Write to...

12.fejezet

Sophie szemszöge

Másnap reggel felkeltem és kimentem a konyhába, ma Lottieval megyek a mennyaszonyi ruha próbára illetve a koszorúslányokkal és Pascalellal. Kinyitva az ajtót nagyon kellemes illat csapott meg, beérve a konyhába Pascale sütögetett a kisebbik Leclerc épp a kávéját kortyolgatta, a legidősebb épp e pillanatba érkezett már csak a középső hiányzott.

-Szép Jó Reggelt! - köszöntem mindenkinek, Arthur csak bólintott egyet míg Lorenzo és Pascale visszaköszönt. 

-Jó reggelt kedvesem, jól aludtál? - kérdezte Pascale miközben én leültem a fiúkkal szembe az asztalnál. Ezek után beszélgettünk kicsit, Enzo megkérdezte hogy állok és hogy esetleg kell e segítség.

-Kedvesem nem is kérdeztem nem kérsz kávét? - kérdezte a nő és közbe betoppant Charles is.

-Jó Reggelt! Én elfogadom, de csinálok majd. - mondta majd elővett 2 kávéscsészét. Miután kész lett elém rakta, megköszöntem és elnézést kérve kimentem a teraszra. Reggelente a kávémat szeretem egy teraszon fogyasztani, ilyenkor olyan nyugodt minden és az ember kikapcsolhatja a gondolatait. Megfogtam a tabletem és közbe leírtam a gondolataimat az esküvővel kapcsolatba.

-Hát te mit csinálsz itt kint?- kérdezte egy hang a hátam mögött, kicsit megijedtem mert nagyon belemerültem a munkába.

- Jesszus.. csak az esküvőre írok össze egy két dolgot. Miért?

- Csak nem megijedtél?- kérdezte mosollyal az arcán- Csak mert úgy elvonultál. Na és hogy haladsz vele? 

-1. is nem nem ijedtem 2. jól, épp a virágokat válogattam és hogy milyen legyen a koszorúslányok ruhája. 

-Ahh értem, és milyen lesz? - kérdezte tőlem kiváncsian.

-Hát arany, csak az a kérdés hogy rövid vagy hosszú. -mutattam neki egy két fotót majd így szólt.

-Mhmm... Szerintem a hosszú jobb lenne. 

-Mióta értesz te hozzá?- kérdeztem nevetve és meglepve egyben.

- Te láttad már a stílusom, én teremtettem a divatot. - felelte önelégülten.

-Ja főleg a banános jelmezben nem?

-Erről te honnét tudsz, és igen képzeld utána felkapott is lett.

-Az legyen az én titkom és képzelem mennyire. - mondtam, ezek után elbeszélgettünk még egy csomó hülyeségről és be kell valljam kellemes volt vele lenni. Valami van ebbe a fiúba, valami különleges.

-Mennyi az idő? 

-Negyed 10,  miért? - kérdezte kiváncsian.

-Mennyi, 10-re van időpontunk és én még sehol nem vagyok.- pattantam fel, gyors megköszönve a kávét adtam Charles arcára egy puszit. először le se esett mit tettem, de ekkor már a fürdőben átkoztam magam ezért. Barátnője van én meg itt puszilom őt, remélem semmiségnek vette.

Charles szemszöge

Sophie gyorsan felpattant, majd adott egy puszit és megköszönte a kávét. Felsem fogtam hogy mi történt, de mikor hozzám ért teljesen megfeszültem. Még mindig éreztem az arcomon ajka nyomát, lehet ez neki semmit nem jelentett de nekem annál inkább. Ez a lány napról napra szerethetőbb, egyszerűen tökéletes. Amióta itt van egyre több oldalát ismerem és nem bánom egy percét sem. Ráadásul holnap velünk jön az öltöny próbákra. alig várom hogy lássam arcát mikor meglát majd minket.

Sophie szemszöge

Épp egy telefonálásból jöttem vissza, Charlotte pont akkor jött ki. Egy egyszerű szatén ruha volt, gyönyörűen festett és ahogy meglátta már tudtam hogy ez lesz a nyerő.

-Azt hiszem meg van a nyertes. - mondta Herold az ott dolgozó.

-Szerintem is megvan, ez gyönyörű. - felelte Char könnyeivel küszködve.

-Akárcsak a menyasszony, akkor igent mondasz a ruhára? - tettem fel a nagy kérdést számára.

-Igeen! - ezután félrerakták a ruhát majd haza indultunk. 

Másnap a fiúkkal kellett a ruha szalonba mennem, a srácoknak kiválasztottam a megfelelő csokornyakkendőt, majd jöhetett a vőlegény. Enzo jött ki miközben a fiúk próbálták az öltönyüket.

-Na mit gondolsz milyen? - kérdezte tőlem idegesen.

-Először is nyugodj meg, tökéletes, mintha rád öntötték volna. - egy kicsit sötétebb arany színű öltöny volt rajta, fekete nyakkendővel, elképzeltem ahogy egymás mellé állnak Lottieval és tökéletesnek tartottam.

-De biztos, szeretném ha ez lenne Charlotte legszebb napja.

-Igen 100%, tudtam hogy menni fog hozzád az arany, fiúk ti mit gondoltok? - kérdeztem a többieket, mert időközben ők is végeztek.

-Szerintem nagyon jó. - mondta Pierre. 

_Egyet kell hogy értsek veled. Bátyókám tényleg úgy nézel ki mint aki megnősül. - felelte Arthur.

-Hol van Charles az ő véleménye is érdekel. -mondta Enzo, eddig fel se tűnt hogy nincs itt.

-Megkeresem.- indultam el az öltözők irányába, és meghallottam hogy az egyik fülkéből kisebb káromkodás hallatszik.

-Oh hogy a büdös fran..

-Ne beszélj csúnyán, főleg ne itt. -szóltam rá azonnal, ugyanis nem olyan helyen voltunk ahol ez megengedett.

-Sophie te mit csinálsz itt? -kérdezte kiséé meglepődve.

-Mindenki rád vár, és nem találtunk gondoltam megnézem minden rendben van e.

-Igen csak kicsit bele gabajodtam a nyakkendőbe.

-Gyere ki segítek. - mondtam és egyszerre kijött, kicsit sem boldog kifejezéssel. Nos igen a tanúnknak lesz egyedül nyakkendője és a vőlegénynek.

-Te tudsz nyakkendőt kötni?

-Igen kicsiként mindig láttam hogy anya köti apát és én is megakartam tanulni. Pedig apa tudott kötni, de szerette ha anya csinálja meg.- meséltem miközben megkötöttem neki.

-Oh, ez nagyon aranyos.- mondta és a derekamra csúsztatta a kezét, ezzel is közelebb szorított magához.

-Különben is te miért nem tudsz? - kérdeztem tőle. - Kész is, most már elengedhetsz. -feleltem mélyen a szemébe nézve, istenem azok a szemek teljesen megbabonáz.

-Honnét tudod hogy nem tudok, lehet én is csak engedem hogy megkösd. -mondta gy ravasz mosoly kíséretében.

-Na persze, viszont mennünk kellene. -ezzel indultam is vissza. Nem tudom mit akar Charles, és az a baj hogy a saját érzéseimmel sem vagyok tisztába.

Miután végeztünk a szalonban vissza mentünk a Leclerc házba, megvacsoráztunk majd elmentünk aludni.

Sziasztook! Bocsi hogy ilyen későn hozom  ezt a fejezetet de eléggé hosszúak voltak ezek a hetek. Mit gondoltok mi lesz ebből, a kövi részben mar az esküvőt hozom. Addig is Pusziii ❣️❣️❣️