Emilia
Igyekeztem csak magamra koncentrálni. Nem a Hercegre,nem a testvéreimre,csak magamra.
A tegnapi napot a hímzés befejezte után a lakrészembe vonulva töltöttem,mondván megtűzött a Nap.
Nem lettem volna képes Floval egy helyiségben tartózkodni,tudva minek lát engem.
Cisca persze átlátott rajtam és mellettem akart lenni,de elküldtem. Tisztáznom kellett az érzéseimet és a szándékaimat.
Bármennyire is visszalépnék,nem tehetem. Apám nem azért küldött ide, hogy feladjam. Soha nem erre nevelt, nem okozhatok neki csalódást.
Másnap délután kisétáltam a birtokon lévő tóhoz, és egy fa árnyékába húzódva olvastam.
-Hercegnő!
Riadtan kaptam a hang felé a fejem,ahol Charles mosolygott rám.
-Felség!
Mikor fel akartam állni intett,hogy maradjak és csatlakozott hozzám.
-Jobban érzed magad? Hallottam kicsit gyengélkedtél.
-Csak a szokatlan meleg.-pillantottam rá
-Egészen biztos,hogy ennyiről van szó?
-Természetesen.
-Rendben. Mit olvasol?
-Találtam egy könyvet,amiben ókori görög művek vannak. Remélem nem baj, hogy magamhoz vettem.
-Dehogy. Örülök,hogy találtál kedvedre valót. Felolvasnál nekem?
-Ha szeretnéd Hercegem.-mosolyogtam rá
Kidőlt a puha pázsiton és lehunyt szemmel élvezte az időt.
Megköszörültem a torkom,majd hangosan olvasni kezdtem a következő verset.
-Jöjj hamar hozzám, amilyen hamar tudsz,
rózsabimbóm Gongüla, tejfehér szép
köntösödben: lásd, a szívem szerelme
száll körülötted,
szép leány: mert már ha ruhádra nézek,
akkor is reszket, gyönyörömre, szívem.
Egykoron szórtam magam is szidalmat Aphroditéra,
most pedig kérem, szavamért kegyét ne vonja meg tőlem, de kiért leginkább
vágyom én, azt hozza el újra, hozzon
téged ölembe.-Ez Szapphó. Igaz?
-Igen.
-Soha nem értettem a művészetét,de azt hiszem csak meg kellett rá érnem.-pillantott rám
-Oh Hercegem,van valamim számodra!-jutott eszembe
-Csakugyan?-ült fel kíváncsian
A ruhám ujjába nyúltam a csuklómhoz,ahonnan előhúztam a számára készített zsebkendőt.
-Tegnap fejeztem be.-adtam át mosolyogva
-Magad hímezted?-nézte meg részletesen
-Igen. Megtisztelnél,ha elfogadnád.
-Számomra megtisztelő.-mosolygott rám
Az orrához emelte,majd a zsebébe süllyesztette.
-Nagyon szépen köszönöm.
-Csak egy apróság.-vontam vállat
-Kérem a könyvet,most én olvasok neked.-nyújtotta a tenyerét
Kuncogva adtam oda neki a könyvecskét és ezúttal én feküdtem le a fűre.
Szintén egy Szapphó művet olvasot, nevezetesen az Aphroditéhoz című verset.
Számtalanszor olvastam már,de Charles hangján hallva teljesen máshogy hatottak a jól ismert sorok.
Lehunyt szemmel hallgattam.
-Mondhatok egy titkot?-fordítottam felé az arcom
-Kíváncsian hallgatom.-vigyorgott lelkesen
-Mióta itt vagyok,úgy érzem kicseréltek. Ezért mindig hálás leszek neked,bármi legyenis a vége.
-Bármi legyenis a vége.-ismételt-Ezek szerint nem vagy boldog Angliában?
-Nagyon is az vagyok. Szeretem a családomat,a hazámat és a népemet. De ez a hely... mintha nem is evilági lenne.
-Nincs még egy ilyen,ez igaz.-bólintott büszkén-Nem lesz bajod abból,hogy kettesben vagyunk?
-Az udvarhölgyeim ott vannak.-mutattam jobbra,ahol valóban figyeltek minket a nők-És Mama is tudja,hogy kint vagyok.
-Rendben. Nem szeretném,ha csorba esne a neveden.
-Nem hiszem,hogy tennél bármi illetlent.-mosolyogtam rá
-Soha nem lehet tudni mi egy férfi szándéka. Ne adj meg mindenkinek ekkora bizalmat.
-Ezek szerint neked se?
-Én talán a férjed leszek.-vont vállat
-Áh,szóval a jelenlévők kivételek.-nevettem
-Hát,tőlem nem kell tartanod ez biztos.-mosolygott
Csillogó szemekkel nézett végig az alakomon,ami miatt az arcom elöntötte a forróság.
Instagram:ellanna_wattpad
Tiktok: ellanna3
VOCÊ ESTÁ LENDO
A herceg választottja{BEFEJEZETT}
FanficNorris család. Anglia uralkodói, a ház, ahonnan a két legidősebb hercegnő ugyan annak a hercegnek a kegyeiért versenyez. Leclerc család. Monacó uralkodói, a ház, ahol a középső herceg élete legfontosabb döntése előtt áll. Melyik Norris leány nyeri e...