Az idegen lány és a híres fiú találkozása

5.) Az életem

Tom szemszöge:

Na de mesélj magadról! Megakarlak ismerni! - mondtam Carolnak

Mikor elkezdett beszélni éreztem a hangján hogy ez neki nem egyszerű téma..
Nem tudom mi történhetett vele, de az biztos hogy maradandó traumát okozott neki. Láttam rajta! Éreztem! Tudtam!

Carol szemszöge:

Na de mesélj magadról! Megakarlak ismerni! - mondta nekem Tom csillogó szemekkel

Láttam rajta hogy tényleg érdekli hogy ki is az a Carol Cox...

Gátlások nélkül elkezdtem neki mesélni az életemről amit eddig sosem tettem... még én is meglepődtem saját magamon...

Hát Tom ez nekem elég nehéz... de akkor talán kezdem a gyerek korommal.
Elég jómódú családba születtem, sosem kellett semmit nélkülöznöm. Anyukám viszonylag idősen szült engem mert nem akartam valahogy összejönni nekik... több mint 10 év próbálkozás után jöttem össze... a szüleim már 12 éve házasok voltak mikor én születtem. Viszont apukám a nők körében mindig is népszerű volt... anyukámat többször is megcsalta, de az volt a legsorsdöntőbb amikor én 1 éves lehettem körülbelül és apukám megcsalta akkor is anyukámat és született egy féltestvérem. Sok volt ebből otthon a vita, anyukám többször is megfogott hogy akkor költözünk ők meg válnak, de anyukám valamiért mindig megbocsátott apukámnak....
Aztán jött az ovi.... Rettentően utáltam. Főleg azért mert világ életemben túlsúlyos gyerek voltak és mindig bántottak emiatt.. az óvónők és az ovis társak is.
Akkor jött az általános suli amit utáltam teljes szívemből. Életem legrosszabb 8 éve volt az. Mindig bántottak, megaláztak... mindig csak Pepe a legjobb barátnőm volt ott mellettem és vigasztalt meg. Pepével közel 12 éve legjobb barátnők vagyunk. Ő volt az egyetlen aki kiállt mellettem. Nagyon hálás vagyok neki!
Aztán én elmentem Gimnáziumba Pepével együtt. Ott egészen el voltam addig a pillanatig amíg bele nem szerettem egy srácba aki nem viszonozta az érzéseimet. Rengeteget szenvedtem mert mindig azt hittem hogy az a baj h túlsúlyos vagyok. Majd 11.-be úgy mentem vissza h nyáron közel 50 kg lefogytam... tudom tudom nem egészséges, de már olyan elegem volt attól hogy folyamatosan bántanak és hogy egy srácnak se kellek mert dagadt vagyok hogy éheztettem és hánytattam magam egész nyáron... vágdostam is magam meg mindent is csináltam amit csak eltudsz képzelni... SAJNOS! Tudom hogy nem ez kellett volna hogy legyen a megoldás, de én ezt a szar utat választottam.... És kb ennyi az életem haha. Most itt állok 18 évesen egy érettségivel a kezemben és a keresztszüleim vállalkozásában dolgozom. - fejeztem be a "rövid" monológomat és néztem Tomra aki teljesen összevolt zavarodva, láttam hogy keresi a szavakat, de nem találja.

Tom épp hogy megakart szólalni, de a telefon csörgése be zavarta amit őszinte leszek nem bántam.

Felvettem a rendelést és be is vittem a konyhára. Mikor kijöttem láttam Tom arcát. Ahogy csak néz maga elé és egy szó se jön ki a száján. Csak néztünk egymás szemébe. Ijesztő volt hogy mennyi fájdalom látszódott a szemében...

Tom szemszöge:

Mikor Carol befejezte a mondandóját csak néztem magam elé és kerestem a szavakat. Hála isten megcsörrent a telefon addig is marad még egy kis időm megtalálni a megfelelő szavakat. Azon agyaltam hogy nekem és Billnek is milyen nehéz volt, de Carol... Carolnak borzalmas és mégis milyen erős érett nő állt előttem. De csak nagy vonalakban mondott el mindent ami teljesen egyértelmű volt hisz azt se tudja még ki vagyok. Éreztem hogy van ott még valami ami nagyon bántja, de úgy voltam vele hogy nem szakítom fel a sebeit. Csak néztünk egymás szemébe és mindkettőnké-ében hatalmas fájdalom látszódott. Nekem eszembe jutott a gyerekkorunk Billel... de itt volt az idő hogy mondjak valamit mielőtt még Carol full bunkónak gondol.