Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

8.rész (Szerelem Rész)

Reggel vagy inkább délelőtt, keltem fel, Milán pedig még aludt. Minél halkabban felöltöztem és lementem a konyhába, hogy főzzek egy kávét. Elég furcsa volt, hogy csak ketten vagyunk a lakásba, de meg lehet szokni. Gyorsan lefőztem két kávét, és elkezdtem reggelit csinálni. Mikor kész lettem, megterítettem és felmentem, hogy szóljak Milonak. Mikor bementem a szobába, már fel volt öltözve. Pontosabban a póló még csak a kezébe volt, de semmi gáz.
-Jó reggelt - mentem be a szobába. Háttal állt nekem, de mikor meghallotta, hogy ott vagyok megfordult.
-Neked is - húzott magához egy csókra.
-Kész a kaja - váltam el tőle, viszont nem engedte el a derekam.
-Oké.
Meg vártam amíg felhúzza a pólóját, majd lementünk és megreggeliztünk. Miután leszedtem az asztalt, kimentem a teraszra és rágyújtottam, miközben megtámaszkodtam a korláton. Egyszercsak valaki átölelt hátulról.
-És engem meg se kínálsz, Kicsi? - suttogta a fülembe egy mély hang. Elmosolyodtam és felé nyújtottam a dobozt, mire ő kivett egy szálat és meggyújtotta, majd újra átölelte a derekam. Mindketten elszívtuk a cigit, miközben full közömbös és értelmetlen dolgokról beszélgettünk. De vele ez valahogy más volt. Nem untam amit mondd, hanem élveztem, hogy van egy olyan ember akivel tényleg önmagam lehetek, mert ez a fiú ezt a lányt szerette. Nem azt akit mindenki más. Mások azt látják, hogy nekem olyan jó, mert sikeres vagyok, sok barátom van, pedig nem. Krisztin kívül senkim nem volt. Ezért is bántottam magam. Mindenki a csodálatos lányt látja, akin húsz kiló smink van és a legszebb ruhái, azért, hogy ne lássa senki, hogy azt az éjszakát is végig bőgtem egyedül, a sötétben. Ő nem ezt látta. Hanem a lányt, aki smink nélkül is szép(szerinte), segítőkész és kedves. Látta a sebeket a karomon (hozzá teszem, ő egyedül) és így is szeret. Tudja, hogy sokkal fiatalabb vagyok nála és így is szeret. Mert ő engem szeret. Nem a lányt, aki felvesz egy álarcot és mindenkinek azt mutatja, hogy minden rendben. És pont ezért szerettem. Mert ő látott az álarcon túl is. Lassan bementünk a teraszról. Milánnak mennie kellett, mert Petivel stúdióznak, szóval egyedül maradtam otthon. Jej. Utálok egyedül otthon lenni, dehát ez van. Délbe csináltam magamnak kaját, aztán leültem és egész délután sorozatoztam. Este fél kilenc körül aztán csörgött a telefonom. Fogalmam se volt, ki a halál kereshet ilyenkor, aztán mikor ránéztem a kijelzőre, elmosolyodtam.
📞Jó estét
📞Szia. Mit csinálsz? - érdeklődött a barátom a vonal másik végén.
📞Semmi érdekeset.
📞Akkor ráérsz?
📞Uhum.
📞Mit szólnál egy ValMar koncerthez?
📞Hát nemtom, annyira nem bírom őket.
📞Szomorú. Csak, mert van egy jegyem, de lemondta akit amúgy hívtam, úgyhogy te jutottál az eszembe.
📞Úgy sincs különösebb dolgom, egye fene elmegyek.
📞Kösz - nevettél el magát Milán - 1 óra és ott vagyunk érted.
📞Okéka
📞Akkor majd talizunk. Szia.
📞Szia.
Nem fogok itthon senyvedni. Ezaz. Gyorsan összekészültem. Felvettem egy fekete cropp toppot, egy fekete szakadt rövidgatyát, és Milán egyik pulcsiját amit lenyúltam. Pont egy óra múlva zártam be az ajtót és indultam le a lépcsőn, de az első lépcsőfordulóban beleütköztem Milánba.
-Sietsz valahova? - kérdezte röhögve, miközben elkapta a derekam, hogy hátra ne boruljak.
-Nem igazán - nevettem én is, majd miután kaptam egy csókot, rákulcsolta ujjait az enyémre és így sétáltunk le a kocsihoz. Láttam, a kisbuszt az ablakból, tudtam, hogy itt vannak a fiúk is, de ennek ellenére, mikor Milo el akarta engedni a kezem, utána nyúltam és megint megfogtam. A fiú rámnézett és elmosolyodott.
-Biztos?
-Tuti - mosolyogtam vissza rá. Lesétáltunk a buszhoz és felszálltunk rá.
-Jó estét az uraknak - köszöntem.
-Neked is szia Száva - röhögött Peti. Leültünk velük szembe Milánnal. A fiú elengedte a kezem és simogatni kezdte a combom.
-Most szórakoztak velünk, vagy tényleg van valami köztetek? - szúrta ki először Spacc, mire a másik 3 is a kezünkre nézett.
-Hát... - néztünk össze Milánnal nevetve.
-Nem szivatnak. Együtt vannak - nézett vissza Peti a telefonjába. Bólintottam egyet és a fiúkra néztem.
