Téves Szoba

7. Rész

09.01.
Austin Miller

Hatalmas sietséggel szelem át a várost. Már így is késésben vagyok. Egyszer csak megakad a szemem egy plakáton. Szép színes, a közepén pedig egy gyönyörű Jeep Compas.

Ez egy jel. Be kell mennem oda.

Egy hatalmas fehér épület tárul elém melynek bejárata előtt egy csodaszép vörös szőnyeg terül szét. A recepción egy öltönyös férfi tartózkodik aki a laptopját bütyköli.

-Jónapot kívánok! Segíthetek valamiben?

-Jónapot! Mit kell tenni azért a gyönyörű Jeep Compasért?-nézek mélyen a férfi szemébe miközben az épületet nézegetem.

-Hmm-maszírozza az orrnyergét-Van magának jogosítványa egyáltalán?

-Természetesen.-veszem elő a kabátom zsebéből a pénztárcám és a recepciós pultra helyezem az engedélyt igazoló plasztik kártyát.

-Nézem-pötyög a laptopba.-Látom. Nos ahogy látom rendelkezik pénzforgalmi fiókkal is.-elővesz egy nyomtatványt és az orrom alá teszi.-Annyi a dolog, hogy maga befizet erre a nyeremény betétre három napon belül 145 dollárt és minden hónap tizedik napján az applikáción keresztül leellenőrzi a nyeremény betét sorszámát és remélem sikerekben gazdag lesz.

-Rendben köszönöm. Viszlát.- veszem el a formulát és a telefonomra pillantok.

Lihegve, kifulladva érkezem be az egyetemre. Lassan szétnézve, elcsodálkozom azon, hogy itt senki sem áll belém, hogy késtem. A portás újsággal a kezében horpaszt, néha fel-fel horkant. Az emailban küldött órarend szerint irodalom órám lenne ami már el is kezdődött hat és fél perce. Sietve rontok be a terembe. Minden szem rám szegeződött. Miért? Csúnya vagyok? A tanár aki úgy néz ki mintha az Istorebol lépett volna ki maga mellé szólított és valóban hülyeségekkel terhelt és leültetett a szobatárs mellé.

Harmincöt perc múlva az IMan véget vetett az órának én pedig a mondatának a vége után egy tized másodperccel sem maradtam tovább. Épp a telefonom bütyköltem amikor egy ismerős hang szólított meg.

-Tesi, késtél óráról. A pofára eső csaj mondta.-lök vállon röhögve.

-Jahh, késtem, bementem kötni egy autó nyeremény betétet.-kacsintok rá. Milyen órád lesz?

-Vizuális és környezeti tanulmány neked?-sóhajt egy hatalmasat.

-Nekem is, úgyhogy akkor mehetünk is együtt.-fel mentünk a huszonegyes számú előadó terembe és helyet foglaltunk a középső sor leghátsó szegletében.

Pont a csengő szó ideje alatt  lépett be egy körülbelül huszonnégy éves nő fekete rövid ujjú blúzban, fekete bőr szoknyában ami csinosan feszült rajta. Térdig érő csizmácskája alól éppenhogy kilátszott a combfixe.
Mit is mondjak? Olyan igazi fantáziálgatni való nő!
Óvatosan Zionre néztem aki két kezében támasztotta a fejét a padon könyökölve.

-Sziasztok, remélem nem haragszotok meg ha tegezlek benneteket ugyanis nemrég végeztem el ugyanezen padok egyikén a második diplomám.

Még jó hogy nem haragszom, most áll szemben velem egy igazi domina, akivel itt és most megtennék bármit.

-A nevem Daniela Alvarez. Örülnék ha esetleg Miss Alvareznek szólítanátok.