Azóta az este óta nem beszéltem Charlessal, nem igazán tudtam neki mit mondani. Másnap ő lett a 2., így gratuláltam neki még a paddockba. Nem szakított Larával, sőt nagyon is jól megvannak. Furcsáltam, hogy mit miért tett a fiú, de úgy gondoltam csak valami hirtelen fellángolás volt a részéről. És hogy én mit éreztem? Nem tudom, a fiú olyan érzéseket váltott ki belőlem amiket eddig soha, senki. Amikor hozzáért a bőrömhöz perzselt, a jelenlétében mindig jobb lesz a kedvem és a csókja, amikor megtörtént teljesen elvesztettem a fejemet. Nem tudtam tisztán gondolkodni, de amikor láttam másnap Larával hülyén éreztem magam és inkáb kerültem őket. Juli eleje van épp a repülőgépről szálltam le Monacoba, Lorenzo fogadott mivel az esküvő részleteit beszéljük meg.
-Szia, hogy utaztál? - kérdezte miközben öleléssel fogadott és elvette a csomagjaimat.
-Szia! Egész jól, sokat gondolkodtam az esküvőn.
-Tényleg? Na ennek örülök, mert Lottie eléggé el van veszve és nem tudja pontosan mit is szeretne. - válaszolta
Ezután az utunk csendesen telt, megérkeztünk a Leclerc házhoz. 2 autó állt amiből azt vettem le, hogy Charles nincs itt.
Már lassan 2 órája ülünk a tervek előtt, nos Lottienak rengeteg csodás ötlete van de ez minden 10 percbe változik.
-Van egy ötletem!- szólaltam meg hirtelen - Mi lenne ha nagyjából elmondanád miket gonfolsz biztosra a többit pedig bízd rám.
-Ez nem is rossz, jó akkor téma arany fehér ez 1000 %. Aztán mindenképp kerek asztalok legyenek, legxen fenyfuzer végig logatva a plafonnal így este elég ha csak az világít. Minden asztalra valami kis dísz,gyertya és mondjuk kis virág szeruseg.
- Oksi, szeretnél még valamit?
-Igen a kezdőbetűinket egy szívbe esetleg lehet? És ez mögöttünk lenne.
-Természetesen, hány fő lesz végül? Koszorúslány és vőfély?
- Huuh hát szűk lesz, nagyjából 90-100 fő. 3 koszorúslány és 3 vőfély.
-Szuper, ki lesz a tanúd? És ki lesz Lorenzoé?-kérdeztem hiszen velük is kell majd beszélnem ez ügyben.
- Az enyém Anna és a párja Dave. Enzoé pedig Charles és Lara lesz.
-Rendben, akkor neki is állok keresni helyet és a többi dolgot.
-El sem tudod képzelni mennyire hálás vagyok ezért. De lenne egy kérésem.
-Ugyan mondtam már hogy semmiség, mi lenne az?
-Eljönnél velem majd a ruha próbára? Kíváncsi vagyok a véleményedre. -mondta félve engem pedig meglepett a kérdése de közben pedig nagyon is jól esett hogy érdekli mit gondolok.
- Persze, és biztosan tökéletes lesz az a ruha amit választasz majd.
Ezután felmentem a vendégszobába, hiszen míg itt vagyok Pascaleknal szállok meg. Neki álltam kutakodni helyek téren. Lottie azt mondta h szabadtérit szeretnének és hogy elférjen mind a 90-100 ember. Meg is találtam, egyszerűen gyönyörű hely. A francia riviérán található és éjszakai világításba egyszerűen meseszép.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Miután ez megvolt ki választottam pár díszítést és pár fontosabb dolgot. A zenész DJ lesz, Landora esett a választásuk így írtam is neki, a ceremóniát Enzo egyik barátja Ronald vezényli le. A koszorúslányok Carla, Marta és Isa. A tanú Anna gyors írtam Carlanak hogy csinálja meg így nekem erre nem lesz gondom. A vőfélyek Arthur, Riccardo és Carlos, a tanú pedig Charles. Gyorsan Arthurnak is írtam és pár percen belül meg is volt már a 2 csopi. Írtam nekik pár infóról hogy ol. milyen színű ruha és nyakkendő lesz, illetve hogy miben kéne majd segíteni. ezután még összeírtam pár dolgot majd lementem a konyhába.
-Szia, hát te? - Charles támaszkodott a pultnál és telefonozott.
-Szi..szia, Lottie és az esküvő miatt vagyok itt pár napig. -feleltem neki szűkszavúan. Azóta az este óta nem igazán beszéltünk amiken örültem mert nem került sor a kínos pillanatokra, de mégis valahol titkon vártam, hogy ír.
-Ja igen, tényleg. Hogy haladsz vele? - kérdezte kiváncsian. Pedig már azt hittem nem kezdeményez beszélgetést.
-Egész jól, holnap megyek megnézni és lefoglalni a helyszínt, a dekorációnak valót és még pár dolgot. -mondtam miközbe töltöttem magamnak narancslevet.
-Elkísérjelek?...-kérdezte tőlem én pedig félrenyeltem - Tudod csak hogy megint el ne tévedj.
-Ja amm köszönöm nem kell, szerintem oda találok. A francia vivéra nincs olyan messze nem?
-Az a város másik felén van. De elkísérlek hamár úgyis tanú leszek, kötelességem segíteni. - mondta majd egy mosoly keretében bólintottam. Valahol éreztem, hogy nincs más választásom.
Sziasztook! Na végre sikerült megírnom teljesre, remélem tetszett. Még egyszer bocsánat hogy ennyit kell várnotok, de én se gondoltam hogy ilyen nehéz lesz ez a szeptember. Hamarosan érkezik az új rész, puszii❣️❣️❣️
