Változás

113 9 0
                                    

Két kéz fogta be a számat. Hiába kapálództam vagy akartam kiszabadulni nem engedett.

- Maradj már nyugton - ordított rám

Ismerős volt a hang de nem tudtam megállapítani vajon ki lehet. Végül elengedte a kezem és a karjait is levette rólam. Lassan megfordultam és Tommal szemeztem.

- Most pedig velem jössz - mondta határozottan
- Na arról szó sem lehet - válaszoltam és próbáltam az ajtót rá csukni de ő erőszakosan megállította
- Mint mondtam velem jössz
- De..de mi lesz a kutyámmal és az egyetemmel?
- Egyszerű.

Elmosolyodott majd elővette a kabátja zsebéből a pisztolyát és egy lövéssel lelőtte a kutyát.

- Nee - ordítottam és sírásban törtem ki

Ő csak állt egy darabig majd megtörte a csendet.

- Most pedig pakolj össze és indulás
- Sehova nem megyek veled. Rohadj meg - üvöltöttem rá torka szakadtamból
- Hát rendben, legyen, ne gyere velem de ha nem jössz megöllek - ezzel a lendülettel felém szegezte a pisztolyt.

Nem szólaltam meg csak a könnyek hulltak az arcomról. Tom eltette a fegyverét majd bement a hálóba és össze pakolt a bőröndömbe mindent amit talált. Amikor nem figyelt oda elkezdtem rohanni ki a lakásból egészen a lépcsőig majd ki az utcára és futottam ahogy lábam bírta de hallottam hogy Tom jött mögöttem és nem jutottam sokáig ugyanis elkapott. Leütött és berángatott a kocsiba.

Amikor ki nyitottam a szememet egy szobában feküdtem. Feltételezem ez Tom szobája volt. Felkeltem és kinéztem az ablakon de alig volt valami a ház körül. Elég elhagyatott helyen volt. Ki nyitottam az ajtót és lesétáltam a lépcsőn. Csak úgy nyikorgott alattam. Mikor leértem Tom és a magasabb fiú ült mellette meg még 2 másik akiket életemben nem láttam.

- Nocsak! Ki ébredt fel? - nézett rám Tom
- Én Bill vagyok ő pedig Tom azok pedig Gustav és Georg
- Mostmár elárulnád a neved?
- Mary, Mary Smith
- Mary hmm? Nem rossz név
- Hol van Zoe?
- Hogy ki? - nézett rám Bill
- Tudjátok hogy kiről beszélek. Hol van Zoe? Tudom hogy csináltatok vele valamit

Bill fütyült egyet amire előjött Zoe. Jézusom rettentő rossz állapotban volt. Szó szerint alig lehetett rá ismerni. A vidám és élettel teli lányból egy lehangolt és szomorú lány lett teli véres foltokkal egész testén. Megtörtnek és kimerültnek látszott. Több sem kellett azonnal oda rohantam hozzá.

- Úristen Zoe! Mi történt veled? - simítottam meg puha arcát
- Nem volt jó ötlet. Igazad volt nem kellett volna beszálnom a kocsiba. De..de te mit keresel itt?
- Az most nem fontos, mi van veled miért vagy tele foltokkal?

Néma csend volt. Zoe párszor Billre pillantott majd megszólalt:

- Nem történt semmi csak leestem a lépcsőről. De majd mind el múlik ne aggódj miattam

Elengedtem Zoet és elkezdtem torkom szakadtából ordítani:

- Ti szemét gecik! Hogy tehettétek ezt? Undorodom tőletek. Semmit nem érdemeltek.
- Még hogy semmit? - jött oda Tom és hajamnál tépve a falnak nyomott - amit most mondok nagyon jól vésd az eszedbe. Téged választottalak ki ami azt jelenti hogy azt fogod csinálni amit mondok. Megértetted? - jelentette ki majd elengedte a hajam

Én a földre rogytam és csak sírtam. Mivel érdemeltem ki ezt? Olyan igazságtalan velem meg Zoeval szemben is. Hogy lehetnek ilyen emberek a földön?

KarmaWhere stories live. Discover now