Az Idő temploma

9. fejezet

Uchiha Sayoshi a héten először nem az ébresztőóra kegyetlen csörgésére ébredt fel, hanem anyja finom cirógatására. Álmosan pillantott fel és a nőnek mondania sem kellett, hogy kész a reggeli, hisz a szobába kúszó illatok magukért beszéltek.

Sokkal jobban szerette így kezdeni a reggeleket mint egyedül.

- Apa? - kérdezte, ahogy az üres székre pillantott.

- Korán be kellett mennie - ült le Sakura a fia mellé és nekiláttak az íncsiklandozó reggelinek.

- Nee-san ma jön majd haza, ugye? - Sakura csak bólintott fia kérdésére. Sayoshi rögtön felvidult és még kedvét az sem szegte le, hogy ma fog találkozni Takeshival újra az akadémia keretei között. Úgy is csak pár napot kell kibírnia a savanyú pofájú osztálytársai között aztán jönnek a vizsgák. Biztos nincs olyan peches, hogy a gúnyt űzőivel kerüljön össze egy csapatba.

Vagy mégis?

Sayoshi inkább elvetette ezt a lehetőséget. Ha mégis megtörténne akkor kivételesen élni fog az apja befolyásának erejével.

- Ma derül ki a beosztás, ha jól emlékszem - dobta be a témát Sakura - Van akivel szívesen összekerülnél? - kérdezte.

Sayoshi elgondolkodott egy pillanatra és nem tudott senkit sem nevén nevezni, akivel együtt tudna dolgozni.

- Bárkivel akivel azonosak a képességszintjeink és értékrendünk. - adta meg a gyors és diplomatikus választ. Sakura elmosolyodott.

- Sajnos az elképzeléseink nem mindig fedik le a valóságot. A mi időnkben a legjobbak közé sorolták a legrosszabbakat - Sayoshi ezen teljesen megrökönyödött.

- De ez csak lehúzza a csapat teljesítményét - Sayoshi továbbra sem értette, hogy ez miért volt jó döntés akkoriban.

Sakura titokzatosan elmosolyodott.

- Vagy épp a legjobbat hozza ki belőletek. Emlékezz Sarada csapatára - próbálta Sakura, hogy fia saját maga jöjjön rá a válaszra.

- Jó Harutot nem az eszéért szeretjük, hisz ott van neki Sarada-nee és Hima. A lányok zsenik, míg Haruto egy random tényező a csapatban.

- Néha a spontaneitás legyőzi a hideg logikát. Sarada is sokat fejlődött, amióta Harutoval dolgozik együtt. Türelmesebb lett és olyan dolgokat is számításba vesz, ami az ő logikája szerint szóba sem jöhetett volna.

Sayoshi lenyelte az utolsó falatot.

- Te a Papával voltál egy csapatban - Sakura bólintott ismét - És az a szőke srác a fényképről. Hármótok közül ő volt a legrosszabb ezek szerint.

- Naruto nem volt a legélesebb kés a fiókban, viszont az ő támogatásával váltunk azokká, akik ma is vagyunk. Az ő segítsége nélkül sehol sem lennénk és ez a békés világ sem jöhetett volna létre.

- Hihetetlen, hogy amennyire a Papa és ő nem voltak jóban, utána milyen barátokká váltak - jegyezte meg Sayoshi.

Sakura megkavarta a kávéját és egy pillanatra lehunyta a szemét.

- Inkább olyanok voltak mint a meg nem értett testvérek. - A nő kivette a kanalat és húzóra megitta a fekete nedűt.

Sayoshi nem kérdezett többet, hisz tudta, hogy anyja szemei láttára halt meg Naruto a háborúban és még a mai napig kísérti ennek az emléke. Legalábbis a szomorúság a tekintetében erről árulkodott. A fiú megköszönte az ételt, majd egy puszit nyomott anyja arcára és már indult is az akadémiára. Kivételesen nem az utolsó előtti percekben esett be, hanem elsők között érkezett meg. Leült a helyére és azon gondolkodott kivel kerülne szívesen egy csapatba. Sayoshi ekkor döbbent rá, hogy nem is igazán ismeri az osztálytársait. A képességeikkel tisztában van, de jellemükkel már kevésbé.