𝐀𝐯𝐞𝐫𝐲 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜
Szombat reggel 9 van, ami azt jelenti, hogy ma van az időmérő napja és bátyám szokásosan elaludt. Én már összekészülődtem, feldobtam a szokásos sminkem és átkopogtam Charles-hoz. Természetesen választ nem kaptam ezért amilyen halkan csak tudtam belépkedtem az ágyához és beugrottam mellé.
-JÓÓ REGGELT!- kiabáltam a bátyám fülébe, erre bezzeg ő nem kelt fel, ezért amennyire csak tudtam elkezdtem csikizni. Tudtam, hogy ez a gyengepontja. Tettem után egyből kipattantak szemei mintha megjelent volna a két szép szeme előtt Szűz Mária.
- Jobbat.- szólalt meg rekedtes hangján.
-Ugye tudod ,hogy fél óra múlva el kell indulnunk?- nézett rám kitágult szemekkel, már amennyire álmossága engedte.
- Annyi idő alatt a kávém se iszom meg.- magyarázta
-Tudom. Szerinted viccből vagyok itt?
-Nem is tudom mi lenne velem nélküled.-felült és én is így tettem, majd egy apró puszit nyomott a homlokomra és elindult a fürdőbe én pedig a konyhába ahol már várt minket a meleg pirítós és a tea.
Lejött Charles is és megreggeliztünk, majd egyből elindultunk a garázsunk felé. Mivel fogytán volt az időnk ezért beültünk a kocsiba és elindultunk a pályához.
Megérkeztünk és már egyből körülvett minket a rengeteg fotós, de ahogy csak tudtuk szedtük a lábunkat és siettünk a paddock-ba. Miközben sétáltunk a Ferrari garázsba bepillantottam a Mclarenes fiúkhoz és láttam ahogy Lando épp a csapatfőnökkel, Andreas-al beszélget. Nem fordítottam rá nagy figyelmet hisz siettünk. Ahogy megérkeztünk a garázsba én egyből a bátyám pihenője felé vettem az irányt, hogy le tudjam tenni a cuccaim és a bátyám is szintén így tett. Lepakolta a táskáját, átöltözött majd sietett is a dolgára.
Nagy volt a fennforgás az egész pálya körül ezért úgy döntöttem sétálok egy kicsit, rossz ötletnek tűnt de mégis valahol éreztem a löketet, hogy menjek. Kiléptem a garázsból és az adrenalin szintem egyből az egekbe szökött a sok sürgőforgó ember jelenlétében. Alig 10 perce sétáltam és épp az Alpha Tauri garázsát figyeltem mikor éreztem,hogy valaki válla súroltam az enyémet. Próbáltam nem foglalkozni az előbb történtekkel és sétálni tovább, hisz ennyi ember között előfordul. Majd hirtelen melegséget éreztem a felkarjaimon és egy ismerős férfi hangot hallottam mire odakaptam a fejem.
- Elnézést! Figyelmetlen voltam. -szólalt meg Lando Norris.
Lányos zavaromban csak mosolyogtam és halkan annyit mondtam - semmi probléma - fél percig csak néztük egymás tekintetét, majd lassan elvettem kezeit a felkarjaimról, ebből tudtam, hogy elment. Valami okból kifolyólag utána fordultam és néztem ahogy távolodik a fiú.
YOU ARE READING
Mióta megláttalak
Fanfiction-ha egy ujjal is hozzáérsz neked véged Norris! -mondta Charles miután ujját a fiú mellkasához szegezte. -ameddig ő biztonságban van addig azt csinálsz velem amit akarsz.- majd hátat fordított a pilótának és kisétált a Mclaren garázsból.
