Satan reincarnate-Bill Kaulitz

Töröld ki az elmém

Ma reggel arra ébredtem, hogy nem emlékeztem azonnal az elmúlt éjszakai eseményekre. Nem volt kávém ezért úgy döntöttem, elmegyek egy kávézóba.

Nyújtózva és ásítva felkelve táncoltam egy kicsit. Lenéztem, és rájöttem, hogy még mindig a tegnap esti csúnya ruháimban vagyok. kezdtem emlékezni.

– Hülye részeg faszok – motyogtam a szemem dörzsölése közben.

Mogorván odamentem a bőröndömhöz, és elővettem egy fekete, bő szabású felsőt. Felhúztam a nadrágot. Megmostam az arcom, még csak nem is nyúltam a sminkemhez. Kifésültem a hosszú, göndör, szőke hajam, és csattot tettem bele. Felvettem egy kabátot, felkaptam a táskámat, és elindultam.

Lerohantam a lépcsőn, és összefutottam az egyik legvonzóbb férfival, akit valaha láttam. Hát a kettes számú. Tudod, ki az első. Hosszabb barna haja volt, kicsit tarlós volt, és kicsit magasabb is volt nálam.

- Ó, istenem, nagyon sajnálom - mondtam lemosva magamról.

– Te jó ég, jól vagy!? Aggodalmasnak tűnt.

– Igen, jól vagyok. - mondtam mosolyogva.

"Mi a neved?" Kérdezte.

– Ööö.. Angelina. – mondtam tétován. Kezét az enyémhez nyújtotta, én pedig megráztam.

–Én Stacey. – mondta melegen.

Kezünk még mindig össze volt kulcsolva, és láttam, hogy a vágy gyűlik a szemében, ahogy fel-alá néz rám.

Szemei ​​olyanok voltak, mintha kék vonatokat nézne, amint átszáguldanak a mélykék óceánokon, esővihar védve. Mintha hallottam volna az esőt és a mennydörgést, annyira eltévedtem, mintha ott lennék.

Hirtelen kivettem a kezem mindkettőjéből, és lenéztem. – Mennem kellene. Remélem, még találkozunk, Stacy. – mondtam csábítóan. Talán egy kicsit túlzásba estem a csábító résszel. Tök mindegy.

Megfordultam, és elindultam a kis szürke Volvómhoz. Kinyitottam a csomagtartót és kipakoltam a gázpalackot a tartályba. Visszadobtam a csomagtartóba, és bekapcsoltam a gps-t.

""Arcadia Kaffee" oh. Ez jól hangzik." - mondtam örömmel.

Kihátráltam, és hajtottam néhány háztömböt balra, egyszer jobbra. Behúzódtam, és leültem egy menüvel.

A felszolgáló odalépett hozzám, és unottan megkérdezte, mit akarok.

– Kaphatok egy sötét sült ír krémet édesített vaníliás tejjel? - mondtam izgatottan. Még soha nem próbáltam ilyet.

– Szeretnél valamit enni mellé? – kérdezte udvariasan.

"Mit ajánl?" Megkérdeztem. Minden olyan ínycsiklandónak tűnt.

– Mindig a kedvencem a fahéjas cukros croissant. Kedvesen megjegyezte. Megnéztem a névtábláját és elmosolyodtam.

– Köszönöm, Katherine. Ezt szeretném. - mondtam, miközben szégyenlősen lenéztem.

Kiszaladt a konyhába.

Elővettem a telefonom, és kinyitottam. Tárcsáztam az apám mobilját, azt mondta, hogy jelentkezzek be, és elfelejtettem. Amint csörögni kezdett, kikapcsolt.

"BASZA MEG!" - kiáltottam, az utamat nézegető emberek láthatóan megriadva.

– Nyugodj meg, Angelina. – szólt egy lágy, mély, németes hang a hátam mögül.

Lefagytam. Hallottam, hogy csikorog egy szék, és nehéz lábak dobogása közeledik az asztalomhoz. Sötéten mosolyogva zuhant le velem szemben az ülésre. Nem szóltam semmit, csak bámultam. Még nem tűnt józannak, és még mindig ugyanabban a ruhában volt. Megfordultam, és ugyanazt a fekete autót láttam tegnap este, a másik három felé támaszkodva engem nézett. Lassan visszafordultam.

– Mondtam, hogy még találkozunk. Abbahagyta a mosolygást, ahogy megragadta a kabátom gallérját, és addig dőlt, amíg már csak pár centire voltunk egymástól. A kísértés erős volt, de megijesztett.

– Eleget aludtál, gyönyörű? - mondta, miközben egy kis göndörrel játszott a fülem mellett.

Lelöktem. - Mi a fasz? - vicsorogtam. – Még mindig bűzzel az alkoholtól.

Csak hátradőlt és mosolygott, az emberek pedig szentül zihálva néznek rám.

– Maradj távol tőlem, te kurva – még mindig dühös voltam. Megragadta a térdemet az asztal alatt, a másik kezével pedig korlátozta a mozgásomat.

– Figyeld azt a szép szádat, mielőtt kivágom. – mondta, miközben megfogta az arcom.

– Nyugi. Féltem, csak nem akartam megadni magam neki.

Keresztbe fontam a karomat, és a sajátommal megütöttem a lábát. A pincérnő jött, letette az ételemet és a kávémat, miközben rám mosolygott. Ott ültem, ettem és ittam, miközben ő csak ült és nézett. Bámult. Elkezdett a nyelvével játszani az ajakpiercingével, én pedig gondolatban összecsuktam. Fizettem, felkeltem, és az ellenkező irányba rohantam. Amikor visszanéztem, láttam, ahogy párszor seggbe csapja a pincérnőket.

Azt hittem, megszabadultam tőle, amíg odakint a falhoz nem nyomott. Nagyjából.

"Mi a fenét akarsz! Kiabáltam vele. "Egész este találkoztunk egyszer! Miért vagy ennyire megszállott?"

Nem szólt semmit. Csak annyit tett, hogy a falhoz emelte a kezeimet a fejem fölött.

Rám nézett, és pillanatok alatt a vágytól váltam, hogy féltem az életemet. Csak ki akartam törölni az elmémet.