Ismételten szoktlan rész következik, ami Caiden szemszögéből indul
Marco Caiden Herison
Egy félévvel ezelőtt szentül hittem, hogy a szerelem nem létezik. Nem hittem benne.
Hogy is hihettem volna, amikor féltem!Azonban szeptemberben minden megváltozott azzal, hogy a szüzike belépett az én bonyolult életembe.
Fényt hozott a sötétbe és bevilágította az utat, azt ami végig hozzá vezetett!- Szeretlek! - súgom búcsúzóul.
Képtelen vagyok ott hagyni - rettegek minden percben, elveszíthetem!
Azonban nem mutathatom jelét mindennek, támogatnom kell őt - de Ciara menthetetlen!- Mindennél jobban szeretlek szép fiú! - azzal utoljára pillanatva hamvas arcára kilépek a folyosóra.
Időt akar töltötteni a húgával - megértem - azonban el késett! Számtalan alkalma, lett volna rá, hogy bepótolja vele az elvesztegetett időt, azonban ő csak bántotta!
Minden lehetséges alkalmat megragadott, hogy bántsa - és ha olykor megesett rajta a szíve megvigasztalta!
Most pedig, hogy fogytában van az időnk elveszi tőlem a lehetőséget, hogy mellette legyek!
Egyetlen egy oka van annak, hogy most a bátyjám kocsijában ülve hazafelé tartok - Amara!
Az a tekintet, ahogyan a nővérére nézett - örökre az emlékezetembe véssem - az a pillanatása mindennél jobban vágyik a testvére szeretetére!
Joguk van helyre hozzna a múltat - még, ha szét is vett az ideg az este további részét illetően - ők akkor is testvérek!
- Holnap reggel vissza mehetsz - vigasztal Jordan le parkolva a házunk előtt.
Hiányzik a bátyjám és az, hogy most mellettem van többet ér, mint az, hogy vigasztalni próbál.
- Borzasztóan csinálod - nevetem el magamat - de jó lesik bratyó, hogy itt vagy! Mellettem, velem!
- Minden rendben lesz öcsém, ígérem! - vereget vállon - de most már menjünk be!
Az autóból kiszállva egyből a kulcsomat keressem - ami persze nincs meg - Bassza meg!
- A kórházban maradt a kulcsom! - mondom Jordannak az ajtóhoz érve, mire a zsebében kezd el kutatni.
- Remek! - mondja - az enyém Ciaranál maradt!
Jobb ötlet híján dorombolni kezdek az ajtón, hát ha anyánk otthon van vagy apánk meg a kis felesége, azonban meg lep, amikor kinyílik az ajtó!
- Caiden! - mosolyog rám Alicia - Végre itthon vagy! - borul nyakamba, mire esetlenül viszonzom ölését!
- Beszélnünk kell! - mondom azzal eleresztve őt, majd a nappaliba sétálva.
Szerencsémre - bár inkább szerencsétlenségemre - mindenki itthon van, így a nappaliba toborozva őket beszélni kezdek.
- Remélem mindenkihez eljutott a hír, hogy a mostoha húgommal - nézek a lányra - szakítottunk!
YOU ARE READING
Emlékezet és Feledés | Át Írás Alatt
Teen FictionJulianna Amara King: Emlékekkel vagy anélkül... Szeretlek mindennél jobban! Marco Caiden Herison: Az ő hangja az, ami elveszi minden józan eszemet, főleg amikor a nevemet sikoltja menet közben! Frau Hills: A szívemet már neki adtam, mindazok ellen...