Csak ültem a földön és sírtam. Még Zoe sem jött oda hozzám, állandóan csak Billt követte. Tom felrángatott földről.
- Hozzám ne merj érni! - rántottam ki a csuklóm szorításából
- Indulj fel a szobába
- Ugyan minek?
- Találkozóm van úgy hogy addig le ne merj jönni!
Felmentem a nyikorgós lépcsőn majd becsuktam a szobám ajtaját. Hallottam hogy valaki kopogtat. Bill volt.
- Szia Mary! - köszönt
- Mit akarsz?
- Figyelj sajnálom hogy ide hoztak de ez van most már itt kell élned
- Francokat. Nem fogok ilyen undorító emberek között élni mint ti vagytok
- Vagy ez vagy a halál - vonta meg a vállát majd kisétált a szobából.
Az ágyon ülve csak azon járt az eszem hogy mit rontottam el hogy ide kerültem. Nem sokáig tudtam gondolkodni ugyanis hallottam hogy lentről nyílik az ajtó és bejöttek emberek. Kíváncsi voltam mi történik és annak ellenére hogy Tom megtiltotta hogy ki menjek a szobából mégis az ellenkezőjét tettem. Halkan kiosontam és a lépcső legfelső fokáról néztem mi történik.
Három fickó állt Tomékkal szemben. Nem is köszöntek, csak rögtön bele kezdtek.
- Hol van a pénzem? - szólalt meg az egyik
- Miféle pénz? - kérdezte Tom
- Megbeszéltük. Mára itt lesz a pénzem
- Hát nincs itt. Még egy hét és megszerezzük - kapcsolódott be Gustav
- Elég időt kaptatok. Sőt, rengeteget - emelte föl a hangját a másik - Mivel nincs pénz a lányt kérjük
- Hogy kit? Biztos nem kapjátok meg - válaszolt Tom
Nem gondoltam hogy rólam beszélnek de véletlen nyikorgott a lépcső fok így megláttak és rögtön kiderült hogy de itt pedig rólam van szó. Nem értettem miért de ezek szerint engem akarnak ugyanis az egyikük máris felkiáltott.
- Ott van! Azonnal kapjátok el és hozzátok a furgonba - kiabált
Kettő magasabb és teltebb férfi indult meg felém. Nem tudtam mit csináljak úgy hogy elkezdtem rohanni felfele, de nem jutottam sokáig ugyanis csak a fenti folyosó végéig jutottam. Mivel csapdába szorultam el akarták kapni a csuklómat amikor pár lövést hallottam mögöttük ők pedig mind ketten a földre hullotak. Tom állt mögöttük.
- Mit mondtam? - ordított rám - Nem véletlen mondtam hogy maradj a szobában. Mit képzelsz?
- Én..én csak..úristen - meg se tudtam szólalni annyira lesokkolt ami történt
- Nincs és! Befelé a szobába. MOST! - mostmár torka szakadtából üvöltött
Be mentem a szobába és leültem a földre. Nem hogy elhurcoltak erre az isten verte helyre még azt is végig kellett néznem hogy két férfit fejbe lőnek hátulról. Le voltam fagyva teljesen az esettől és biztos hogy nem fogom elfelejteni ezt soha. Elegem volt. Komolyan mondom, elegem van.
Hallottam kintről hogy Tom meg Gustvék beszélgetnek rólam és hogy most elveszítettek mindent amiért dolgoztak. Csak miattam.
Nem tudom hogy hová tűnt a harmadik férfi de valószínű elmenekült mert én már nem hallottam hogy itt lenne.
Pár perc múlva nyílt az ajtó és Tom jött be rajta.
- Mégis mit gondoltál? Világosan megmondtam hogy maradj bent. Nem volt világos vagy mi a probléma veled?
- Haza akarok menni - mondtam teljes nyugodtsággal
- Hah, haza mi? - kezdett el nevetni - Én is sok mindent szeretnék. Mondjuk én általában megszerzem amit akarok, végülis itt vagy nem?
- Fúj hányok tőled vagyis nem, mindegyikőtöktől. Tökéletes életem volt amíg ide nem hurcoltál
- Tudod te mi is az az élet? Csalódás. Érted? Csalódás és igazságtalanság. Mostmár itt vagy úgy hogy halgass és csináld amit mondok
- Köpni tudnék tőletek
- Csak nyugodtan - mondta - Miattad most el vesztettünk egy fontos ügyet mert MIATTAD le kellett lőnőm őket. Nagyon ajánlom hogy innentől azt csináld amit mondok
- Várjál csak arra
- Jólvan. Felőlem nem kell de egy lövés és puff te is ott végzed mint a többiek - mosolygott majd kiment
