1.rész

1.3K 34 3
                                    


,,Mert miattad érdemes volt küzdeni... 🤍"

-SZÁVA! GYERE MÁR, ELKÉSÜNK!! - kiabált fel barátnőm Kriszti a konyhából.
-MEGYEK MÁR!- húztam meg gyorsan a tusvonalat és már lent is voltam. Felkaptam a Conversem és indulhattunk is. Gyorsan beültünk az autóba és száguldottunk is Nyíregyháza felé. Krisztina vezetett, neki volt  jogsija, nekem még csak készülőben volt. A kocsiban zenét hallgattunk, énekeltünk és beszélgettünk. KB az út negyedénél jártunk amikor....
-Amúgy, kik lépnek fel előttünk vagy utánunk?- kérdezte hirtelen Kriszti.
-Pillanat és nézem-kaptam elő a telefonom és gyorsan rákerestem, majd elkezdtem felolvasni- BSW, T. Danny, ValMar, mi, BrunoXSpacc, Manuel.
-Egész jó arány. Állítólag elég jófej társaság.
-Én is így tudom.
Az út további részében semmi lényegesről nem esett szó. Lassan meg is érkeztünk, szóval kiszálltunk a kocsiból és besétáltunk a backstagebe ahol már a ValMar-t láttuk készülődni. A másik 3 is ott volt 2 lánnyal kiegészülve, viszont ők nyugodtan iszogattak. Elhaladtunk mellettük és kiléptünk egy elkerített helyre, azzal a szándékkal, hogy elszívunk egy cigit. Meg is gyújtottuk a szálakat.
-Maradunk a többi koncertre?
-Még szép!- jelentettem ki határozottan. - Bulizunk egy jót!
Elszívtuk az elszívni valót és visszamentünk hátra. A ValMar már a színpadon volt, elég tehetséges srácok. Fél óra múlva szóltak, hogy mi következünk. Amint a két fiú lent volt, már fent is voltunk.
-Sziasztooooooook!- kiabáltam a mikrofonba.
A közönség hangos tapssal fogadott minket.
-Na, eddig milyen a buli? Láttuk a srácok megcsinálták a hangulatot- mondta Kriszti is. Megint taps és kiabálás volt a válasz. Lenyomtuk a koncertet. Lent a backstagebe, kikértünk egy-egy piát, és miután megkaptuk, összetalálkoztunk a fiúkkal.
-Jók voltatok- dicsért meg minket Marics, miközben végig mérte a barátnőmet. Összehúzott szemöldökkel néztem rá, de inkább elhesegettem ezt a gondolatot.
-Ti se panaszkodhattok- válaszoltam én, mert Krisztina teljesen lefagyott. Csak egy idióta vigyor jelent meg az arcán. Jesszus...
-Maradtok a többi koncertre is?- kérdezte a magasabbik, egy lány vállát átkarolva. A srác irtó magas, barna hajú, és gyönyörű barna szemekkel rendelkezett. Mellette a lány, szőke plasztik hajjal, egy kiló sminkkel és egy fejjel lehetett magasabb nálam. Na ezt az Insta párost.
-Igen- feleltem neki is.
-Szuper. Ha gondoljátok... - mutatott az alacsonyabb, egy irányba ahol a haverjuk állt.
-Oké, köszi, de mi most megyünk-húztam arrébb a sokkos állapotba került barátnőmet. - Krisztina! Nézz már rám vagy valami.
-Annyira jól néz ki.... - ámuldozott. Jesszusom ez szerelmes. Anyám...
-Azt mondta, hogy mehetnénk hozzájuk, ha maradunk továbbra is. Kimegyünk fotózkodni meg ilyenek, utána mehetünk jó?- kérdeztem még mindig a szemébe nézve.
-Jó. - vigyorodott el megint. Kimentünk a szabad levegőre, ahol azonnal ránk találtak lányok, fiúk egyaránt.
-Na akkor egyszerre egy beszéljen- tettem fel a kezem. Kiosztottunk pár képet és aláírást, majd visszamentünk hátra. Megálltam a srácok mellett, viszont Kriszti tovább ment volna, ha nem húzom vissza.
- Jók voltatok lányok-dicsért meg minket Manuel is.
-Köszi - mosolyogtam rá. - Tisztázzuk csak egy kicsit. A fiúk ismerősek. Viszont a két lány nem.
-Sára vagyok, Bruno barátnője-mutatkozott be a barna hajú, alacsonyabb lány.
