarkójánál fogva megszorítja Fefét és megdörzsöli vörös hajkötegét. És már kezdődik is a bunyó.
- Hülye! - sziszegi valamelyik, miközben belőlünk hangos szurkolás és nevetés tör ki.

A pillantásom a szemben lévő asztal felé siklik, pontosabban egyenesen a velem szemben ülő lány felé. Young és Hyun-Su vékony válla között tökéletesen látom kicsire összehúzott szemét. Az étkezőben lévőket pásztázza. Vajon keres valakit? A pillantása a mi asztalunkhoz érkezik, egyenesen a tekintetembe fúrja az övét. Szeme felsimeréstől csillog. Apró mosoly játszik ajkai körül, majd lehajtja fejét és nem bírja tovább, elmosolyodik. Én is így teszek.