A herceg választottja{BEFEJEZETT}

10.

Emilia

Nem tehettem róla, egy kicsit arrébb léptem Charlestól. Ezt észre vette és megszorította a derekam.

-Istenem!-vetett keresztet Anyám

-Flo hercegnő valóban állapotos. Amint lekerült róla a fűző már látszódott a hasa,így teljesen kizárt, hogy a Hercegünk lenne az apa.

Hangos sóhaj,majd nevetés tört elő belőlem. A lábaim felmondták a szolgálatot és ,ha Charles nem tart szorosan biztos összeestem volna.

-Sajnálom Mama!-nézett Flo Anyára

-Indíts a szobába!-ragadta meg a kezét és becibálta

Elengedtem Charles karját és a húgommal a nyomomban követtem őket.

-Ki az? Kinek a fattyával vagy terhes?-kiabált vele Anya

Mire beakartam volna csukni az ajtót már az egész családunk bent volt, a Leclerc család azonban kintről figyelte az eseményeket.

-Nem tudom.-rázta a fejét

-Mi az,hogy nem tudod? Hány férfival volt neked dolgod? Hát kurvát neveltem én?-kelt ki magából Apa

-Talán a pohárnokod. Vagy a szakácssegéd. -suttogta halkan

-Nem volt magasan a léc.-szólaltam meg

-Annyira sajnálom Emilia! Kérlek bocsáss meg nekem.-nyúlt a kezemért,de hátrébb léptem

-Ne merészelj hozzám érni.

-Apát akartam a gyerekemnek. Egy jó apát.

-Erre előbb kellett volna gondolnod.

-Emilia hercegnő.-szólított meg Lorenzo

-Igen?

-A sorsa a te kezedben van. Dönts róla belátásod szerint.

Bólintottam,majd újra a síró lányra néztem.

-Soha többet nem akarlak látni,sem a gyereked. Papa,vigyétek vissza Angliába! Többé nem léphet Monacóba.

-Kérlek Lia!-esett térdre előttem és megragadta a szoknyám-A húgom vagy.

-Abban a pillanatban szűntél meg a testvérem lenni,hogy beléptünk ebbe a palotába. Reggel az első hajóval indulsz.

Kitéptem a kezéből a szoknyám,hogy kimenjek a szobából ám az ajtóban visszafordultam.

-Elmentem volna innen miattad. Lemondtam volna a szerelemről,hogy te boldog legyél. Szívemből szerettelek,de most csak szánalmat érzek irántad.

-Lányom,túlzásba esel.-szólt rám Apa

-Azt tanítottad álljak ki magamért, és az igazamért. Hogy a hazám mindig az első. Nekem az már nem Anglia,hanem Monacó. Így a hercegséget védem,ha kell attól akivel egy a vérem.

Kiléptem a küszöbön és becsuktam magam mögött az ajtót.

-Kedvesem!-ölelt magához Pascal

Eddig bírtam tartani magam,eleredtek a könnyeim.

-Nagyon erős nő vagy.-suttogta a fülembe

Charlesra néztem,akinek a szeme büszkén csillogott.

-Az én Rózsabimbóm.

Az édesanyja egy cinkos mosollyal engedett el.

-Magatokra hagyunk.-nézett ránk Lorenzo

Charles nem foglalkozva vele,csak elém lépett és magához szorított.

-Szóval a hazád már Monacó?-mosolygott rám

-Mióta leléptem a hajóról. -ismertem be

-Jegyesemként megcsókolhatlak?

Mosolyogva vezettem a kezem az arcára és lábujjhegyre álltam. Rögtön lentebb hajolt és összeillesztette az ajkainkat.

A regények,versek meg sem tudják közelíteni azt az érzést,ami szétáradt bennem.

Egész nap a karjaiban akartam lenni, és érezni a forró csókját.

-Gyere,menjünk innen.-fogta meg a kezem és szaladni kezdett

Kacagva követtem őt, akár a világ végére is vele mennék.

A kertbe vezetett, ahhoz a fához,ami alatt olvastunk.

Benyúlt a zsebébe és előhúzott egy gyűrűt.

-Ez a Bianchi családé eredetileg. A fiúk volt az én legnagyobb támaszom,de sajnos már nincs köztünk. Az édesanyja nekem adta ezt a gyűrűt,hogy én húzhassam annak a lánynak az ujjára,aki a feleségem lesz. Megtisztelsz azzal, hogy elfogadod tőlem,mint a szerelmem jelképét?

-Igen.-bólintottam könnyes szemekkel

Óvatosan felhúzta az ujjamra a rubint köves gyűrűt,majd a kezem felemelve megcsókolta.

-Köszönöm, hogy bíztál bennem.

-Mindig bízni fogok.

Néha ahhoz,hogy haza találj, el kell hagynod az otthonod.

Elhagytam Angliát,megtagadtam a testvérem,mégis felhőtlenül boldognak éreztem magam.

Instagram:ellanna_wattpad
Tiktok: ellanna3