Téves Szoba

4. Rész

08.31

Zahira Morton

Reggel van. Alig, hogy az óra fél kilencet mutat. Épp a beépített szekrényből rángatom elő a Guess bőröndöm amibe villám gyorsan dobálom be a szekrényem tartalmát.

A kapu telefon éles visítása csak úgy visszhangzik a házban. Szapora léptekkel sietek a készülékhez és engedem be az illetőt.

Nem szokásom megkérdezni ki az. Vélhetőleg a mostoha apám Harrison Smith. Megígérte, hogy elvisz Bostonba. Éltem a lehetőséggel, legalább nem kell repülő jegyre költenem.

Unottan vágódom le a kanapéra. Az agyam azóta is leragadt annál a pillanatnál amikor megtudtam azt, hogy Sarah csalja azt a szegény srácot. Meg kell védenem. Ha magamat nem is tudtam legalább őt had védjem meg. Meg kell találnom.

Zavartan nyomkodtam az instagrammom, de hiába. Semmit nem tudok a srácról. Még a nevét sem. Ha tudnám is a nevét mit írjak?,, Sziaa, a nevem anonim2892 és azt akarom mondani, hogy megcsal a csajod.''?! Ezt még a hülye sem hinné el.

-Hello Hira!-szólal meg egy mély hang. Csak egy ember hív így.

-Szia. Kösz, hogy el jöttél.-szedem össze futva a bőröndöm és a kézi táskám.

-Igazán nincs mit. Az ajtó előtt várok míg elkészülsz.-bólint és kiballag az ajtón.

Utoljára körbe nézek szerény kis lakásomba amit valószínűleg már egy hét múlva már más mond magáénak. Nincs több palacsinta sütés, kora reggeli kávé darálás, dübörgő zene hajnali háromig a szomszéd házból, ha ezek mind lesznek is. Akkor nélkülem. Ismét lezárult egy fejezet miközben a következőt már türelmetlenül hajtja félre a szél.

Az autóban ülök és a hátsó ülésről nézem ahogy a hatalmas épületek, majd fák suhannak el mellettünk. Síri csöndben telik az út. Egy gombóc van a torkomban, hacsak visszagondolok arra, hogy gyerek koromban erről álmodni sem merhettem. Harrison leparkol a Harvard Square Hotel előtt mire automatikusan nyúlok az övcsathoz.

Magabiztosságot kell mutatom mint mindig, most is ezt teszem. Egyenes háttal sétálok be, a kézi táskámmal és a bőröndömmel az ajtón ami előtt még visszaintegetek a nevelő apámnak aki könnyeivel küszködve emeli fel jobb kezét.

-Jó napot kívánok, Zahira Morton vagyok.-mosolygok a hölgyre aki a portán laptopozott egy ablak mögött.

-Jó napot,-pötyögni kezd-ha jól látom maga apja Harrison Smith?-mér végig a hölgy és feljebb tolja a szemüvegét.

-Igen.-soha sem fogom elmondani, hogy nem az igazi apám.-És lehetőleg két ágyas szobában szeretnék lenni.-mosolygok kedvesen, bár nem igazán lenne kedvem két-három emberrel egy helyen lenni.

-Szerencséje van, még pont van egy olyan szobánk. A szoba társa még nem érkezett meg.-mosolyog a hölgy és a kis ablakon kiadja a belépő kártyám és a kulcsot is.

-Rendben, de merre találom a a szobákat?-kérdem remegő hanggal. Jól tudom, hogy nem mutathatok félelmet. Nem szabad.

-Egyenesen a folyosó végén van a lift. A maga esetében a második emeleten.-mosolyog a recepciós hölgy fel sem nézve laptopjából.