Find The True ff./Heeseung/

6.

Haza kísért, beütötte az ajtó kódot és felcipelt az emeletre. Befektetett az ágyamba és betakargatott. Testem enyhén remegett még,  fejemben volt az a gondolat. Az a kép...

[Heeseung szemszögéből]

Elindultam az ajtó felé amikor hallottam a hangját. Érezni lehetett hogy fél mondata közben megcsuklott.

- Heeseung Kérlek maradj itt.- mondta és enyhén felém fordította fejét. Szemei pirosak voltak és duzzadtak a sok sírástól. Könnyes szemei csillogtak a lámpa fényében. Közelebb léptem hozzá leültem mellé az ágyon és simogatni kezdtem.
- Ha ezt szeretnéd ,maradok.- mondtam neki.
Hátammal neki dőltem az ágy háttámlájának. Karomon pihentette a fejét és lassan felém fordult. Nyöszrögöt egy kicsit és remegett.

Nagyon fel volt zaklatva.
- A róla beszélni?- kérdeztem.
- Majd máskor..- emelte fel a fejét. Könnyes szemei csillogtak.
- Rendben.- mondtam neki és közelebb húztam magamhoz. Feje a mellkason volt teste félig rajtam pihent. Lábát feljebb húzta ágyékom fölé. Egy pillanatra megfagytam, arcom éget. Kellemes érzés  volt és egy halk nyögés jött ki a számon. Közben karjait mellkasomra helyezte és húzta magát közelebb hozzám.
Cirógattam a haját egészen addig amíg el nem aludt. Halk szuszogását hallgattam közben simogattam tovább. Néztem ahogy bájosan alszik. Így nyugodtnak tűnt

Aztán felkeltem óvatosan hogy ne keljen fel és lementem az emeletről. Felvettem a cipőm aztán elindultam haza felé. A sötét alak már nem volt a házunk  előtt. Gyorsan bementem és indultam volna a szobám felé amikor Jungwon megállított.

- Hol voltál?
- Csak sétáltam egy kicsit.- mondtam neki majd indultam volna tovább.
- Hajnalban egy teljes órán keresztül?- kérdezte újra .
- Igen dolgom volt.- mondtam neki .
Egy teljesen órán keresztül voltam kint? Akkor mentem ki az utcára amikor láttam hogy ott van ő is.
- Jó de most már menj aludni.- holnap dolgunk lesz korán kelünk.- tette hozzá.
- Tényleg meddig leszünk ott?
- Délben már jöhetünk haza.- válaszolta aztán ő is elindult a szobája felé.

[Sua szemszögéből]

Reggel 9 kor keltem. Hee már nem volt mellettem. Nem tudtam hogy itt van e még ,csak lent vagy már elment. Gyorsan le is mentem de láttam hogy nincs már itt. Kicsit elszomorodtam aztán a telefonomhoz kaptam ahol több értesítés is volt. Heeseung követett be instán. És írni akart nekem. Megnyitottam a chatet.

Heeseung:
-Szia Sui!
-Ébren vagy már?
-Remélem jobban vagy.
-Ma találkozhatnánk ha van kedved.

Hirtelen jobban éreztem magam. Melengető érzés fogott el. Aztán gyorsan vissza is írtam neki.

Én:
-Szia Hee!
-Szívesen megyek vele ma.

Válaszoltam neki aztán gyorsan csináltam magamnak egy kis lájtos reggelit. Aztán Minjivel beszélgettem telefonom . Elmeséltem neki az álmom és hogy mi történt Heeseungal este.
- Ezek után ne mond azt hogy neked nem tetszik.- nevetett Minji.
- Jaj dehogy tetszik nekem- nevettem én is.- különben is neked meg Jake tetszik.- mondtam
- SUAAA NEM IGAZ!!!-  majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

Aztán hívásban Minji választotta ki nekem a ruhám meg hogy milyen legyen a sminkem. Aztán meg beszéltük hogy találkozunk egy kicsit mielőtt Heeseung végez. El is indultam Minji felé amikor megint ott volt az. Fura fiú.

