Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

5.rész

Éppen koncertre készülődünk, mivel már este 10 van. Egy hét telt el azóta, hogy beszéltem Milánnal. Azóta tartja az ígéretet, hidegen hagyják a lányok. A kis alkunkról senki sem tud, így lesz a legjobb.
-KRISZTINAAAAA- kiabáltam le a barátnőmnek.
-Mivan már? - állt meg az ajtóba.
-Mit vegyek fel? - hisztiztem egy rakat ruha között.
-Ruhát? - kérdezett vissza reflexből, aztán bejött a szobába és segített találni valami göncöt.
-Az uradék is jönnek velünk? - kérdeztem sminkelés közben.
-Úgy beszéltünk igen. A buszba elférnek, nem?
-De, csak azt mondtad, hogy még nem akarjátok nyilvánosságra hozni, ezt ami köztetek van. Egy ilyen koncerten simán lefotózhatnak.
-Hát... Egyszer ki kell derülnie.
-Ti tudjátok - ittam bele az energiaitalomba.
-Na és mivan Milánnal? - kérdezett rá, én pedig félre nyeltem az innim.
-Tessék?
-Mivan Miloval?
-Mi lenne?
-Látszik, hogy izzik köztetek a levegő. - o, nem szedsz ki belőlem semmit drága barátnőm.
-Nincs köztünk semmi.
-Oké - tette fel a kezét védekezően. Kész lettünk, úgyhogy el is indultunk Egerbe ahol koncertünk lesz. Egy kisbuszt szereztünk mára, mert a srácok is jönnek velünk. Szép sorban összeszedtük az összeset. Az út jól telt, ittunk és sokat nevettünk. Egy jó másfél óra múlva lent is voltunk Egerben. A helyszínen, miután beértünk a backstagebe, már minket hívtak a színpadra, szóval mennünk kellett. Megvártam amíg Petiék befejezik a nyálcserét (az ilyen megszólalásaimért elnézést kérek xd, szerk.) és már mehettünk is a színpadra.
-Hát helló Eger! - kiabáltam a mikrofonba.
-Milyen a buli? - kérdezte a barátnőm. Hangos sikítás és taps volt a válasz. Elkezdtük az első számot, és a közönség is nagyon jól érezte magát, egészen addig amíg ki nem szúrtam egy lányt, egész a tömeg szélén, miközben egy srác folyamatosan ott van mellette. A lány arcán látszódott, hogy mennyire nem kellemes számára a helyzet. Megböktem Krisztit és a lány felé mutattam. A második számhoz általában fel szoktunk hívni valakit a színpadra.
-Akkor a következő számhoz szeretnénk valakit a színpadra - néztem körbe gondolkodva, de már akkor tudtam, hogy a lány lesz a színpadon. - A lány itt a szélén, piros topban. - mutattam felé, mire a csajszi ledöbbent, a srácon pedig látszott, hogy nem annyira örül. Végül felrakták a színpadra a lányt és elkezdett velünk énekelni. Krisztina részénél odamentem a lányhoz.
-Figyelj csak. Nem rosszból meg semmi, de ő a barátod? - kérdeztem halkan. A lány megrázta a fejét - Oké figyelj rám. Ha elénekeltük a számot, szólok egy biztonságinak, hogy zavarja el a srácot, jó lesz?- kérdeztem, bólintott. Lenyomtuk ezt a számot is, majd a biztonságinak aki leemelte a lányt a színpadról, szóltam, hogy nem kívánatos személy az a srác. Elzavarta a fiút, utána pedig már én is nyugodtabb voltam. Vége lett a koncertnek és le mentünk a backstagebe. A srácok megdícsértek minket, én pedig hátra sétáltam egy cigi társaságában. Megálltam a korlátnál, neki támaszkodtam, és néztem a csillagokat, miközben cigiztem. Egyre közeledő lépteket hallottam meg, magam mögött, de nem fordultam meg. Két kéz fogta meg a derekamat.
-Nem fogod megunni ezt soha, igaz? - kérdeztem.
-Nem hiszem - nevette el magát Milán - Szép volt, az amit a koncerten csináltál.
-A lányra gondolsz?
-Igen.
-Ugyan már. Bárki ezt tette volna.
-Nem. Nagyon sokan észre se veszik az ilyet. De te kiszúrtad.
-Köszönöm, hogy őszinte vagy velem...
-Megérdemled, hogy őszinte legyen veled az ember.
-Tényleg komolyan gondolod ezt?
-Halálosan komolyan.
Hirtelen megfordultam és a nyakát megragadva lehúztam magamhoz egy csókra.  Milán átfogta a derekam, én pedig átkaroltam a nyakát és beletúrtam a hajába.
-Azt hittem 1 hónapot kapok. - mosolygott szemtelenül, mikor elvált tőlem.
-Oo, le se tudnám tagadni, hogy nem tudok annyit várni. Szeretlek basszameg.
-Én is szeretlek - mondta, majd újra megcsókolt.
-Viszont! - váltam el tőle. Félve nézett rám - Nem szeretnék semmit elsietni. Úgyhogy lehetne, hogy egy kis ideig nem mondjuk el a többieknek?
-Természetesen. Ez legyen a legkevesebb - nevette el magát. Megöleltem, aztán vissza mentünk a többiekhez. Milo odament a srácokhoz, én pedig megálltam Kriszti mellett.
-Na? - nézett rám a lány, izgatottan.
-Na, mi?
-Mi volt Milánnal?
-Semmi? - kérdeztem vissza, mint aki semmit nem tud. Oo, barátnőm, ha tudnád, hogy milyen jól csókol...
-Nemár. - mutatott egy fájdalmas arckifejezést. - Tényleg?
-Tényleg. Örülnék, ha nem nyaggatnál ezzel folyton.
-Oké - tette fel a kezét védekezően. Kicsivel később hazafelé vettük az irányt. Ugyanolyan jól telt az utunk, mint odafelé, szóval gyorsan elrepült az a másfél óra. Otthon megbeszéltük, hogy a fiúk nálunk alszanak.
-Na akkor hogy alszunk? - kérdeztem, miközben visszamentem a konyhába.
-Én Krisztivel! - tette fel a kezét Peti.
-Oké. Van egy vendégszobánk, ott tudnak aludni ketten és van egy kanapénk, aztán értelemszerűen valaki velem alszik.
-Kanapé - tette fel a kezét Manuel.
-Mi alszunk a vendégszobába - jelentkezett a másik duó.
-Akkor te alszol velem? - néztem Milánra.
-Ezek szerint.
-Hát akkor Jóéjt - indultam az emelet felé. Milo a lépcső tetején ért utol. Én a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy lefürödjek. Fél óra múlva visszamentem a szobába, láttam, hogy Milán egy szál alsógatyában fekszik az ágyban. Befeküdtem mellé és hozzábújtam.
-Jóéjt - adott egy csókot.
-Jóéjt.
Szép lassan mindketten elaludtunk.

Száva és Milán együtt! Mit gondoltok, mi lesz még itt? 😊❤️