Téves Szoba

3.rész

08.30
Austin Miller

Éjjel kettő óra van.

Nem tudok aludni. Zion már egy órája alszik a túlsó hálószobában. Nem ébreszthetem fel. Magamra maradtam. Ilyenkor úgy vagyok, hogy hiányzik anya. Elég volt csak kilépnem a szobámból és már is tárt karokkal fogadott. Szegény még nem is tudja, hogy Sarah dobott.

Éppen a bőröndömben matatok és öltöm magamra a fekete színű Nike melegítő szettemet és halkan osonok ki az ajtón. A liftben felfelé menet a hátizsákomba tettem az öngyújtót és a csilingelő hangra már ki is lépek az ajtón. Egyenesen a tetőre vezet az út.

Az éjszakai csípős hideg egyszerre kelt kellemes és fájdalmas hatást. Mély levegőt szívok be az orromon keresztül ami az egész testemet átjárja miközben a táskámat lassú mozdulattal csúsztatom le a vállamról egyenesen a szürke aszfaltra. A táskámból kihalászom a Sarahval közös képeket és lassan nyomom meg a vihargyújtó gombját. A tűz lassú égessel emészti meg a kép apró millimétereit ezzel együtt a lelki fájdalom is oszlik.

Nem múlik. Csak oszlik. Minden egyes kép megsemmisülése előtt hagyok időt magamnak. Hogy méltó módon búcsúzzak el tőle.

Rengeteg kép, s megannyi emlék egymás után oszlik szét. Közös korcsolyázás, Netflix chillezés, palacsinta sütés, randizgatások, kutya sétáltatások, tv torony, párizsi nyaralás, tenger part. Rengeteg emlék mégis egy emberhez húz vissza. Az utolsó képet is lassan szélnek eresztem beterítve a vihar gyújtó perzselő lángjaival. Lassan fordulok meg mire a közvilágítás fénye megcsillan a kezemen.

Lassan követem a fényt. A bal kezem középső ujján áll meg. Lassú léptekkel haladok a korlát felé. Megragadom a fémből készült hengert. Majd lehúzom az ujjamról az ezüst gyűrűt amiben egy pillangó alakú lyuk található.

"-Azért húzom a bal kezemre, hogy mindig is közel legyél a szívemhez.-csókolom meg a lány homlokát.-És azért húzom a középső ujjamra, ha rám nyomul egy csaj ezzel mutatok be neki.-nevetésünk csilingelve száll a széllel.

-Addig leszünk együtt amíg a temetés előtt ezt le nem veszik rólunk.-simítja végig az arcomat Sarah"

Akaratlanul játszódott le a fejemben a pár beszéd. Utoljára ránézek az ékszerre majd a jobb kezembe helyezem. Hatalmas lendítéssel dobom le a körülbelül huszadik emelet tetejéről. Repülj messzire kicsi pillangó.

Egyenes háttal és magabiztos léptekkel közelítem meg a liftet ami egyenesen a nyolcadik emeletre tart. Lassan nyomom le a kilincset és zárom kulcsra az ajtót és megyek be a fürdő szobába. Muszáj lefürödnöm. Belépek a zuhany kabinba és megnyitom a forró vizet ami a magasból ömlik végig az egész testemen. Felpattintom Jean Pault és alaposan elkenem a testemen a tusfürdőt. Kellő képpen feszítgetem a kar izmom ami a zuhany fülke üvegébem a pára ellenére is finoman visszainteget.

Felfrissülten battyogok vissza a szobámba és vetem be magamat az ágyba. Hajnali fél négy van. Még bőven van időm aludni. A szürke pamut anyaggal takarom be a testem és oldalra fordulva hamar elalszom.

