Emlékezet és Feledés | Át Írás Alatt

6. Fejezet

Julianna Amara King

Hétfő reggel van, ami azt jelenti, hogy suliba kell mennem, de még előtte a kórházba van jelenésem rutin vizsgálatra, kész rémálom ez az egész!

Az este nem sokat aludtam, csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan leszek túl ezen, így aztán kómás fejjel verekedtem ki magamat a pihe puha ágyból, s tartottam le a konyhába reggeli után kutatva.

Leérve a lépcsőn az étkező felé tartottam, ahol egy megterített asztal fogadott.

- Ezt nem hiszem el, mégis mi ez? - kérdeztem hangosan magamtól.

- Reggeli... valahogy gondoltam, hogy nem fogsz tudni sokáig aludni, így aztán gondoltam... - magyarázkodott Hilda.

- Köszönettel tartozom neked drágá Hilda! - ugrottam a nyakába, ezzel félbe szakítva mondandóját.

- Nem tartozol te semmivel...

- De igen... te mindig velem voltál, még akkor is, amikor akaratom ellenére meg bántottalak, óvtál és szerettél ezt soha nem fogom tudni eléggé meg hálálni... köszönöm, hogy vagy nekem én drága Hilda nénim! - nevettem fel az utolsó szavakat mondva.

Nem szólt semmit, csak a könnyeit hullata, majd szorosan magához ragadva a fülembe kezdett duruzsolni.

- Én köszönöm, hogy egy ilyen szeretetteljes lánnyal élhetem az életemet, hogy kislány korod óta csillogó szemekkel figyeltél engem, hogy a legnehezebb napjaimban is fogtad a kezeimet s, hogy apró lánykaként nénimnek neveztél engem! - csókolta össze vissza arcomat.

- Mindig is többet jelentettél nekem, a nagymamám, a legjobb barátnőm és anyám helyett anyám! - nyomtam csókot apró fáradt kezeire.

- Elég ebből te lány, túl sokat sírtunk már így is, inkább gyerünk reggelizni! - húzta ki nekem az egyik széket.

Ezzel magamra hagyott, tovább szorgoskodott, míg én a csodás reggelimet fogyasztottam fülig érő mosollyal az arcomon.

Hilda készíti a világ legfinomabb epres felfújtját, ami gyerek korom óta a kedvenc édességem!

Már jó pár éve nem készített nekünk, mivel rossz emlékek kötődnek ehhez a sütihez, de most, hogy a drágá nénim újra elkészítette miattam, egyszerűen nem találtam rá szavakat, csupán csak boldogan tömtem magamba az ízletes süteményt!

Evés után rendet téve magam után, majd a szobámba vissza térve készülődni kezdtem, még mindenki más aludt, de én már készen állva a mai napra ültem az ablak párkányon s nézelődtem kifelé az ablakon.

Szemeim a kék égben gyönyörködtek s azon gondolkodtam közben, hogy mivan a felhők felett, amikor a kapunk előtt meg pillantottam valakit.

Mosolyogva nézett vissza rám, majd indult a bejárati ajtó felé, ezt láttva pattantam le az ablak párkányról s szedtem lefelé a lábaimat.

Rohantam, hogy én nyithassak neki ajtót, hogy szembe találjam magam csillogó tekintetével s elmerülve abban elfelejtsek mindent.

- Jó reggelt kisasszony, különleges küldeményt hozztam! - mondta teljes komolysággal Caiden.

- Ohh igen, és szabad tudnom, hogy kinek? - kérdeztem vissza folytott mosollyal.

- Életem egyetlen és igaz szerelmének, akinek a szívemet ajándékoztam cserébe egy csókjáért! - nem hiszem el, hogy ezt mondta.

- Kétlem, hogy itt lenne a maga szerelme. - néztem komolyan a szemébe.

- Ohh dehogy is nem, pontosan itt áll velem szemben és csak arra várok, hogy mikor csókolhatom meg! - lép közelebb felém.