-És még letagadtátok, hogy nincsen semmi - röhögtek össze a fiúk. Az út jól telt, bár ez a fiúkkal mindig. Amikor odaértünk Nyíregyházára, kimásztunk a buszból és elindultunk befelé. Miután a fiúk hatszáz plusz egy képet kiosztottak, hátra mentünk a backstagebe. Hátul szereztek piát, aztán még beszélgettünk egy kicsit. Petiéknek lassan menniük kellett a színpadra.
-Csak ügyesen - mentem oda Milánhoz, és adtam neki egy csókot.
-Mindig - fogta át a derekam, én pedig átkulcsoltam a karom a nyaka körül és beletúrtam a hajába.
-Ha képesek vagytok elszakadni egymástól, mehetnénk a színpadra. - szólt Peti. Küldtem felé egy gúnyos mosolyt, majd amikor elsétáltam mellette vállon vertem. A fiúk hangosan felröhögtek, aztán Petiék felmentek a színpadra. Jól éreztük magunkat a koncerten, Milánék szokásosan jó bulit csináltak. Aztán jött az Úristen.
-Mit szólnátok hozzá, ha az Úristenre felhívnánk egy... Barátunkat? - nézett Peti Milánra, mire a fiú csak bólintott egyet.
-Száva? - nézett le rám Milo. Mosolyogva megforgattam a szemem, majd elvettem a mikrofont és felszaladtam a színpadra.
-Hát helló Nyíregyháza - szóltam bele a mikrofonba. Természetesen sokan felismertek, rájöttek ki vagyok. - Milyen a buli? - kérdeztem, amire hatalmas sikítás és taps volt a válasz. Elkezdtük a zenét, aztán Milán rap részénél, igen sokat nézett rám, úgyhogy valószínűleg páran már levágták, hogy mi is a helyzet. Amikor vége lett a számnak, gyorsan leszaladtam a színpadról.
-Rohadt jó hangod van. - mondta Laci.
-Köszönöm. Kimegyek cigizek egyet. Valaki? - néztem körbe, de egyikük sem volt vevő rá, szóval egyedül mentem ki a tömeg mellé. Rágyújtottam egy szálra, és néztem tovább a koncertet, csak mostmár szemből. Egyszercsak néhány lány kiszúrt és oda jöttek hozzám.
-Szia - köszönt, egy mosolygós és kedvesnek tűnő lány.
-Sziasztok - köszöntem vissza nekik - Mit szeretnétek? - kérdeztem kedvesen.
-Mondjuk egy képet? - mutatta fel a telefonját.
-Persze - tartottam le a cigit, hogy ne látszódjon a képen, és belemosolyogtam a kamerába.
-Egyébként, ti együtt vagytok a Milánnal? - kérdezett rá egyből az egyikük, amitől félre nyeltem a füstöt és köhögni kezdtem.
-Tessék?
-Együtt vagytok Milánnal?
-Miből gondolod? - kérdeztem nyugodt és kimért hangon, miközben újabbat szívtam a cigiből.
-Csak, mert az Úristen alatt nagyon sokszor nézett téged. - mért végig gyanúsan a lány. Nem, már nem tűntek kedvesnek.
-Nem hiszem, hogy bármi közötök lenne hozzá. - váltottam én is stílust azonnal.
-Csak, hogy tudd, úgyse fog köztetek sokáig tartani! - kezdte egyből az első.
-Egyébként igen! Mi például sokkal jobban nézünk ki nálad - mért végig megint az egyik csaj - Koncert után, majd ha fotózkodunk, biztos felkeltjük az érdeklődését.
-1. Egy szóval se mondtam, hogy együtt vagyunk. 2. Hány évesek is vagytok? - kérdeztem.
- 13! - dobta át a haját a válla fölött a csaj. Nem szóltam semmit, csak felnevettem, ledobtam a cigit és összetapostam. (Nem ez a korosztály ellen szól ez, csak most így jött ki, szerk.)
-Pont azért kellenétek neki, mert 13 évesen, teszitek a picsátokat neki? Ez szánalmas ugye tudjátok? - néztem rájuk lesajnálóan. Még valamit visszaszólt az egyikük, aztán éreztem, hogy két hideg kéz csúszik a derekamra.
-Mi újság? - kérdezte Milán. A lányok levezették a tekintetük, a kezére, aztán vissza néztek rá.
-Kaphatunk egy képet? - kezdték el tenni az agyukat.
-Persze - engedett el, és beállt a lányokhoz egy képre. Miután megcsinálták a fotót, még elkezdtek magyarázni valamit neki, de egy pillanat alatt felmérte a helyzetet és inkább megfogta a kezem, aztán rámnézett.
-Mehetünk?
-Uhum
Ezzel vissza is mentünk a backstagebe. Nem láttam a lányok fejét, de el tudom képzelni. Hehh, picsák. Persze, majd pont az én barátomat, na tudod mikor. Hátul, a fiúk természetesen nem voltak sehol, mert hát miért is lennének ott ahol lenniük kell.
-Majd előkerülnek - ült le Milán egy székre, engem pedig az ölébe húzott. Hozzábújtam és belefúrtam a fejem a vállába. - Na és milyen érzés?
-Mi?
-Nyilvánosan a barátnőmnek lenni.
-Fenomenális - feleltem cinikusan. Milán elröhögte magát és adott egy puszit a homlokomra. Lassan, de biztosan előkerültek a fiúk, és hazafelé vettük az irányt. Mivel a város másik felén lakom, ezért most én alszom Milánéknál. Otthon már csak gyors lefürödtünk és beestünk az ágyba.