-Én meg Kitti. - dobálta a haját, ezek szerint a barátja mellett.
-A picsa- tettem hozzá suttogva, úgy, hogy csak a mellettem álló Kriszti hallotta, aki hangosan felröhögött.
-Mi olyan vicces? - nézett ránk szúrós szemmel Milán. A nevében sem vagyok biztos.
-Semmi különös- vágtam rá szemforgatva. A csaj elkezdett neki beszélni valamit úgyhogy rá figyelt.
-Tényleg egy picsa, de Milán elég érzékeny, ha bántják a csajt.- hajolt oda Peti.
-Vágom.
Gyorsan helyet cseréltem Krisztivel, így ő állt Peti mellett, mire a lány elkerekedett szemmel nézett rám, én pedig csak rákacsintottam. Így Manuel mellé kerültem, akivel egész jót beszélgettem. Petivel is jókat nevettünk, úgyhogy nagyjából kialakult egy valamiféle kapcsolat mindannyiukkal, kivéve a seggfejt. Oo igen. Milánra gondolok. Annyira bunkón tud viselkedni, hogy már az első perctől utáltam. Peti és Kriszti is jól el voltak, ha jól hallottam flörtöltek is, szóval jól telt az esténk. Aztán jött a probléma, hogy rengeteget ittunk és emiatt nem emlékszem semmire.
Másnap:
Arra keltem, hogy rettenetesen fáj a fejem és hányingerem is van. Kinyitottam a szemem és egy idegen szobában találtam magam, egy fiú pólójában. Kikerekedett szemmel ültem fel az ágyon és néztem körül. Ekkor láttam meg a mellettem szuszogó srácot, aki valószínűleg nem kelt fel a ficánkolásomra. És ahogy jobban megnéztem, leesett, hogy bizony Milán fekszik mellettem. OOo baszki... Akkor valószínűleg az ő pólója van rajtam, de mi történt az én ruháimmal? Egyre többet mocorogtam, mire egy mély hangot hallottam meg mögöttem.
-Kicsi, ha tudom, hogy ennyit ficánkolsz, ott hagylak a szórakozóhelyen.
Összerezzentem, mert pont a hátam mögött volt. Hátra fordultam és a kócos haja alól láttam, hogy engem fürkész a gyönyörű gesztenye barna szemeivel. Annyira szépek a szemei... Miket gondolsz Száva hülye vagy??
-Bocsi nem akartalak felébreszteni. Mi történt? Csak, mert nem emlékszem semmire. Ugye mi nem...?
-Dehogy. Ezt gondolod rólam?
-Hát...
-Akkor figyelj rám egy kicsit. Pont nem az a srác vagyok, aki egy éjszakás kalandokra vágyik. Sose volt olyan, hogy részeg lányt hoztam haza buliból, azért, hogy megfektessem.
-Jó elnézést. De akkor hol vannak a ruháim?
-Este már elég meleg volt, úgyhogy átöltöztettelek. A póló az enyém. A ruháid meg ott vannak a széken.
-És ezt a barátnőd díjazza?
-Milyen barátnőm?- vigyorgott szemtelenül. Csak megforgattam a szemem és felálltam, hogy elvegyem a ruháim.
-Na várjunk. Ha te levetkőztettél engem, akkor láttad a...
-Igen láttam.
-Oké, ez így kicsit kínos- szólaltam meg egy hosszú és kínos csend után. Gyors felkaptam a ruháimat, bevonultam a fürdőbe és felöltöztem. A kistáskám is bevittem, mert gondoltam van benne gyógyszer, de nem volt sajnos. Oh faszom. Kinyitottam résnyire az ajtót viszont Milán nem volt már a szobába, szóval lementem. A konyhában kávézott és cigizett.
-Van gyógyszeretek fejfájásra?
-Van - nyúlt a szekrényhez és a kezembe nyomott egy doboz valamit. Hát én beszedtem. Megmérgezni csaknem akar.
-Mondtam bármi baromságot este? - kérdeztem, miközben én is rágyújtottam.
-Énekeltél és baromságokat beszéltél.
-Jézus, nem akarom tudni.
-Nem vészes, láttam én már rosszabbat is.
-Azt se akarom tudni. - kezdtek azonnal különböző képek kavarogni a fejembe. Jól kezdődik a reggel.

Íme az első rész. Hogy tetszik?😊❤️

Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅Onde histórias criam vida. Descubra agora