A herceg választottja{BEFEJEZETT}

6.

Emilia

Szerencsére elkerült a megfázás, hála Charlesnak. Ha ő nincs,megfulladtam volna a tóban. Szeretném kifejezni valahogy a hálámat neki.

A kastély könyvtárában kerestem egy újabb olvasni valót,mikor Flo lépett mellém. Tudtam,hogy nem könyvet keres azért jött, hogy ismét engem sértegessen.

-Ügyes csel. Kár, hogy nem nekem jutott eszembe.-mondta halkan,miközben a polcot figyelte

-Nem volt semmilyen csel,meg is halhattam volna.

-Hát persze.

-Ki vagy te, és mit csináltál a nővéremmel?-fordultam felé

-Ezt én is kérdezhetném drága húgom.

-Kifordultál önmagadból Flo. Én nagyon szeretlek téged,kérlek ne csináld ezt.

-Akkor lépj vissza.-sziszegte a szemembe nézve

-Nem fogok.

-Hát, ez esetben sajnálom. A herceg engem fog választani. Tegnap már a szobájában is jártam.-mosolygott

-Tessék?

-Jól hallottad. Miután téged ott hagyod, engem a szobájában fogadott.

-Hazudsz.

-Nem én.

Talán a Herceg,mégse az akinek hittem?

-Anyánk nem egy szajhának nevelt,hova lett a méltóságod?

-A Herceg ágyában felejtettem.

-Nem tudom ki vagy te, de bizonyosan nem a testvérem.-ráztam a fejem

Levettem egy könyvet a polcról,majd elhagytam a szobát.

Sietősen a lakrészem felé mentem,miközben a könnyeimmel küszködtem.

-Mindenki menjen ki!-szóltam az udvartartásomnak

-Kisasszony...

-Most!-emeltem fel a hangom-Ne engedjetek be senkit,mondjátok,hogy gyengélkedem.

Értetlen pillantást váltottak,de teljesítették a parancsom és egyedül hagytak.

Letettem a könyvet az asztalra, majd a szélébe markoltam.

Hevesen vettem a levegőt,mégis úgy éreztem megfulladok.

A térdem felmondta a szolgálatot és összerogytam. A még mindig az asztalt fogó kezemnek támasztottam a homlokom és kitört belőlem a zokogás.

Csak játszott velem...

Megtöröltem az arcom és felegyenesedtem. Megkerülve az asztalt leültem a székre,majd papírt vettem magam elé.

Charles herceg,

Tudomásomra jutott,hogy a szobájában fogadta a nővéremet. Nem tisztem ítélkezni,így nem teszem. Mindössze arra kérlek,ne játssz velem!
Én őszinte érdeklődéssel és kedvességgel fordultam feléd, azt hittem ez kölcsönös. A gesztusaid hamis ábrándba ringattak, úgy gondoltam talán nem vagyok közönbös. De tévedtem.
Kérlek,ne hozz szégyent a házamra, s ne alázd meg a nővérem!
Nem áll szándékomban megakadályozni abban,hogy a szívedre hallgass,ami ezek szerint Flo felé húzz.
Kérlek,hagyd meg a becsületem és engedj hazatérnem!
Megesküszöm neked,hogy soha nem derül ki a titkotok.

Legnagyobb szeretettel,

Emilia Norris
Anglia összetört szívű hercegnője"

Néhány könnycsepp hullott a papírra,miközben megírtam az üzenetem.

Megtöröltem az arcom,egy pecséttel lezártam a levelet,majd kiléptem a hálótermemből. Intettem a fejemmel annak a lánynak,akiben a legjobban megbízom.

-Ezt add át Charles hercegnek. Személyesen az ő kezébe.-adtam oda neki a levelet halkan suttogva

-Parancsára Hercegnőm!-pukedlizet-A választ megvárjam?

-Nem. -ráztam a fejem

-Rendben.

Mosolyogva szorítottam meg a kezét.

Kimentem a teraszra,remélve ott kapok rendesen levegőt. A kertben a főherceg és a felesége sétálgattak egymásba karolva.

Bár marta a szívem a látványuk,mégis elmosolyodtam.

Remélem egyszer nekem is megadatik...

Sóhajtva néztem fel az égre,miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

-Oh Papa,mibe kevertél?

Megráztam a fejem és inkább bementem a kastély falai közé.

Amikor öröm,vagy fájdalom ér mindig az írás az én menedékem. Hát letelepedtem az asztalhoz és kiadtam magamból a fájdalmat.

"Azt hittem elhagy végre a magány,
Szemeidben az otthon várt.
Nem voltam több,csak naiv leány,
Egy újabb ostoba báb.

Szavaid Aphroditét szólították,
Mosolyod csak nekem ragyogott.
Óvó karjaid engem öleltek,
Mégis szíved másra vágyott."

Egész nap a szobám magányában voltam egyedül a vacsora idejére mentem le.

Charles herceg egész végig kereste velem a szemkontaktust,de én nem bírtam ránézni.

Már megkapta a levelem,többre nem lettem volna képes a mai napon.

-Minden rendben Emilia? Olyan kis csendes vagy ma, az ételt is csak piszkálod.-mosolygott rám az anyakirályné

-Kicsit meghültem, de minden rendben.-erőltettem magamra egy mosolyt

-Jaj kedvesem, akkor menj nyugodtan feküdj le! Nehogy a végén nagyobb baj legyen.

-Köszönöm felség!-bólintottam

Pukedliztem egyet a családoknak,majd jó éjszakát kívántam.

A herceg ekkor se adta fel, s igyekezett elkapni a pillantásomat de én csak a földet páztásztam.

Instagram:ellanna_wattpad
Tiktok: ellanna3