- Ismerem a szüleid.- súgta a fülembe halkan.
Ledermedten álltam magam elé. Pont akkor beszél róluk amikor velük álmodtam.
- Békén hagynál?- kérdeztem és komolyan a szemébe néztem.
- Tudom hol van az apád.
- az apám hallott.- te szerencsétlen szállj le rólam.- szóltam rá és az idegességtől kezdtem kiszállni magamból.
- De tudom kiölte meg.- jelentette ki.
Ekkor lefagytam. Az apám munkahelyén balesetben halt meg.
- Nem ölte meg senki! - vágtam hozzá.
- De igen még hozzá ismerem is.- mindent tudok rólad Sua.- mondtam egy beteg mosollyal az arcán.
Egy lépéssel közelebb lépett hozzám.
- NEM IGAZ!-kiabáltam.
- De igen .- meggyilkolták mert nem tudta kifizetni a tartozásai.
-NEM! - szemem könnyes volt kezem a fülemhez kaptam hogy ne halljam mit mond. Szívem egyre hevesebben vert és kivert az izzadság. A Körülöttem lévő világ egyre sötétebb volt. Csak egy őrült mosoly volt rajta és nevetni kezdett rajtam.
- ÓÓÓÓ Sua olyan kis naiv vagy.
Kezdtem szédülni és remegtem is. Könnyen végig csordultak az arcomon. Nem bírom tovább feltették a régi sebeim. Amikor valaki megragadta a karom és elhúzott onnan.

- Sua!- hallottam még Minji aggódó hangját.
- Minji? - néztem rá könnyes szemekkel és a kép kezdett kitisztulni.
- Minden rendben van?- bántott téged?- nézett rám aggódva a barátnőm aki látta hogy nem vagyok jól
- Nem nem bántott.- mondtam neki és próbáltam megnyugodni.
Minji oda ment a fiúhoz és izomból lekevert neki egyet vissza kézből. Csak pislogtam olyan hirtelen történtek a dolgok. Aztán Minji elkezdett ordibálni a fiúval. Majd oda lépet hozzám és elhúzott onnan.

Egy kávézóban ültünk le végül ahol kiöntöttem a lelkem Minjinek. Mindent elmondtam neki hogy mit mondott a fura csávó és hogy mi történt velem régen.

- Igen munka közben halt meg az apukám balesetben.- ez a csávó most meg arról beszél hogy megölték apám.
- Biztos hazudik.- próbált nyugtatni Minji.
- Aztán szegények voltunk így is de miután apukám meghalt annyi pénzünk sem volt hogy enni tudjunk. Mondtam neki lehajtott fejjel. A régi emlékek vissza törtek a fejembe és szemem újra könnyes lett..
- És ezért döntött így anyukád?- hogy menjetek árva házba.
- Igen ezért.
- De akkor anyukád még él nem?- kérdezte tőlem.
Majd magam elé dermedve gondolkodtam el ezen. Szeretett anyukám még életben van.
- Igazad van Minji.- mondtam neki.
- Erre nem is gondoltál eddig?- kérdezte.
- Őszintén nem.- az volt bennem hogy nekem ők már nincsenek csak az új család.
- Értem.- válaszolta.
- Látni akarom az anyukám.- mondtam neki és neki álltam zokogni.
- Hát akkor keressük meg!- mondta és megfogta a kezem .
Én pedig csak el mosolyodtam.
- Holnap menjünk el suli után abba a faluba amiről meséltél.- lehet hogy anyukád még mindig ott van.
Csak bólintottam egyet és folytattuk a kávé ivást. Igyekeztem nem oda figyelni ezekre a gondolatokra és csak élvezni hogy a legjobb barátommal vagyok együtt.

Aztán elmentünk még a parkba sétálni amikor megcsörrent a telefonom. Heeseung volt az. Rá néztem Minjire aki a fejével gyorsan bólogatva jelezte ,hogy vegyem fel a telefont.

- Szia Hee!- köszöntem bele.
- Szia Sua.- köszönt ő is nekem.- most végeztünk.- mondta.
- Na az jó.- mikor tudunk találkozni?- kérdeztem.
- Nemsokára , eléd megyek okés?- kérdezte.
- ÖÖÖ nem vagyok otthon.- feleltem neki miközben Minjire néztem.
- Akkor hol vagy?- kérdezte.
- Itt vagyok a parkban Minjivel.- gyere majd ide okés?
- Ja jó rendben . - válaszolta. Majd letette a hívást.

Minjivel még egy darabig sétáltunk egymás mellett amikor a távolban láttunk érkezni egy fekete furgont. Gondoltuk ,hogy Heeseung az ezért elkezdtünk a kocsi irányába haladni. Távolból láttam ahogy egy sötét hajú maszkos fiú szál ki a kocsiból igy már biztosra vettem hogy ő az. Minji is rám nézett és megált mellettem. 

-Hát akkor sok szerencsét a randin!-mondta  gúnyos mosolyan az arcan és megöleltük egymást.

-Minji Hee csak  egy barát.