Téves Szoba

2. Rész

08.26

Zahira Morton

Ma lesz a nyár legnagyobb bulija amit Edward szervez. Fogalmam sincs amúgy, hogy ki az az Edward, nagyon remélem, hogy az a vámpír srác az Alkonyatból. Elvileg nagyon sokan lesznek ott, a fele a társaságot már ismerem a bulikból, klubokból.

Épp a szekrényemben kotorászok, de nem tudom elődönteni, hogy mit vegyek fel. Nagy dilemma árán megszületett a döntés ami egy fekete comb középig érő egyberuha lett aminek a háta kivágott valamint a hozzá tökéletesen passzoló magassarkú cipőm.

Hajamat csak kiengedve hagytam és feltettem egy szolid sminket. Elvégre úgysem ismerkedni megyek. Egy lánnyal akit látásból ismerek a suliból megbeszéltük, hogy el visznek kocsival így sofőrrel sem leszek gondban. Kilencre kell menni, de az elitek tudják, hogy az fél tíz.

Hangos duda szó hallatszik be kintről. Ez tuti Sarah. Gyorsan összeszedem a táskám és már be is zárom az ajtót. Magabiztosan közeledek a kocsihoz majd a sofőr aki egy fekete hajú, magas srác már ki is nyitja nekem az ajtót.

-Sziasztok! Jól tudom, hogy megyünk alapozni?!-mosolygok és összeakad a tekintetem a fiúéval aki a visszapillantó tükörből néz hátra.

-Szia Csajszi, dehogy megyünk. Annyi pia lesz Edwardnál, hogy még két hét múlva se leszel józan.-nevet a barna hajú mellettem ülő lány.-Amúgy hogy is hívnak?

-Zahira.-mondom egyszerűen miközben a tekintetem Sarah kijelzőjére téved.

-Aha, és miért bámulod a mobilom?!-basszus mit mondjak?!

-Jah, csak reflex, láttam, hogy épp háttér képet cserélsz.-miért cseréli le a hátterét ha épp egy fiúval csókolózik rajta?!-Ne haragudj.

-Hát hiába, muszáj. Szeretnék egy jó estét. Oda nem mehetek ezzel a képpel-simítja meg a sofőr karját aki kéjes mosollyal viszonozza érintését

-Akkor ő a barátod?-kérdem mire  összeráncolja a szemöldökét.

-Basszus te vak vagy? Vagy bele ment a szempilla spirál a szemedbe?! Az az öcsém volt baszki.-förmed rám ami által még furább a szituáció de inkább elengedem magam mellett-Nekem ez a tigris a pasim.-mosolyog a sofőrre aki leparkol a ház előtt.

-Jó mindegy, köszi, hogy elhoztatok. Majd hajnali egykor találkozunk.-pattantam ki a kocsiból.

Rengeteg ember van itt és árad a pia szag mindenhonnan. Néhol klikkesedések vannak néhol pedig mindenki mindenkivel alapon smárol. Undorító. Néha nem is tudom mit keresek itt. A bőr kanapékon van egy társaság, őket már ismerem. A vezérük Jake Santos. Nagyon jó pasi, szőke, izmos, és nagyon vonzó. Tuti, hogy az ágyban is nagyon tud.

-Heh Zahira Morton a láthatáron!-a hang irányába fordulok. Ezek szerint észre vett.

-Sziasztok!-mosolygok mire Jake automatikusan belerug haverja lábába jelezve hogy menjen arrébb.

-Szia-köszöntek szinte szinkronban.-Ülj le ide-paskolja meg a kanapét Caden, aki Jake haverja.

Leülök a két fiú közé akik egyből közelebb csúsznak hozzám. A társaság nem igen beszél velem. Egyébként egymással sem. Mindenki mondd valami hülye szexszista poént vagy sztorit amin szinte elvárt röhögni. Általában hamar rájövök a bulikon, hogy miért kell eljönnöm. Szeretem a magányt, de a társaságot is.

Már épp azon gondolkodtam, hogy ideje lenne egy másik csapathoz menni mire Jake végig simítja a combom belső falát. Nagyon jó érzés, de nem tudom miért csinálja. Az érintése forró és utat törő.

-Állj le!-súgom a fülébe mire a combom közti anyaghoz ér.-Azt mondtam, hogy állj le Santos!-rántom közelebb a fejét, hogy a fülébe tudjam súgni.