Halk rezgés hangra nyitom ki fény érzékeny szemeimet. Sanda pillantást veszek a telefonom felé. Kilenc óra. Ez csak az ébresztő. Gyorsan pattanok ki az ágyból és magamra kapom a fekete köntösöm a hozzá illő papuccsal. Halk léptekkel sétálok a konyha pulthoz és előveszem az egyik műanyag tálat, majd a hűtőből szinte otthonosan kapkodom ki a tejet és a tojást majd tűzhely melletti szekrényből a lisztet és a cukrot is.

Egyébként nem tudom, hogy kell palacsintát sütni. Általában csak bele rakok mindent és összekutyulom. Most sem történik más képp. Előveszem a felső szekrényből a serpenyőt ami akkorát csattant a földön, hogy a pulton pihenő massza is bele remegett. Bár Zion miatt nem aggódom ő még a vietnámi háborút is túl aludná. Lehajolok a serpenyőért majd az élet legunalmasabb dolgának állok neki. Kis merőkanál tészta középre, megringat, visszarak kotnyelesen nézeget, feldob, visszarak, tányérra tesz. Már csak végig gondni is unalmas, de ha már itt lakhatok pár napot a haveromnál mért is ne állnék neki.

Jó pár palacsinta sütés után előveszem a narancs levet és kettő átlátszó pohárba töltöm, majd neki állok kávét főzni, hiába Zionnek kell a koporsó szöge mellé.

Épp a kávéval egyensúlyozom az étkező asztalig, amire leteszem egy hang szól felém.

-Jó reggelt Miller.-szólal meg a hang a hátam mögül.

-Jó reggelt hét alvó!-mosolygok a barátomra.-Foglalj helyet.-mutatok az asztalra.

-Nem kellett volna semmit sem csinálnod de örülök, hogy nem lopod a napot.-röhög miközben színtiszta bekátást nyerek a palacsintára amit már félig összerágott.

-Itt a gyújtód.-veszem elő a far zsebem mélyéről és a pohara mellé csúsztatom.

-Ohh.-lepődik meg és zavartan mér végig.-Mire kellett?-néz rám és a döbbenettől még a lekvár is félre megy a kanaláról.

-Csak elégettem pár fényképet.-mondom rezzenéstelen arccal miközben a palacsintámra kenem az eper dzsemet.

-Ahhj. De barom vagy bazd meg! A frászt hoztad rám itt kora reggel!-förmed rám és lassan néz végig rajtam.-Hol a gyűrű?

-Valahol az utcában kell lennie.-felelem két harapás közt.-Bár lehet, hogy csak a ház előtt vagy hogy felvette valaki és elvitte.-mosolygok és beleszürcsölök a narancs lébe.

-Értem. Tehát új év új én?-kacsint rám az előttem ülő.

-Nem kell csaj. Most csalt meg a barátnőm.

-Ha tudnád milyen lánnyal beszélgettem a múltkori buliban.-nevet fel én pedig orr nyergem masszírozom.-De hát ha nem akkor nem. Ki vagyok én hogy erőltessem.

Nem tervezek a mai naphoz valami sokat. Pontosítva az ágyamon ülve kutakodok a kis táskámbam majd előveszem az egyik legkedvesebb könyvem Jane Austen: Büszkeség és balítélet. Rengeteg szerelmes pár életét határozza meg ez a könyv, de mégis hiszek abban, hogy ahogy Hardin megtalálta Tessát ezzel a könyvvel úgy én is találok egyszer majd egy gyönyörű, okos lányt.

Az idő nagyon gyorsan telik. Holnap már mehetek is be a kollégiumba. Nem akarok bemenni. De mégsem maradhatok Zion nyakán.

Annyi kérdés van a fejemben. Jó szobatársam lesz? Jól fog menni az egyetem? Mi lesz ha...nem fog menni?!

Sziasztok! Elkészültem a 3. résszel. Nagyon remélem, hogy tetszik nektek az irományom. Ha tetszik kérlek jelezzetek egy csillaggal és egy kommenttel.

Puszi nektek: Rentawriter