Az idegen lány és a híres fiú találkozása

4.) A bűntudat

Kapaszkodtam a pultba, de akkora volt a fájdalom az oldalamban hogy visszaestem a földre.

Úristen Carol! Mondtam hogy segítek! Ne erőltessd meg magad még jobban! - mondtam Tom aggódó szemekkel
Ekkor megfogott és felállított a lábamra mintha csak egy pihe lennék. Majd végig nézte a testem hogy van e rajtam bármi ütés vagy hasonló.
Majd miközben a szemével a testem kutatta hallottam hogy nyílt az ajtó és Peter érkezett vissza.
Mikor meglátott minket közel egymáshoz állva csak felkuncogott.

Na mizu Carol? - kérdezte Peter perverz mosollyal

Ja semmi semmi, nem csörgött a telefon - mondtam kislányos zavaromban

Akkor okés! Köszi hogy itt maradtál erre a pár percre! - mondta Peter hálásan

Igazán nincs mit! - mondtam kicsit fájdalommal teli arccal hiszen még mindig nagyon fájt az oldalam

Na én megyek is vissza Monicaékhoz a teraszra - mondtam majd sántikálva megindultam, láttam hogy Tom aggódó szemekkel néz

Veled meg mi lett? - kérdezte Peter aggódva

Jaj semmi csak becsípődött szerintem a derekam! De mindjárt jobb lesz nyugi! - mondtam, nyilván hazugság volt amit mondtam hisz Tom véletlen hozzám vágta a csapóajtót és elestem, de nem akartam ezt Peternek elmondani mert még jobban elkezdte volna csavarni a dolgokat és nem akarom holnap azt hallgatni hogy "Juj Carol és Tom között van valami,,. Szeretem Petert viszont a száját nem mindig sikerül befognia...

Akkor ne maradj itt helyettem ma! Valahogy megoldom. Vagy nem tudom. Menj haza pihenni! - mondta Peter határozottan

Nem! Maradok! Semmi bajom! Már jobban is érzem magam. - mondtam határozottan Peternek

Hát jó... de szólj ha nem jobb mert akkor valahogy megoldom hogy tudjak maradni! - mondta

Jó! Megjegyeztem - mondtam majd elkezdtem kifelé bicegni.

Ezt az egész párbeszédet Tom tág szemekkel nézte végig és láttam arcán hogy nem érti mért nem mondtam el Peternek az igazat, de ő ezt nem értheti.

Várj meg Carol! - Hallottam hátam mögött Tom hangját.

Na mi az? - kérdeztem tőle

Mért hazudtál? - kérdezte még mindig aggódó szemekkel

Nem ismered Petert! Holnapra mindenki is tudná és elkezdenék túl gondolni! - mondtam majd megfordultam és kinyitottam az ajtót ami a hátsó teraszra vezet

Próbáltam úgy leülni hogy Monica és Lisa ne vegyék észre hogy fáj az oldalam.

Hallottam hogy jön utánam Tom és elővesz egy szál cigit és meggyújtja azt.

Tom! Gyere ülj le! Carol mellett pont üres a hely. - mondtam Lisa és rám kacsintott. Én csak meg forgattam a szemeimet

Okés! Megyek! - mondta Tom mosollyal az arcán

Na és mizu Tom? Tetszik az étterem? - kérdezte Monica kíváncsian

Nagyon gyönyörű! Remek ízlésed van Monica! A munkafolyamatok pedig hát uhh elég nehéznek tűnnek főleg amit Carol is csinál! Én biztos nem tudnám megtanulni. - mondta Tom mosolyogva Monicara, de mikor rám nézett a mondata végén és látta arcomon a fájdalmat egyből a mosolya letört és aggódva nézett engem