Sua egy 15 éves tinilány aki Kínában élt egészen mostanáig. Koreába költözik és abba középiskolába megy tanulni ahol a rég elvesztett bátyja is tanul. A két testvérpár újra találkozik és úgy tűnik hogy Sua életében már minden rendben lesz. Még a sz...
Más nap nem igazán történt semmi érdekes. Ugyanúgy Reggel hétkor keltem elkészültem majd ahogy kiléptem az ajtón Minji már ott állt és várt rám. Majd ketten Együtt indultunk az iskolába.
Elég hamar oda is értünk így várnunk kellett még 10 percet hogy a fiúk is odaérjenek. A szokásos történt, érkezett egy fekete furgon majd hét eszméletlenül helyes fiú szállt ki belőle.
Sunoo persze rögtön odajött hozzám és a karjaiba vont. Majd egy puszit nyomott a homlokomra és ezzel le is tudtuk a köszönést. Jake és odajött hozzám hogy meg öleljen. A többiek pedig csak integetéssel köszöntek.
Fogtam magam és bemutattam a barátnőm a fiúknak. Mindannyian üdvözölték őt majd együtt elindultunk az iskola bejárata felé. Minji Jakeet figyelte egész idő alatt , de Jake még csak rá sem nézett. Ezért pedig sajnáltam Minjit aki lehajtott fejjel ment tovább beletörődve a ténybe mi szerint Jakeet abszolút nem érdekli.
Az órák dögunalmasak voltak, de szerencsére Jake mellett ülök minden órán így ha már nagyon unjuk magunkat akkor inkább beszélgetünk egymással. Szünetekben az egész csapat együtt volt és együtt szórakoztunk.
Viszont ezúttal annyi változás történt a hétköznapjaim közben egy nagy dolgozat miatt inkább a további délutánokon nem igazán mentem el találkozni. Úgy voltam vele hogy inkább felkészülök alaposan a dolgozatra hogy jó jegyeket szerezzek és megkapjam az ösztöndíjat. Szóval így telt el a szerdám a csütörtököm és a péntekem is.
És most itt vagyok szombat reggel nyolckor állok a tükör előtt és úgy nézek ki mint aki három szakításon van túl. De valahogy össze kellett szednem magam mert mára viszont már volt programom viszont annál kevesebb időm készülni. Minjivel megyek ma moziba szóval gyorsan hajat mostam aztán sminkeltem. Majd végül kiválasztottam egy fasza szettet magamnak.
Fekete bő nadrág piros felső egy kis fekete táska és egy fekete converse. Egyszerűen oda vagyok ezekért a cipőkert szóval sok van belőle.
Majd el is indultam és a buszmegállóban vártam a buszra ,amikor oda jött hozzám egy fiú. Egy pillanatra nem tudtam hogy ki ő de aztán megszólalt és eszembe jutott egyből. Az a fura fiú volt az aki a suliban nekem jött.
- Sua.- szólított a nevemen bár nem tudtam honnan tudja hogy hívnak.- ebből még baj lesz.-tette hozzá - már elnézést de nem tudom ki vagy.- mondtam neki határozottan majd egy kicsit arrébb álltam tőle. - Dehogynem tudod te jól kivagyok.- mondta titokzatosan majd közelebb lépett hozzám. Kicsit kezdtem félni de nem akartam kimutatni. - Ismerjük mi egymást?- kérdeztem tőle. - Még nem teljesen ,de majd megismerjük egymást és hidd el sosem fogsz elfelejteni...- mondta majd ijesztő vigyorral az arcán elment mellettem. Nem tudtam erre mit kéne mondanom. Reszkettem a félelemtől .Ez a csávó nagyon para. Ráadásul tudja mi a nevem. még is honnan? Tettem fel a kérdést magamba de félbeszakította gondolatom hogy megjött a busz amire vártam.
Amint Minjihez értem elmeséltem neki mi történt mire ő próbált megnyugtatni de hiába. Zaklatott voltam. Nem tudom miért de zavart az a fiú. Főleg amikor Sunoo mondta hogy kerüljem mert sok rosszat mondanak róla.
