Savior ✔️

1.- Ares Antoniou eltűnt

A halál várt rám és én tudtam, hogy itt a vég.

Mindez egy valaki miatt. Tisztában voltam a veszélyével de mégis vállaltam a kockázatot. Gyakran eszembe jutott, hogy milyen is lett volna ha máshogy alakul. Ha olyan lettem volna, mint a többiek, mint a tömeg.

Utáltam suliba járni.

Mindennap korán kellett kelnem és be kellett mennem az agymosott osztálytársaim közé. Sokszor éreztem úgy, hogy nem tartozom közéjük. Ők boldogan éltek a milliónyi szabájjal keretezett életük soványka valóságában. Nem akartak többek vagy jobbak lenni. Igazi Polgárok voltak. A társadalom közepe.

A legnyabb százaléka az országnak az én kasztomba tartozott. Átlag semmitmondó emberek voltak. Nem voltunk túl gazdagok, se szegények. A Polgárok közül kerültek ki a katonák, fodrászok, irodaimunkások, kocsiszerelők... stb.

Gyerekkorom óta utáltam Polgárnak lenni. Már kiskoromban nagy álmodozó voltam.

Ugyanúgy ahogy most is a konyha asztalnál arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne kihagyni ma a sulit.

-Estella! Jobb lenne ha sietnél, mert 10 perc és indulnod kell.- mondta anya a konyhapult mellől, ahol az öcsémnek készítette a reggeliét.

-Hagyjál már!- forgattam meg a szememet. Kikészített anyám parancsolgatása. Konkrétan úgy kezelt mintha 5 éves lettem volna, pedig múlthéten töltöttem be a 18. szülinapomat.

-Szép jó reggelt!- köszönt apa vidáman ahogy belépett a konyhába, majd bekapcsolta a tévét. Minden reggel a híreket nézte evés közben.

Álmosan kanalaztam a zabkásámat, miközben a 11 éves öcsém körülöttem ugrálva és kiabálva idegesített.

Letudtam volna csapni.

-Artur fejezd be!- szólt rá apa komolyan, miközben felhangosította a Tv-t. Szokatlan volt tőle, hogy így viselkedjen, ezért nagyobb figyelmet szenteltem rá és a Tv-re.

-Az éjszaka folyamán szemtanuk hiányában tűnt el Ares Antoniou, Rakhel Antoniou elnök fia. Az ifjú örökös tegnap este egy születésnapi partira volt hivatalos, ahová el is indult de megérkezni már nem tudott. A rendőrség és a katonaság gőzerővel keresi a nemzet jövőjét jelentő fiatalembert. Ha bárki bármilyen információval tud szolgálni Mr. Antoniouról, akkor hívja a rendőrséget.- mondta a riporter csaj aggódó hangon.

Ledöbbentem, ugyanúgy ahogy az egész családom szótlanul hallgatta az eseményeket.

Ares Antoniou volt az ország egyik leghíresebb embere. Ő egy Uralkodó kasztba tartozó család örököse volt. Az apja az elnök. Minden egyes családtagja, a társadalom egyik vezető pozíciójába tartozott.

A srác 20 évesen annyit keresett csak abból, hogy az volt aki, mint én és az egész családom soha sem fog.

Ezért utáltam a világunkat. Nem lehettél az aki akartál, mindenkinek megvolt a saját szerepe a történelem kezdete óta.

5 kaszt létezett:

1. Uralkodók.- Ők voltak a társadalmunk tetején, a leghatalmasabb emberek, szinte érinthetetlenek voltak.

2. Hatalmasok.- Gazdagok és befolyásosak voltak. Szinte minden esetben főnökök a munkában. Például egy cég vezérigazgatója, katonai ezredes, iskolaigazgató stb...

3. Polgárok. - Átlag ember. A társadalom mozgatórugója. Belőlünk volt a legtöbb, ahogy már említettem is.

4. Alantasok. - Minden piszkos munkát ők végeztek. Szegények voltak, de kemény munkával fent tudtak tartani egy háztartást.

5. Kivetettek. - Ők voltak a társadalmunk legalja. Nem dolgoztak, nem volt hol élniük. Bűnözők és rosszéletűek voltak. Mindenhonnan kitaszították őket.

A született kasztodból nem lehetett átvándorolni másikba. Mindenkinek el kellett fogadnia a sorsát. Egyetlen egy kivétel volt. Az Uralkodók kiemelhettek a tömegből, ha úgy lett volna kedvük. De elárulom nektek ez soha nem történt meg és nem is fog. Ők olyan szinten elvannak szállva, hogy esélytelen ilyeneken filozofálni.

Kérdezhetnétek, hogy mégis ki venné észre, ha egyik napról a másikra úgy döntenék, hogy Hatalmas leszek. Jó kérdés! Hát mindenki. Ránézésre már látszik ki milyen kasztba tartozik.

Az Uralkodók halvány, márvány színű bőrrel, jégkék szemekkel és szőke hajjal rendelkeztek.

A Hatalmasok éjsötét bőrrel, fekete hajjal és fekete szemmel vannak megáldva.

Mi Polgárok rózsaszín bőrűek, barna hajúak és barna szeműek vagyunk.

Az Alantasok kreol bőrű, zöldszemű, vöröshajúak.

A Kitaszítottaknak fehér bőrük, világos hajuk, világos szemük van és csomó sebbel és heggel borítottak.

Ha akarnák se tudnék szintet ugrani.

-Estella! Elfogsz késni.- ijesztett halálra a révületemből anya.

Láttam apán, hogy ő is nagyon elmerengett az Ares-es ügyön. Szokatlan volt, hogy egy Uralkodó csak úgy eltűnjön.

Kíváncsi lettem volna, hogy mégis miért és hogyan tűnt el.

Viszont indulnom kellett, mert tényleg elkéstem volna.

Így időközben felkaptam a táskámat, majd elköszöntem a családomtól.

Várt a drága iskola.