Mióta megláttalak

3.fejezet

𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬

Szombat reggel már a 23.ébresztőmet nyomtam ki, majd ránéztem a telefonom kijelzőjére és láttam, hogy 9 múlt 4 perccel azonnal kipattantam az ágyból és siettem a fürdőbe. Miután összekaptam magam,- ami nem igazán sikerült hogy őszinte legyek-, lementem reggelizni. Miután elfogyasztottam a lehető leggyorsabban a reggelim beültem a kocsiba és elindultam a pályára, hiszen ma van az időmérő. Tegnap a szabadedzésen sem teljesítettünk rosszul és mivel hazai pálya elég sokat várok magamtól.

Szerencsémre elkerültem a rengeteg fotóst mikor odaértem, ezért nyugodtan sétáltam be a Mclaren garázsba onnan pedig az öltözőmbe.

------

Épp Andreas-al beszélgettünk a pályáról és az előző napi teljesítményemről mikor szemem sarkából egy lányt pillantottam meg aki épp Leclerc mellett sétált és figyelte mi történik garázsunkban. Olyan gyors léptekkel haladtak el mellettünk, hogy csak a piros pólóból következtettem arra, hogy Leclerc mellett sétál.

Az időmérő előtt fél órával épp siettem a garázs felé mikor a nagy rohanás közepette neki mentem valakinek. Kezeimmel megfogtam felkarjait majd próbáltam a legérettebben kezelni a helyzetet nem úgy, mint egy kisgyerek

-Elnézést! Figyelmetlen voltam.- mondtam, miközben az illető gyönyörű kék szemeit csodáltam. Szegény lány arcán látszódott mennyire zavarba esett az előbb történtek után. Órákon át tudtam volna még csodálni a kék szemét és a lányt is de az időm nem engedte, ezért válasza után siettem a garázsba.

Azon kaptam magam, hogy az agyam folyamatosan a 10 perce történt eseményt játssza le újra és újra, mintha megakadt volna a lemez. Utoljára akkor éreztem ezt mikor a matek érettségim felett ültem és már az első feladatnál elakadtam. Na ez is pont olyan volt.

7 perccel az időmérő kezdete előtt, mikor már az autóban ültem a gondolataim gyorsabban cikáztak a fejemben, mint Max Verstappen egy futam során. Mi lett volna ha megkérdezem a nevét? Mi lett volna ha elkezd velem beszélgetni? Vagy ha elkezd velem kiabálni, hogy mekkora barom vagyok? Csak bámultam magam elé és ezek a gondolatok töltöttek el, de pontosan tudtam, hogy az időmérőre kéne összpontosítanom, nem a lányra.

Andreas megbökte a vállamat és így szólt- Lando, figyelsz te rám?

-Persze!- Jó vicc Norris, természetesen egy szót sem hallottam abból amit eddig mondott nekem.

-Nem úgy tűnik - nézett rám, miközben felvonta egyik szemöldökét.

-Igazad van, sajnálom. - sütöttem le szemeimet.

-Sok szerencsét!- veregette meg sisakomat szavai után.

------------

A teljesítményünk valami elképesztő volt. Valamiért azt éreztem, hogy ez annak a bizonyos lánynak is köszönhető, hisz az időmérő alatt is képtelen voltam kiverni a fejemből.

Mikor a fanstage színpadára léptem és oldalra pillantottam egy ismerős mosolyt láttam, ő volt az. A lány akinek azóta sem tudom a nevét. Akkor elhatároztam, hogy ma innen addig nem megyek haza ameddig a nevét meg nem tudom.