A nap hátralévő részében próbáltam nem rá figyelni de egyszerűen nem ment. Minji aggódott értem ezért haza kísért és csak akkor ment tovább ő is amikor láttat hogy már bent vagyok a házban. Kicsit jobban éreztem magam amikor otthon voltam mert tudtam hogy ott senki sem bánthat. Fáradt voltam ezért gyorsan le zuhanyoztam és egyből mentem is aludni.
De nem sikerül sokáig....
[Álom]
- Anyu anyu!!- szólítottam anyukám. Felnéztem rá ő pedig le rám. Az igazit anyukám ált velem szemben. Melegség öntötte el a lelkem. - Igen kicsim? Kérdezte. - Apu és Sunoo mikor ér haza?- nem tudom szívem.... Válaszolta majd elnézett. Majd hirtelen apa holtteste termet elém ahogy Sunoo áll mellette és sír. Könyörtelenül sír. Könnyek lepték el a szemem. Boldogságom egy pillanat alatt elillant. Ledermedve álltam ott és csak néztem őket. - SUA! - EZ A TE HIBÁD.- kiabálta valaki mögöttem és ahogy megfordultam anyával találtam szembe magam. Könnyek zivatar öntötte el arcom. Testem remegett , anyám pedig megindult felém. majd hirtelen sötétség és felébredtem.
Nem értettem mi történik és hogy miért álmodok velük. Zihálva és sírva keltem fel. Teljesen leizzadtam. Kimentem a konyhába hogy igyak egy pohár vizet és hogy megmossam az arcom.
Még is mi a fene volt ez? Tettem fel a kérdést magamnak. Nagyon rég nem álmodtam velük. De újra vissza jött az emlék amikor láttam apám holttestét. A munkahelyen volt ,nem jött haza ezért a bátyám anya és én elmentünk érte hogy megnézzük miért nem jön haza . És ez fogadott minket. Meghalt...
Akkor nehéz volt felemészteni de azóta ez az emlékem elhalványult. De most szín tisztán láttam magam előtt a képet. Könnyek lépték el a szemem újra és remegni kezdtem. Úgy voltam vele sétálok egy kicsit. kiszellőztettem a fejem. Felkaptam a kabátom és kimentem hajnali 2 kor . Valamiért a bátyám felé vettem az irányt. Pár perc múlva már ott is voltam. A házuk előtt egy sötét alak ált. Nem mertem közelebb menni, reszkettem. Sötét volt és kezdte fázni is. Majd hirtelen valaki megfogta a csuklóm és futni kezdett velem a másik irányba. Egy teljes utcát végig futottam vele és féltem. Testem reszketett a felemtől . Könnyek szöktek a szemembe. Lábaim már már annyira remegtek ha az illető nem kapott volna el akkor össze esek.
- Sua Sua ! - minden rendben van.- mondta mire egyből tudtam ki az aki velem Szembe ál. Heeseung volt az. - Hee?- mit csinálsz itt ilyen későn? Kérdeztem de továbbra is remegtem. - Ezt én is kérdezhetném.- mondta majd magához ölelt. Annyira szorosan ölelt magához hogy egy papír lap sem fért volna köztünk. Szép lassan kezdtem megnyugodni nyugtató szavaira. - semmi baj nincs itt vagyok.- mondta majd egyik kezével kezdte simogatni a hajam.- miért vagy itt kint? - Csak sétálni akartam egyet.- mondtam neki miközben kezdtem vacogni. - Ilyen későn?- tette fel a következő kérdését. - Rémálom volt... Mondtam neki.- a szüleimmel....- majd megint könnyek szöktek a szemembe és elsírta magam a karjai közt. - Sua nyugalom ez csak egy álom volt.- annál is közelebb húzott magához és továbbra is simogatta a hajam. fejét a nyakamhoz tette. Az arcom a mellkasába temettem és csak bőgtem tovább.
Előttem volt az a kép ahol Sunoo sír. Ahol apám halott testét bámulom ridegen lefagyva.
Majd Heeseung eltolt magától és rámagadta a kabátját hogy ne fázzak annyira. Majd felemelt és a karjaiban kezdett haza cipelni. Kezeim szorosan a nyaka köré tekertem. Arcommal a mellkasa felé fordultam. Csak egy póló volt rajta , éreztem a teste melegét és illatát. A szél fújdogált a sötét éjszakában. Karjaival szorosabban magához fogott én pedig szépen lassan kezdtem megnyugodni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
