Write to...

9. fejezet

Sophie szemszöge

Este 9 óra fele lehetett amikor meghallottam a telefonomat csörögni. anyáék lent vacsoráztak a húgommal így azt gondoltam talán ők hívnak. Meglepetésemre nem ő volt, hanem Charles. Hezitálva de felvettem, nem gondoltam volna hogy ilyenkor fog hívni és hogy miért.

-Szia Charles, mizu? - kérdeztem tőle.

-Szia Sophie tudnánk beszélni? - kérdezte vissza, viszont ahogy hallottam szomorú és dühösnek véltem hangjából.

-Persze, baj van? - kérdeztem tőle már kicsit aggódva.

-Nagyon csúnyán összevesztünk Larával és valakinek muszáj elmondanom. - felelte én pedig nem értettem hogy miért nem Pierre-rel beszéli ezt meg hiszen legjobb barátok.

-Oh nagyon sajnálom, persze meghallgatlak.

-Viszont ez nem telefon téma, eltudsz jönni a hotelből? Tudok egy nyugis helyet.

-Megbeszélem anyuékkal. - pont abban a pillanatba léptek be a szobába, így gyors megkérdeztem mire igent mondtak. - Azt mondták mehetek.

-Szuper, 10 perc és ott vagyok érted. Azért melegen öltözz. - mondta és éreztem hogy mosolyra húzza a száját.

-Okes. - letettem majd azonnal öltözni kezdtem, nem tudtam hova megyünk így egy fekete flare pantsre és egy barna trikóra esett a választásom. Pulcsit nem vittem magammal mert azért elég meleg volt aznap éjjel. 10 perc múlva a recepción a fiút láttam majd odamentem hozzá.

-Szia! - köszöntem neki. Egy bézs színű nadrág volt rajta és egy fekete póló amit bekell valljak, irtó jól állt rajta. Nem Sophie nem is gondolhatsz ilyenre.

-Szia, nagyon csinos vagy! - nézett végig rajtam és tudjátok van az az érzés mikor éget a tekintet na én is ezt éreztem.

-Am köszönöm. Hova is megyünk? - váltottam gyors témát.

-Az meglepetés. -felelte kacsintva- Erre gyere. - majd maga elé engedett és a fekete Ferrariához kísért. Ott kinyitotta nekem az ajtót, majd miután becsukta átment a vezetői ülésre.

-Micsoda úriember. - szóltam nevetve mire rám nézett és kihúzta magát.

-Mint mindig. 

Már egy 5 percre kocsikázhattunk amikor elfordultunk jobbra és megláttam a kikötőt. Ekkor Charles megszólalt.

-Itt is lennénk.

-Micsoda? Tudtam hogy gyönyörű ez a hely, de éjszaka még szebb. - mondtam ámuldozva és nem hittem el hogy idehozott. Most másik úton jöttünk, így csak akkor jöttem rá hogy hol vagyunk mikor már leparkolt.

-Na gyere. - azzal kiszálltunk és befelé kezdtünk sétálni, egyszer csak Charles megáll egy fekete yaht előtt amin pár nappal ezelőtt is mentünk. Viszont most más volt, nemcsak azért mert éjszaka volt hanem mert ketten jöttünk. Teljesen más hangulat volt. Charles felkísért majd beindította a motort és kihajóztunk.

-Ugye nem akarsz a vízbe dobni vagy valami ilyesmi? - kérdeztem tőle viccelődve, mire halál komolyan ezt válaszolta.

-Nem kicsit másabb tervet találtam ki. - annyira komoran mondta hogy 1 percre elfogott a félelem majd láttam hog kicsit megijedtem és azonnal nevetni kezdett- Nyugii nem de nagyon vicces volt a fejed. - válaszolta nevetve, mire szúros tekintettel néztem rá.

-Ez csúnya volt Leclerc. 

-Na most, hogy kellő távolságra vagyunk. - állította le a motort és leült velem szembe. - Először is köszönöm hogy eljöttél.