Sua egy 15 éves tinilány aki Kínában élt egészen mostanáig. Koreába költözik és abba középiskolába megy tanulni ahol a rég elvesztett bátyja is tanul. A két testvérpár újra találkozik és úgy tűnik hogy Sua életében már minden rendben lesz. Még a sz...
-Átkozott ez a nap is mint a többi.-borultam ki újra. Felrohantam az emeletre a szobámig futottam majd hangosan becsaptam magam mögött az ajtót. Hallottam anyukám hangos lépéseit ahogy jön utánam. A lépcső régi volt ezért recsegett ha valaki használta így tisztán hallottam , hogy most sem fogja annyiban hagyni a dolgot. -KIM SUA!!!- vágta rám az ajtót és kezdett bele megint. Unottan néztem rá és hallgattam ahogy üvöltözik amiért vissza beszéltem az előbb.
De nem tudtam rá figyelni mert csak egy dolog járt a fejemben. Hogy ma végre elmegyek és soha többet nem jövök vissza. Persze nem szökök meg mert egyszer próbáltam és 3 hétig meg is voltam csak hogy sajnos a rendőrök megtaláltak és vissza hoztak ide.
Kim Sua vagyok, 15 éves tini kislány anyám szerint. Hozzá teszem hogy ez nem a rendes családom. És ez a nő nem is az igazi anyám. Még egész kiskoromban kerültem árva házba a bátyámmal aki mindig vigyázott rám . Azt mondta sosem hagy el. Aztán jött egy család de csak őt akarta elvinni így magamra maradtam teljesen egyedül. Csalódtam benne és gyűlölöm ezért. Én egy évvel később kerültem ki onnan . Egy kínai család fogadott be. Az ahol most vagyok . Persze én egy szót nem tudtam akkor még velük beszélni de ez idővel változott. Kedvesek akartak velem lenni eleinte de én nem tudtam őket megszeretni bármennyire is próbálkoztak. De holnap végre újra Koreában leszek és oda fogok gimibe járni. Még hozzá abba ahol a bátyám is tanul. Bár a kor különbség miatt csak két évig leszünk ott együtt mert elfog ballagni.
Igaz hogy haragszom rá hogy ott hagyott és hogy azóta nem is beszéltünk de ettől még belül egy kis boldogság van bennem hogy holnap láthatom. Már ha megtalálom és felismerem . Na igen erre eddig nem is gondoltam .
- figyelsz te rám kislány?-Kérdezte anyám miután észre vette hogy nem vele foglakozok. - persze persze- feleltem rideg tekintettemmel. -aha persze, nekem nem tudsz hazudni- mondta majd megint kiabálni kezdett.- na inkább csak pakolj össze holnap korán kelünk. - tette hozzá majd kiment.
Szépen lassan előhúztam az agyam alatti lévő bőröndöt és elkezdtem belepakolni a cuccaim. Gyorsan megvoltam annak ellenére hogy anya mindig azt mondta hogy lassú vagyok ilyenkor. Dehogy vagyok az . Életemben nem voltam én enyire boldog hogy végre lelépek ebből a redvás családból.
[Time skip]
Reggel hajnali 5 kor keltett az ébresztőm. Álmosan ültem fel az ágyamban és annak ellenére hogy hajnali 1 ig telefonoztam kicsit sem voltam fáradt. Biztos az izgalom miattad ,gondoltam. Majd gyorsan kipattantam az ágyból és felöltöztem. Egy barna top volt rajtam fehér bő nadrág és egy fehér kiskabát. Anya hirtelen berontott a szobámba miközben készülődtem ,hogy ügye ébren vagyok e már.
- Nagy nap a mai- mondta nagy vigyorral az arcán. - Miért talán örülsz hogy elmegyek?-Kérdeztem. -Jaj nem te buta csak hogy valóra váltod az álmod.- válaszolta de én továbbra is csak rideg tekintettemmel néztem rá és vártam hogy kimenjen. -Sua.... Azért majd néha hívj vagy csak írj hogy hogy vagy... - okés?- kérdezte némi reménnyel az arcán de szemében mély szomorúság volt. -még meglátom most viszont készülnék és igazán örülnék ha kimennél.- feleltem neki mire nem mondott semmit. Pár másodpercig még ott állt az ajtóban majd mintha kicsit könnyes lett volna a szeme de végül becsukta az ajtót.
Kicsit sem sajnáltam őt bár néha tényleg messzire mentem de mindig itt tudták hogy nekem nem megy ez a beilleszkedés. Nem tudtam soha azt mondani neki hogy anya mindig csak a saját nevén szólítottam meg.
