✨Életem random pillanatai✨

Edzőtábor avagy a kivégzés

2023. augusztus 7-én reggel elindultunk apukámmal és öcsémmel Nógrád vármegyébe, Diósjenőre, az egyesületi edzőtáborba. Másnéven kivégzőtábornak is nevezhetjük, de az edzők alapozó tábornak hívják. Mindjárt megtudhatjátok, hogy ki miért gondolja így.

Hétfő, első nap

Az érkezés napjának délutánján a szakadó esőben, és 13 fokban egy 2km-es futással indítottuk, majd szerencsére egy zárt konferenciateremben folytattuk az edzést. Egy "laza" mobilizálás, és egy fél óra törzserősítés volt az edzés menete. Aztán egy irányított nyújtás.
Az ebéd és a vacsora tábori kajának, és a tavalyihoz képest is jobb volt, ha jól emlékszem valami gulyásleves, és rántott hús, rizzsel és sültkrumplival. A többi részletre nem emlékszem.
Este egy óra telefonidő, egy borzalmas fürdés után már csak egy nagy alvás következett.

Kedd, második nap

Reggel fél hétkor volt ébresztő, a Jó reggelt kívánok című idegesítő számra keltünk az egyik edzőnk, Ádám jóvoltából.
Már ilyenkor elment az életkedvem, na de akkor méginkább, amikor összesen 5km futással indítottuk a reggelt. A reggeli vajas kenyér volt, valami cupákos sonkával, és sajnos nem túl finom paradicsommal, de azért megettük, mert kell az energia. Délelőtt csapatfeladatnak azt kaptuk, hogy egy rap számot kell írni. A mi csapatunké így hangzott:
Csapatunk most itt van,
Menzás teát ittam.
Futócipőnk sáros
..... Zádor sármos. (nem sértek személyi jogokat, ezért nincs benne a teljes neve)

Vezérünk Taivainen
Idén nyert, tavaly nem
Marci tempója bomba,
Táborunk Usain Boltja

Csapatunk bajnoka Pelle
Nem telt csak a hetedik helyre
Itt van velünk Donát
Nem mossa a fogát

Zádor a házban, a helyzet gáz,
Futunk körbe, még van vagy 100
Ha esik az eső, meg ne ázz!
Ha nem akarsz futni, ne anyázz!

Zádor haja, a sörény vadít,
El kéne kapni, elég valid
Barni a legnagyobb Red Bull fan
A biliárd asztalnál felrobban
Minden reggel kelünk korán,
Ádám bá egy .................... (ez nagyon bunkó megjegyzés volt az edző származását gúnyolta ki, szóval inkább nem írom le)

Jó írók a lányok
Mégis mire vártok?
Mi vagyunk a legjobbak
Az ellenfelek megfogytak

Mi vagyunk a Los Toños úgyis nyerünk takarodj!
Mi vagyunk a Los Toños úgyis nyerünk takarodj!

Íme a csodánk, aminek a nagyrészt két lánnyal próbáltuk összehozni. Délben egyértelműen ebéd volt, aztán csendespihenő, majd délután edzés. Egy órát sprinteltünk a homokban, ott csak 17 alkalommal ment ki a bokám, és nyúlt meg minden alkalommal a szalagom, aztán törzserősítés a fűben polifoamokon. Kényelmes volt, mit ne mondjak😅.
Az este szokásosan telt, annyi különbséggel, hogy előadtuk a rappeket, amit elröhögtek a csapat fiú tagjai, és kihagytak egy versszakot.

Szerda, harmadik nap

Ez a nap volt az, amikor minden ember aki eddig egyszer sem csalta le a feladatokat, nem hagyott ki semmit, és mindent rendesen csinált, elsírta magát, haza akart menni, vagy hisztirohama lett, haza akart menni, és brutálisan bedurrant nála az izomláz. Hogy ebből az edzők mennyit érzékeltek? Annyit, hogy milyen vidám itt mindenki (vagyis ők) meg sok az alkohol. Délutánra már nem volt annyira sok, ezért nyilván el kellett menni a civilizációba Vácra, ahol legközelebb volt bolt, és venni még piát. Mi meg pontosan ugyanazt a rituálét végeztük el mint kedden. Azzal a különbséggel, hogy este 11-kor volt egy nem várt ébresztő.

