From heaven to hell

5.

Ell gyorsan összepakolt és elindult haza. Én pedig ismét egyedül maradtam. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon Tom minden vendégségben így vislekedik vagy valójában tényleg ilyen vagy csak szimplán nem akart goromba lenni. Érdekes kérdés de én erre ennyiből esélytelen hogy választ adjak. Szóval nem agyaltam tóvább ezen, inkább írtam Georgnak, hátha tud segíteni a magányomon.

Ana: Figyi Georg, bocsi a zavarásért de nincs kedved beszélgetni vagy talizni?
Georg: Szia Ana. Persze szivesen, van kedved átjönni?
Ana: Még szép, de hol is laktok?
Georg: Hagyd csak, érted megyek, kérek 15 percet, addig készülj el
Ana: Oké, várlaakk

És ennyivel a beszélgetés véget is ért. A hajam kivasaltam, gyorsan átöltöztem, cipő, táska, telefon, tartalék smink és már készen is vagyok. Végszóra megérkezett Georg. Tényleg 15 perc alatt ideért, mi a szösz.

Bezártam az ajtót, kimentem és beültem az anyós ülésre.

-Tényleg gyors voltál, épp hogy elkészültem basszus

-Én mondtam hogy 15 perc, egyébként előre szólok hogy ne ilyedj meg ha a szomszédból ordibálást, ajtócsapkodás, dübörgést hallasz vagy egyéb hasonlót

-Rendben?! De miért is ne? Ez úgy hangzik mintha minden nap kirabolnák a szomszédotokat

-Igen, eléggé vicces szokott lenni egyébként, de nyugi csak azért hangzik úgy mert ott laknak az ikrek

-Milyen ikrek?- nekem hülyének, elsőre nem esett le

-Tudod, a Kaulitz ik-

-ISTEN MENTS GEORG FORDULJUNK VISSZA- szakítottam félbe szegényt aki kicsit megijedt

-Georg kérlek, könyörgöm ne vigyél a közelükbe, Tomon nem lehet kiigazodni, Bill meg egy kifogyhatatlan pletykagép. Kérlek kímélj meg- adtam neki minnél meggyőzőbben a dolgokat de nem fordult vissza pekhemre

-Anaaaaaaaaa nyugi már, nem olyan vészesek, Gustav is ott lesz

-Megnyugtató- húztam el a szám

Nemsokára oda is értünk, meglepő mód az ikrek házából nem hallatszott semmi, lehet pont alszanak? Á ilyenkor tuti nem. Talán csak elég messze vannak egymástól. Igen, valszeg ez lesz az oka.

Bementünk Gustávhoz aki a nappaliban valami horrorfilmet nézett. Imádom a horrort. Nem is kelett több, magamhoz vettem a konyhából egy tál popcornt és leültem mellé, nem sokkal később Georg is leült hozzánk. Nem tudom milyen film lehetett. Sok horrort láttam már de úgy néz ki hogy eddig ez kimaradt, de igazából nem is érdekel mert nagyon jó volt. Gustav szótlanul nézte és egy-egy ilyesztőnek szánt jelenetnél felnevetett azzal a kijelentéssel hogy "Csak ennyire vagytok képesek?"

Nem néztem volna ki belőle, de szó mi szó egyre jobban birom Gustavot.

Épp reklám volt mikor kaptam az alkalmon hogy megkerdezzem merre van a mosdó, a sok nevetéstől lassan majdnem bepisiltem. Igen a horror filmeken elég jókat lehet nevetni. Visszatérve, nagynehezen megtaláltam a mosdót mikor a szomszédból egy ajtó csapódást hallottam és egy rohadt nagy puffanást.

Rohantam a fiúkhoz hogy menjünk át megnézni mivan. Elvégre én ilyen "ikerharcot" még nem láttam.

Sietettem őket de ők csak szép nyugodtan sétáltak át, nekem meg majd kiesett a májam a kíváncsiságtól. Bementünk a házba és a bejárattal szemben a földön feküdt egy kiesett ajtó.

-Mi a...- akadt el a lélegzetem

-Billlll mivan már megint?- ordított Georg

Bill komótosan leballagott az emeletről mintha misem történt volna.

-Sziasztoookkkkk, ohh Ana te hogy-hogy itt vagy?

-Hát annyi a lényeg hogy átjöttem Georgékhoz hogy ne legyek egyedül. De itt meg mégis mi történt??

-Jajj nyugi semmi extra, csak palcsintát akartam csinálni és Tom felháborodott azzal a kijelentéssel hogy "Ezt nem így kell csinálni, menj innen", én nem mentem mert tudtommal jól csinaltam szóval ordított egyet, kinyitotta majd épp elég erősen becsapta a mosószoba ajtaját ahhoz hogy leessen, majd vissza ment a szobájába.

Bill elmesélése alapján Tom sem a nyugalmáról híres, Bill pedig tuti hogy nem szakácsnak tanult ugyanis a konyhapultra néztem és kiütötte a szemem az élesztő, a vaj és a bors, amire remélem hogy azt hitte hogy kakaópor mert ha azt bele akarta rakni, én megyek és megetetem vele az egész üveggel.

-Ahaa szóval ez csak ilyen laza "mintha minden nap ez történne" szitu volt?- volntam kérdőre a fiatalabb kaulitzt

-Persze, nyugiiiiiii de most megyek es megcsinálom azt a palacsintát- nagy léptekkel elindult a konyha felé én pedig utána

-VÁRJ BILL SEGÍTEK- ordítottam utána

-Ne ne ne ne ne az nem kell és azt se kell- és ebben a szent másodpercben beleöntött egy adag borsot én pedig azt hittem rosszul leszek, nem vagyok konyha tünder de ez

-Bill

-Igen? Mivan márrrrrr én csak palacsintát akarok csinalni

-Az kakaópor?

-Igen?! Miért?

-Add ide- átadta a "kakaóport" -OLVASD- mutattam neki az "Őröltbors" feliratra

-JÉZUS MIERT NEM SZÓLTÁL HAMARABB??

-Valaki elég sietős kedvében volt

-Ahhhjjjjj kezdhetem elő-

-Bill ne, majd én megcsinalom- szakítottam félbe szegényt

Bill vállát megrántva felment gondolom a szobájába, én pedig ezt egy "oké, csináld csak"-nak veztem szóval neki állatam. Mikor neki kezdtem volna fura volt a csend hiszen úgy rémlett hogy Georg és Gustav is átjöttek de nem voltak sehol. A szemétládák itt hagytak egy házban két bolonddal. Juhuuu hátha meghalok.

Kisebb fázis késéssel lejött az idősebb kaulitz az emeletről.

-Ki ordibál már és mié- akadt meg a hangja

Felé pillantottam, elég otthonosan volt felöltözve, rövidnadrág es egy 4x nagyobb póló, mondjuk ő itthon van szóval nemtudom mit vártam. Viszont szerencsétlen feltűnően sok ideig állt szótlanul úgyhogy folytattam a palacsinta tészta bekeverését.