-Csak az agyad mondja, hogy álljak meg.-mosolyog rám azzal a mosollyal amiért valószínűleg itt vagyok ma.-A tested akar engem.-súgja a fülembe majd mondata végén belenyal.

-Be vagy állva Santos, szóval rohadt gyorsan hagyd ezt abba!-emelem fel a hangom mire egy magas barna hajú fiú magához rántja Jaket.

-Azt mondta, hogy hagyd békén! Mi francot nem értesz ezen?!-fogja meg a pólóját mire Jake szabadulni próbál.

-Jól van tesó, nem kell a csajod. Csak hagyj békén!-kezdi el püfölni a fogvatartója mellkasát, ami többek számára vicces jelenetet ad.

-Jól van kicsi macsek menj és kapargasd az almod.-lök egyet a fiún és ahogy jött úgy távozik.

Muszáj megköszönöm neki. Hiszen megmentett. Ha ő nem jön bármi lehetett volna. Szó nélkül távozok a társaságtól akik még elég hallhatóan mondják a magukét. Nincs társaságom. Ami ebben a pillanatban probléma. Jól jönne ha találnék rokon lelkeket.

A biliárd szobába tuti van, elvégre sokan szeretik ezt a sportot. Lassan nyomom le a kilincset.

-Sarah...?-dermedek le. Nem hiszek a szememnek... Neki barátja van, mégis mit keres a sofőrrel itt... Így?!

-Kifelé bazd meg zavarsz!-kapja kezeit maga elé mire automatikusan hátrébb lépek.

-Barátod van. Csak szólok.-fordulok hátra és izomból becsapom az ajtót.

Unottan ülök le a virítóan fehér színű kerti bútorra és a kis táskámból előveszem a cigaretta tartómat amit az asztal tetejére teszek. Már harmadjára nézem át a táskám zsebeit de az öngyújtó sehol.

-Kell tűz?-szólal meg egy hang a hátam mögül.- Tessék.-dobja elém a műanyag asztalra.

-Köszönöm, és azt is, hogy megmentettél.-mosolyodok el és  a magam melletti székre mutatok.

-Nem kell köszönni, ez alap.-ül le, majd ő is meg gyújtja a koporsó szöget.-Egyedül vagy itt?-kérdezi miközben a telefonján babrál.

-Igazság szerint egy ismerősömmel jöttem. De nyoma veszett. Legalábbis nem ér rá.-forgatom meg a szemeim bár ő ezt nem láthatta mivel a telefonját nyomja.

-Én is egyedül jöttem. A haverom nem bulizós típus.-érdekes. Egyedül van itt haverok nélkül? Van ilyen?-Miller könyvmoly.-közölte aminek valahol megörültem, egy pasi tud olvasni?!

-Könyvmoly? Te meg a haverja?-nézek rá kérdő szemmel amire az arcát két kezébe temeti.

-Jahh, imád olvasni. Szinte mindent. Csak szegényt féltem.-gyújt meg egy újabb szál cigit miközben én elnyomom az enyémet.

-Mégis mitől? Hogy őt is beszippsntja egy könyv mint Harry Pottert?-nevetem el magam bár nem értem, hogy a velem szembe ülő miért nem utánozza a reakcióm.

-A barátnője egy ringyó. De így is már hát éve együtt vannak.-a szemeim kikerekedtek. Jó hogy nem már házasság.

-Biztos a pénzre hajt a csaj.-ásítok bele a fél mondatba.

-Miss Torresről van szó, barátnőd nem?!-sandít felém a szemeivel amitől teljesen lever a víz.

-Sarah? Nem a barátnőm csak vele jöttem és a sofőrével.-hangom jobban remeg mint a hűtőben pihenő kocsonya, de nem tudhatja meg amit én. Ezt nem.

-Szóval Austin túl jó srác ezekhez a tárogatókhoz.-kacag fel bár inkább kínosan mint viccesen.

-Lehet, mindenesetre nagyon örültem a beszélgetésnek...-gondolkodom a néven bár semmi nem jut eszembe nem is ittam, de mégis olyan üres az agyam.

-Zion. Zion Baker.-mosolyodik el.

-Oké, tehát kösz a beszélgetést Zion Baker!-lapogatom meg a vállát és a telefonomon a helyi taxist tárcsáztam.

Szerencsére tíz perc alatt megtudtam tenni az utat aminek rendkívül örülök ugyanis nagyon gyorsan kell bőröndöt pakolnom ugyanis három nap múlva indulnom kell az egyetemre. Bostonba.