Negyedik nap, csütörtök

A szerdai 11 órai ébresztő nem volt véletlen, többen számítottunk is rá. Csak arra nem, hogy melyik órában. És elszámoltuk magunkat. A bátorságpróbáról tudtunk, látványos volt a készülődés, de azt hittük, hogy később keltenek majd minket. Na de éjfélkor el is indult az első csapat, akik öten mentek, de négyen jöttek vissza. Az egyik fiú beépített emberként működött, és ő ott maradt többiekkel, ezzel a lánycsapatra ráijesztve.
Várakozás közben (nyilván mi voltunk az utolsó előtti csapat) egy lány rémtörténeteket mesélt egy mutáns négykézláb járó torz izéről, (aminek a leírása több fiúra is stimmelt a próba során, de ez csak később derült ki) ezzel befosatva saját magát, és persze engem is. Na, amikor elindultunk a lányokkal, az első ember elkezdett négykézláb csoszogni mögöttünk, én meg akkorát visítottam, hogy szerintem Szlovákiában is felkeltek rá. A következő visításom egy anyázással társult, mert a fejembe csapódott egy faág, aminek megettem a levelét (véletlen). Aztán amikor leesett és félúton megállt előttünk egy pulcsi (későbbi infó, Alfonznak hívták a ruhadarabot) akkor olyan cifra káromkodás hagyta el a számat, hogy szerintem egész Magyarország megirigyelte volna. Pechemre hangosabbra sikerült mint kellett volna, ezért miután kiértünk még 10 halálra rémülős visítás után az erdőből, az edzők röhögve megdicsértek, és közölték, hogy legközelebb szofisztikáltabban, ha lehet.
Reggel nem volt futás, helyette ki lett találva, hogy legyen pihenőnap. Azaz, az edzők nyelvén: Fussuk körbe (vagyis csak a gyerekek) egész Diósjenőt kincskeresés
gyanánt, az öt legtávolabbi pont sok sárral, és ivókút nélküli útvonallal, GPS-szel és egy darab telefonnal, végszükség esetére. Ez legyen olyan 8-12 kilométer, attól függ, hogy hányszor tévednek el a nyomorultak.
Igen, ez volt a délelőtti program. Közben az egyik gyerek kiütéses lett a fáról szedett szilvától, és összevesztünk Lentinéni lentineni_fanpage rosszabb változatával, a visító kopasz nénibácsival, mert ő nem engedett át a telke melletti kerítésen, úgy, hogy ahhoz semmi köze nem volt, pedig akkor csak 3 méter lett volna az így 2km-es kerülőút a kincsig.
Délután homokban sprintelős sorverseny, hogy nekünk jó legyen, aztán szokásos borzalmas esti rutin.

Péntek, ötödik nap

Ezen a reggelen, a 6-7km futás után érezte úgy a többség, hogy túl van a holtponton. Délelőtt műveltségi kvízek voltak, aztán délben valami borzalmas ebéd, de kénytelenek voltunk megenni. Délután még 6km futás, és másoknak rendes kondi, csak nekem meg még egy lánynak (a rokkantaknak) kellett gyógytornáznunk. A másik csoportnak addig a gumikkal kellett kart és hátat erősíteni. Este megkaptuk a következő feladatot, ami az volt, hogy készítsünk egy paródiát az edzőkből. Én az egyetlen női edző, (aki a kondikat tartotta általában) szerepét kaptam, szerintem nagyon jól összeraktuk a forgatókönyvet, a szerepválasztás jól sikerült,

Szombat, hatodik nap

Ma reggel bemelegítéshez a bogyó és babóca zenéjét kaptuk, továbbá metált, Katy Perry-t, Jó reggelt kívánok-ot, és valami borzalmas Rubint Réka utánzatot drága másnapos edzőnktől. Ugyanaz a növelt távú futás mint pénteken, délelőtt és csendespihenőben is próbák a paródiára, délután csoportcserével ugyanúgy sok futás, és gumiköteles kondi. Este előadtuk a darabokat, szerintem a mi csapatunké nagyon ütősre sikerült, olyan szerepeket raktunk össze, olyan poénokkal, hogy a többiek csak néztek.
A pontversenyt végül, a kincskeresős feladatnál csaló csapat nyerte meg egy ponttal, így mi lettünk a másodikak. Este úgy dőltünk be az ágyba, mint a mosott rongy.

Vasárnap, hetedik nap

Az utolsó nap reggelén egy fokkal kegyelmesebben keltettek minket, nem volt sem metál, sem jó reggelt kívánok, egy mobilizáció volt csak a futás helyett, aztán reggeli, majd nyomás haza.

A térdeim és a bokaszalagjaim szétmentek, az izomlázam azóta sem múlt el, sőt, csomók lettek helyette mindenhol, a talpamon van 3-4 vízhólyag, néha még fáj a fekvés és az ülés, az állásról nem is beszélve. És ezzel nem én vagyok egyedül, ha jól tudom.
Az edzőink meg vígan élik tovább az életüket napi pár üveg sör, és pár pohár bor mellett.