PORN STAR | HYUNLIX

10. rész

(a zene hallgatását olvasás közben csak ajánlani tudom 😊)

*Felix szemszöge*

Tíz perce utazunk, de a sok autó mindent elrontottak. Életemben nem láttam még ennyi kocsit egyszerre. Valósággal elszédültem amíg a sok autó kanyargózott a szemem előtt. Ilyennel még sosem találkoztam.

Végül sikeresen felhajtottunk az autópályára. Hatalmas felszusszanás volt, amikor végre haladtunk is, nem csak taknyoltunk az úton.

Az ablakba könyökölve bámultam a fürgén elsuhanó tájat. Elmegyek, itt hagyva Koreát, a szépséges Szöult és a sármos Hyunjint.

Annyira igyekszem, hogy ki tudjam törölni az elmémből őt, ami valamennyire sikerül is, de a szívem sosem felejti a barna tincseket és azt a mosolyt. Teljesen a bolondjává váltam.

Csak elmélkedni és almdozni tudok, másra nem vagyok képes. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy milyen életünk lehetne, ha nem így találkoztunk volna. Minden sokkal jobb lenne.

Most is ott lehetnék vele. Egy hosszú éjszaka után, a zuhany alól kilépve engem kérne, meg hogy megszárítsam a haját. Feldobna a mosdókagyló melletti szekrényre és a lábaim közé állva hunyná le azokat a mogyoróbarna szemeit a hajszárító lágy és meleg fuvallataira.

Én csak mosolyogva túrnék a puha tincsei közé, és esetenként egy-egy puszival ajándékoznám az arca bármely pontján. Amikor végeznék, megdicsérne, és kedves jelzőkkel illetne, miközben szorosan hozzámbújik.

AAAHHH! ANNYIRA SZERELMES VAGYOK!!!

Nem bírom! Miért fáj ennyire? Mintha a szívemet tépnék ki a helyéről! Érzem, hogy ki akarok ugrani az autóból, és visszaszaladni hozzá, a karjaiba ugrani, de amikor már nyúlok a kilincshez az eszem megállít.

Pár percig újból a határozott Felixé válok, majd a szívem átveszi a hatalmat a testem felett, és újból elkezdtem rosszul érezni magam a bőrömben, és újból ki akarok ugrani. Ez így nem lesz jó.

Becsukva a szemeim hatalmas levegőket veszek, és próbálok nem sírni. Nem akarok sírni, mert akkor aztán végleg elveszítem az uralmat a szívem felett. Nekem el kell mennem, és ebben nem akadályozhat meg a hülye szerelem.

Istenem, de annyira fáj! Már levegőt sem kapok!

- Uram, jól van? - pillant hátra a söför aggódva.

Ennyire szarul néznék ki?

- Igenh! - lihegtem. - Mehetünk tovább! - próbáltam mosolyogni, de úgy markoltam a szívem helyén a pulcsimat, hogy már az ujjaim lefehéredtek.

Valaki segítsen rajtam, annyira rosszul vagyok! Ahogy egyre messzebb kerülök tőle, egyre rosszabbul leszek, egyre jobban fáj a szívem, egyre nehezebb a lélegzés. Szépen beleszerettem az is biztos.

- Uram... - köszörülte meg a torkát a söför.

Miért szól már megint hozzám?! Haggyon már békén, mindjárt megfulladok! Nem látja, hogy küzdöm magammal?!

- MI AZ?!?! - üvöltöttem rá.

- Úgy látom Hyunjin úr követ bennünket. - nézett a visszapillantó tükörbe.

A szívem az eddigieknél is gyorsabban kezdett verdesni, miközben hatalmasakat nyilallot. Minden nyilallásnál végigszaladt a végtagjaimon a bizsergés, és el is zsibbadtam abban a pillanatban. Egyszerre annyi érzés futott át rajtam, hogy elmondani is nehéz.