Ebben a könyvecskében életem egy-egy random pillanatát olvashatjátok.
Amit találhatsz itt:
•vicces dolgok
•életem a gimiben (és az általános végén)
•még több vicces dolog
•tapasztalataim, tanácsaim
Ajánlott olvasni, de csak saját felelősségre!
A...
Ma délután három óra körül vonatoztam be Újpestre. Az első zavaró tényező az a szakadó eső volt. Én meg elmentem fehér cipőben... Na de ez még semmi, felszálltam a vonatra, majd feltűnt, hogy a kalauz be van állva. Valamit magyarázott a holnapi ebédjéről meg valami szomszédról, majd amikor odaért hozzám, megkérdezte, hogy mit főzzön ebédre. A párbeszéd a következőképpen zajlott le:
Én: Jó napot! Kalauz: Szia! Én: ^mutatom a jegyem^ Kalauz: Meddig mész? Én magamban: amíg le nem szállok Én: Újpestig. Kalauz: Ott sokan leszállnak. Mit főzzek holnap? Én: ^cirip cirip...^ Én: Nem tudom, kérdezzen meg mást. Kalauz: ^nevet^ Szia!
Miután a néni elment, Aquincumnál felszállt mellém egy láncdohányos pali. Na hát eljött az a pont, hogy felálltam, és átálltam a vonat legvégébe. A következő megállónál szálltam le, szóval már nem ültem le. Néztem ki a fejemből, erre kiszúrja a szemem egy matrica az ablakon.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Bocsi a kép minőségéért de a Minion azért remélem átjön :)
Aquincumnál mellesleg egy romantikus pár csókolózott a korláton, és én szerencsés tanúja lehettem annak, hogy leszakad alattuk a fémrúd. A többi ember aki a vonaton ült nem értette én min sírok a röhögéstől, de én nagyon jól szórakoztam.
Amint megérkeztem Újpestre, elindultam a metró felé, majd amint leértem a lépcsőn oldalról nekem rontott egy galamb. Az a szárnyas lepény az életemre tört (a tudta nélkül szegény) én szívrohamot kaptam, ő agyrázkódást, szóval megijedtünk szerintem.
