From heaven to hell

8.

Amint meglátott lefagyott, borzalmasan néztem ki a történtek után. Félre hívta Tomot beszélni én meg csak a fejem fogtam és próbáltam nem leszédülni a kanapéról.

Elkapott a hanyinger szóval próbaltam a lehető legyorsabban elmenni a mosdóig. Időben felértem és mindent ami eddig a szervezetemben volt kiadtam magamból. Kicsit jobban lettem, elmúlt a szédulés és a hányinger de a fejem még mindig hasogatott.

Mire visszamentem a nappaliba a fiúk eltűntek. Itt mindenki egyedül hagy engem, ez most komoly?!

Ittam egy pohár vizet, kimentem és elég rendesen bevágtam az ajtót hogy biztos meghallják a távozásom. Nem érdekelt hogy hány óra van, hogy mit fognak gondolni rólam, hogy útközben elrabol-e valaki, habár még az is jobb lenne. Elindultam haza gyalog.

Már egy jó ideje sétáltam amikor elfogott az az érzés, hogy követ valaki. Néha hátra néztem de nem láttam senkit. Próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt a megerzést vagy hogy is mondjam és haza sietni.

Körülbelül 45 perc alatt haza is értem. A bejarati ajtóm nem volt bezárva ugyanis VALAKI ugyebár bejött. Tény ha nem visz el magukhoz és orvoshoz lehet itt halok meg, de akkor is. Barki elvihetett volna bármit.

Kaptam az alkalmon és lefeküdtem aludni.

-Remélem nem abban a nyanvadt kaulitz házban fogok felébredi, felgyújtom komolyan

Elég sokáig aludtam és valaki nagyon zaklatott. Este nyolckor ébredtem fel, a telefonom tele volt a Georgtól kapott üzenetekkel és hívásokkal.

Georg:Hová mentél?

Georg:Otthon vagy?

Georg:ANA VÁLASZOLJ

Georg:Jól vagy?!!

Georg:Válaszolj már, mindenki aggódik érted

Georg:Kérlek Ana

*10 nem fogadott hívás*

Ana:Itthon vagyok igen képzeled haza jöttem mert valaki megint baszott haza hozni azok meg eltűntek

Ana:Amúgy meg már aludni se lehet vagy mi van?!!

Válaszoltam neki odegesen majd lecsesztem a telefonom az asztalra. De mit fogok én most csinálni? Este van és aludnom kéne de nem vagyok álmos. Hmmmm. Körülnéztem a nappaliban majd rájöttem hogy van egy csomó festményem amit nem fejeztem be, szóvaalll itt az ideje.

Elővettem a sok vásznat, festékeket, ecseteket, készítettem ki vizet és neki láttam.
Elég sokaig elvoltam velük. Leghamarabb hajnali négykor néztem meg az időt de utána folytattam a festést. Reggel 7-re be is fejeztem.

Bill hívott. Nem tudom miért de nem is érdekel. Mikor mentem volna a konyhába újra hívott, kénytelen vagyok felvenni, ha nem veszem fel én leszek a bunkó szar aki cseszik válaszolni.

-Igen mivan Bill?

-Szia Ana, lenne egy ajánlatunk számodra Tommal

-Jézus nem, csak az ajánlatokat ne

-Arról lenne szó-

-NEM

-De-

-Nem, Bill nem, nem avygok hajlandó semmire

-Ana kérlek csak hallgasd meg, rendben?

-Ahhhhhh jo mond

-Szóval, az van hogy a nemis tudom hogy mondjam, az aszisztensünk? Talán ez a legtalálóbb szó, felmondott és meg szeretnénk kérni téged hogy vállald el a munkát

-Aszisztens? Ez most komoly? Mi tartozik abba a fogalomba hogy aszisztens?

-Háááát neked kéne megtervezned a turnékat, koncerteket, és az ezzel kapcsolatos dolgokat, plusz itthon is segíhetnél, főleg a főzés-sütés dologban meg egyebekben

-Aha ha jól értem legyek a csicskátok?

-Nem én nem ezt mond-

-Pedig úgy hangzott

-De én nem áhhhh mindegy, elvállalod vagy nem?

-Nem

-De Ana kérleekkkkkkk

-Nem

-Naaaaaa

-Ha könyörögsz minek adtál választási lehetőséget? Jézus, jólvan. Mikor kell kezdenem?

-Holnap

-HOGY MI???

-Ja és hozzánk kell költöznöd, sziaaa

-BILL LE NE-

És ezzel letette a telefont.

-Csúcsszuper, megástam a saját sírom. Most mehetek pakolni

Egy darabig szidtam még Billt, Tomot, és persze a világot majd elővettem egy bőröndöt.

Csak a legfontosabbakat raktam el és jó sok ruhát, elvégre mindenem nem fog bele férni egy bőröndbe.

Mikor már nagyjából összepakoltam láttam hogy Ell hív. Jó sokáig beszélgettünk, nekem is nagyon sok mesélni valóm volt és neki is. Megtudtam hogy végre van barátja, aki a hallottak alapján elég szimpi, varom hogy találkozhassak vele. Jacknek hívják azthiszem, de mindegy is.
Ell eléggé kiakadt azoktól amiket meséltem a fiúkkal kapcsolatban, óva intett tőlük de elvállatam a munkát szóval kénytelen vagyok oda menni. Hogy lehet valaki ekkora idióta mint én?!

Kezdett sötétedni mikor elköszöntem Elltől. Gyorsan ettem valamit, letusoltam és lefeküdtem aludni. Muszáj lelki erőt gyűjtenem ahhoz, ami ezek után következni fog.

Reggel 7-kor felkeltem, összeszedtem még egy-két dolgot es megreggeliztem. 9-kor megállt a házam előtt egy ismerős sport kocsi. Meglepetésemre Tom jött értem.

Kivittem az utcára a bőröndöt és bezártam az ajtót. Mikor megfordultam Tom előttem állt és készséggel elvitte az autóba a bőröndöm. Mégis tud kedves lenni. Persze az ajtót már nem nyitotta ki nekem.

Beúltem mellé és elindultunk. Az út csendben telt egeszen addig, amíg meg nem szakítottam.

-Szóval a nagy Tom Kaulitz is tud udvarias lenni?

-Miről beszélsz?

-Kivitted az autóhoz a bőröndöm szó nélkül

-Ugyan már, ez semmi

-Pedig nem kértelek meg rá

-És? Attól hogy neked az a véleményed rólam hogy egy bunkó paraszt vagyok, még nem leszek az

-Jojo bocsánat, félreismertelek oké? Nyugi

Mikor megérkeztünk Tom kivette a bőröndöm és felvitte abba a szobába, ahol akkor aludtam, mikor Georgék kizártak.

Bill tátott szájjal nézte ahogy a testvére segít nekem. Elég rendesen meglepődött ő is úgy ahogy én. Azt hittem itt ez már luxus lesz neki és vonszolhatom fel a lépcsőn de nem.
Érdekes, tényleg ennyire félreismertem volna?