Ránéztem az időre és azon kaptam magam hogy idő van ezért gyorsan fogtam a cuccom és lementem a földszintre. Anya és apa már ott vártak . Kocsival kivittek a reptérre ahol végül búcsút intettek nekem. Én pedig boldogan mentem előre egy új és boldogabbá élet reményében.
A repülőút nem volt olyan hosszú csak 4 óra. De amikor leszálltam nem tudtam mit mondani . Olyan rég voltam Koreában. De a nyelvek szerencsére nem volt semmi bajom mert mire elvittek engem addigra már 8 éves voltam és rendesen beszéltem . Valamint Kínában megtanultam koreaiul írni és olvasni úgy hogy ezzel sem voltak problémáim. Gyorsan át is vettem a bőröndömet.Majd hívtam egy taxit ami elvitt a kis bérelt házamba.
Az út alatt végig az ablakon néztem kifelé. Néztem ahogy haladunk egyre beljebb a nagy városban. Elmondhatatlanul boldog voltam , hiányzott már ez a hely és valahol legbelül a bátyám is.
Ahogy oda értünk gyorsan kivettem a cuccaim a kocsiból és néztem az előttem álló kicsi házikóra. Több házzal volt egymáshoz kötve közvetlen. Kívülről tágasabbnak nézett ki mondtam ahogy benyitottam. Egy kis nappali volt előttem szembe a konyhával csak egy kicsi konyhapulttal volt elválasztva a két szóba. A nappali végében volt a lépcső az emeletre és bizonyára ott lesz a szobám is gondoltam magamban majd elkezdtem felfelé cipelni a táskáim.
A szobám sem volt nagy egy francia ágy volt benne egy nagyobb ruhás szekrény és egy kis író asztal semmi több. Megmondom őszintén hogy az otthoni szobám kicsit hogy is mondjam otthonosabb volt. Gondolkodtam mivel lehetne egy kicsit feldobni de egy hívás félbeszakította a gondolat menetem.
Anyu volt az de nem akartam felvenni. Egyszerűen csak örülök hogy megszabadultam tőlük. De azt sem akartam hogy aggódjon így gyorsan írtam neki hogy épségben ide értem. Majd elkezdtem kipakolni a ruhám a szekrénybe. Hál istennek már megvolt az iskolai egyenruhában így azért nem kellett külön elmennem. Ki is készítettem mivel holnap kezdődik majd az iskola. Pakolás után viszont meg éheztem és mivel nem volt semmi kaja otthon úgy döntöttem elmegyek és eszek valahol valamit. Sétálgatni kezdtem amikor nem messze a háztól volt egy kis kajálda.
Be is mentem ahol egy kedves eladó néni volt majd helyet foglaltam és vártam a rendelésemre.
-Egyedül vagy?- kérdezte egy ismeretlen hang mellettem. Először azt hittem nem nekem szól aztán megpöckölte a vállam. - Bocsi nekem mondtad? -Kérdeztem vissza. miközben rá néztem. Arany barna szemei voltak amik csak úgy ragyogtak a boldogságtól . Arcán égig érő mosollyal. Itt sokkal szebbek a fiúk mint Kínában gondoltam magamban. - Egyedül vagy itt?- kérdezte meg újra. - Igen, miért? - kérdeztem tőle de szemeim nem tudtam levenni az övéről. - Én is.- felelte.- esetleg csatlakozhatok kérdezte miközben boci szemekkel nézett rám. - Nagyon kedves tőled de nem ismerjük egymást. - mondtam majd abba hagyva a fiú bambulását elfordítottam a fejem. - Az nem baj majd most megismersz.- felelte majd leült a velem szemben lévő székre.
- Jake vagyok.- mondta majd kérdő nézett rám hogy én is mondjam a nevem. - Sua. Mondtam neki. - Örülök hogy megismertelek Sua! - mondta egy ezer vattos mosollyal arcán. Nem tudtam mit mondani erre . Nagyon aranyos ez a fiú . Még beszélgettünk egy kicsit legalábbis ő mindig dobott be valami témát. aztán nem sokkal később megjött mindkettőnk rendelése és enni kezdtünk. A beszélgetés közben megtudtam hogy egysuliba fogunk járni meg az is hogy ráadásul osztály társak leszünk. - És miért nem voltál gólya táborban? - kérdezte tőlem. - Mert én csak ma jöttem Koreában - feleltem neki , közben bekaptam az utolsó falatot is . Kicsit meséltem neki a történetemről bár nem tudom miért. Eddig soha nem beszéltem ezekről a dolgokról másoknak. Ennyire nem bíztam meg eddig senkiben. És nem tudom hogy ő ezt hogy érte el ilyen hamar.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
