Becsaptál/Park Seonghwa FF (Befejezett)

21

Seonghwa pov:

A szobában épp, hogy volt egy ágy. Nagyon még bútorok nem voltak benn. Nem is néztem körbe, csak azzal törődtem, hogy letudjam fektetni az ágyra. Chanwoo tartotta nekem az ajtót. 

- ha valami kell, szólj.- ment ki, az ajtót ránk csukta. A lányt letettem az ágyra, utána nem mozdultam. Csak néztem a testét, ahogy nyugodtan alszik. Nem kellene gondolkodnom, hiszen olyan közel járok már a célomhoz. Sőt, szeretnem sem kellene, ő nem tudná megadni azt, amire én vágyok. 

Mi két külön világ vagyunk. Én buli, vandálkodás, csajok, pia, zene, motorozás. Ő meg? Tanulás, főzés, takarítás, munka, olvasás. Ami neki zaj, nekem csend. Ami nekem nyugalom, neki balhé. Ezek nem férnek össze. Meg aztán, elvileg bejön neki valaki, akkor nem is engedné, hogy hozzá érjek. Ő nem olyan fajta, ezt biztosan kijelenthetem. 

Gondolkodásomból halk kopogás zökkentett ki, amely az ajtó túloldaláról szűrődött be a sötét szobába. Az ajtó nyílásával együtt tört be kintről a fény. Chanwoo nyitott be, kezében ágyneművel. 

- hoztam takarót, meg párnákat.- suttogta, hogy ne keltse fel a lányt. Az ágyneműket letette az ágyra, Yoobin mellé.- ja, meg, találtunk egy telefont, de egyikünké sem. Nem néztünk bele.- vett ki farzsebéből egy telefont. Yoobin telefonja volt az. 

- az övé.- vettem át tőle a mobilt. 

- hozzak neki valamilyen lavort?- biccentett az alvó lányra. Gondolkodóan bámultam én is.

- nem tudom. Szerintem nem kell, nem ivott anyit, csak nem bírja a piát.- néztem vissza Chanwoo-ra. 

- pont azért. Nem szeretném, ha összehányná a szobát, vagy az ágyat.- vakarta tarkóját zavartan. Miután rájöttem a dolgokra egyetértően bólogattam. 

- oh igen, igazad van.- veregettem meg vállát. Aprót bólintott, s kiment keresni egy lavort. Az ágyneműkhöz léptem, a párnát vettem ki elsőnek. Gyengéden emeltem fel a fejét, és helyeztem alá a párnát, majd lassan, illetve óvatosan engedtem vissza a fejét. 

- itt van, van benne víz is. - tért vissza Chanwoo, a lavort letette az ágy elé. 

- jövök eggyel.- biccentettem fel, de csak legyintett, miszerint semmiség. Chanwoo kiment, én pedig folytattam a lány betakarását. 

- mit csinálsz?- kérdezte hirtelen, amire megálltam a mozgásban. Mégsem alszik? Észbe kapva válaszoltam neki. 

- betakarlak. Eleget ittál, ideje pihenni.- húztam rá teljesen a takarót. Nem ellenkezett, inkább átölelte a másik párnát. 

- és utána ki is mész?- firtatta dünnyögve, álmos hangon. 

- ha szeretnéd, kimegyek. - fekve kezdte el rázni fejét, ami mosolyt hozott az arcomra. 

- nem szeretném. 

- akkor maradok.- ültem le az ágy szélére, onnan figyeltem tovább. Hamar betöltötte a szobát szuszogása, alig tíz perc alatt aludt el. 

A kis hang azt súgta, hogy most lenne esélyem kideríteni, hogy kijön be neki. Ugyanis tegnap jött üzenet, de azóta a fejemben van az a mondat, legalábbis félmondat, amit Jiha küldött neki. A telefonján amúgysincs kód, legalábbis múltkor nem volt. Azóta tehetett rá. Most nem álltam le vitatkozni a kis hanggal. Bekapcsoltam a telefont, és felhúztam a zárolt képernyőt. Nem volt semmilyen kód rajta, ugyanúgy volt, mint mikor legutoljára belenéztem. Kerestem az üzeneteket, és hamar meg is találtam. Ott díszelgett a kezdőképernyőn. Amint beléptem az első beszélgetés pont Jiha-val volt. Több se kellett, rányomtam, és visszakerestem egészen tegnapra.