PORN STAR | HYUNLIX

8. rész

Kidagadt, vörös szemekkel ébredtem, nem mellesleg abban a ruhában, amiben a tegnap egész nap voltam. Nem volt lelki erőm átöltözni pizsamába, így még meg sem fürödtem.

Gyűlölök úgy felébredni, hogy rajtam van a tegnapi nap mocska, az este mégsem vitt rá a lélek a fürdésre, hiszen nem akartam lemosni magamról Hyunjin érintéseit.

Még mindig érzem az ágyneműmben és a pulcsimon az illatát, ami mindig levesz a lábamról, mégis legszívesebben örökre elfelejteném.

És tessék, ismét a párnámba bújva zokogok, mint egy árva gyerek, hiába vagyok 24 éves és egy becstelen prosti. Újra meg újra rá kell jönnöm, hogy sosem ismertem magam igazán.

Azt gondoltam magamról, hogy egy laza személyiség vagyok, sosem tudnék senkihez sem kötődni, és mindig a saját érdekeimet tartom szemelőtt, de ez nem mind igaz.

Halk kopogás nesze ütötte meg a fülem. Erőtlenül emelkedtem ülő pozícióba, és töröltem gyorsan a pulcsim ujjába a szemeim.

– Szabad! – adtam engedélyt a belépésre remegő hangon.

Iseul nyitott be, egy tálcával az egyik kezében, amin minden földi jó helyet foglalt. Lehajtott fejjel vártam, hogy mikor köt bele a kisírt szemeimbe, de nem tett semmi ilyesmit.

Lehajtott fejjel tette te a tálcát az éjjeliszekrényre, s már fordult is sarkon, viszont elkaptam a kezét és sikeresen megakadályoztam. Felkeltem az ágyból, és a nő elé álltam.

– Mi történt az arcával? – próbáltam meg óvatosan felemelni lehajtott fejét, s kisöpörni a szeméből az oda nem illő ősz tincseket, de nem engedte, eltolta a kezem.

– Sosem gondoltam volna, hogy egy napon szépen foglak megkérni, de könyörgöm, tűnj el ebből a házből! – emelte rám tekintetét, ami valósággal megijesztett.

– M-mi történt? – dadogtam a meglepettségtől.

Az idős nő arcának jobb oldala vörösen virított, s a folt széle már felvette a sötétlila színt. Mit csinált ez a nő?

– Iseul néni, ki tette ezt? – fogtam meg mind a két kezét, s bíztatóan megszorítottam.

– Hyun-Hyunjin úr... – harapta be az alsó ajkát, hogy visszafojtsa a feltörni készülő sírását.

Teljes mértékben lesokkolódtam. Hyunjin bántotta ezt az idős nőt, aki már tudtommal a kezdetek óta, Hyunjin gyerekkora óta vele van, és neveli, segíti a férfit. Mi üthetett bele abba a hülye fickóba? Nem ilyennek ismertem meg...

– Úgy sajnálom noona! Miattam lehet! – öleltem magamhoz a nő vékony testét, s elsírtam magam.

Meglepetésemre Iseul noona visszaölelt, s elkezdte a hajam simogatni. Sosem gondoltam volna, hogy egy napon ezzel a nővel fogom kisírni a bánatom, és hogy egyáltalán lesz egymáshoz akár két szép szavunk is.

– Bántott téged? Hozádnyúlt? – aggodalmaskodott Iseul.

– Még nem, de félek, hogy én vagyok a következő... – hajtottam le a fejem.

Sosem féltem ennyire, mint most. Hyunjin a saját dajkáját képes volt bántani, mit fog tenni velem? Gyakorlatilag az övé vagyok, hiszen irdatlan mennyiségű pénz üti a markom amiért most is itt vagyok...

– Költözz vissza Ausztráliába! Hyunjin nem menne annyira messze csakis azért, hogy bántson!

– Mikor tette ezt? – utaltam az arcán lévő zúzódásra.

– Ma reggel. Megkérdeztem tőle, hogy miért megy szokatlanul korán munkába, erre pedig felkapta a vizet, és megütött.

– Minden az én hibám... Beszélnem kell vele!

– Bántani fog téged is! Nem éri meg kockáztatni! Menj haza! Itt nem biztonságos!

– Állok elébe! Muszáj beszélnem erről vele! Nem tehet azt amit csak akar, azért mert van pénze! – indultam el kifele a szobából, de elkapta a kezem.

– Szerinted mit fog tenni veled? Az ágyasának milyen büntetést szabhat ki? Erre nem gondoltál? Az egész valódat ő birtokolja, ott tesz kárt benned ahol csak akar és tud! Menj, pajolj össze, és menj haza! Itt már semmi más nem segít! – nézett mélyen a szemembe.

Elgondolkodtam. Igaza lehet. Haza kell mennem, és ezt a fél évet a kukába kell dobnom. Nem vagyok önagam, ha szerelmes vagyok, és ez csak ront mindenen. Csak magamnak ártanék, ha hagynám annak az embernek, hogy bántson akit szeretek, és akar magamat is feláldoznám érte.

– Rendben. Elmegyek. – bólintottam.

– Hidd el, jobb lesz így. Majd én kitalálok valamit, hogy beletörődjön. Most hagylak pakolni. – hagyta el a szobát.

Azonnal elővettem a bőröndjeim, és minden fontos dolgot elpakoltam. Amiket Hyunjintól kaptam, azokat hagytam, valamint a szexjátékok sem érdekeltek. Majd otthon veszek másokat.

Órákig pakoltam, amikor végre készen álltam. Írtam egy levelet amit az ágyon hagytam.

Fizikai fájdalmat éreztem a szívemben amikor utoljára zuhanyozhattam le a Hyunjin fürdőszobájában, utoljára néztem az ő tükrébe. Fájt magam mögött hagyni ezt a fél évet.

Végül szóltam Iseulnak, hogy készen állok, a nő pedig értesített egy söfört, aki bepakolta a cuccaim az autóba. Elköszöntem Iseultól, akivel annyit civakodtam, mégis ő véd meg Hyunjin haragjától.

Hihetetlen, hogy mennyire jószívű nő vált ebből a homofób boszorkányból.

Az autóba ülve adtam meg az úti célom a söförnek, aki elindítva az autót kihajtott Hyunjin gyönyörű udvaráról.

Hát ez hamarabb véget ért, mint terveztük Daddy. De én élveztem minden pillanatát.

Viszlát Hyunijin, sajnálom, hogy szeretlek!