Satan reincarnate-Bill Kaulitz

Hibákat követnek el

Már olyan fáradt voltam. A munkások elvittek a lakásba, és nagyon szép volt. Egy fürdőszoba volt, egy takaros kis konyharész, pár bárszékkel egy kis márványsziget alatt. Volt egy kis nappali már bútorokkal berendezve, egy fekete szekrény tetején egy kis 1 1/2 x 3 láb méretű televízió volt. Unalmas volt, de néhány hónap után fel tudtam öltöztetni, amivel elégedett voltam. Csak a főágynak volt a legnagyobb alapterülete, minden más ugyanolyan volt. A másik hálószoba csak kisebb volt. Finom volt, friss illata volt. Leültettem a bőröndömet a szigetre, és sóhajtva ledobtam a kulcsaimat. Olyan fáradt voltam, hogy este 9 körül jártam. Örülök, hogy kikerültem onnan, amikor sikerült.

- nyögtem fel. – Bassza meg! erőltetett zokogást hallattam.

Elfelejtettem, hogy nincs gáz. Átkoztam a világot az orrom alatt, miközben a bőröndömben kotorásztam egy táskát keresve, hogy bedobhassam a pénztárcámat, a kulcsomat és a taseremet. „Csak abban az esetben”, gondoltam. Kivettem egy kabátot a bőröndömből, és mindent a táskába dobtam. Túlgondoltam, éjszaka nem lehet olyan veszélyes a környék. Azon tanakodtam, hogy holnap induljak, de úgy döntöttem, jobban fogok aludni, tudván, hogy üzemanyagos autóm van.

***

Hideg volt az éjszaka, és sötét volt az ég. Az egyetlen dolog, ami megvilágított engem és a környezetemet, a tompa utcai lámpák voltak. A hasító hideg kicsit és az orrom. Valószínűleg melegebb volt, mint gondoltam, biztosan túl voltam már – fáradt voltam az utazással járó napok óta.

Megérkeztem a háztömb körül, amikor hallottam, hogy a sarkon gumik csikorognak. A falhoz ugrottam, távol a lámpa fényétől, hogy ne lássanak. A kapucni rajtam volt, jó lenne. Az autó megállt, és egy hatalmas alak szállt ki belőle. Magasnak tűnt, hat lábnál messzebb. Még hárman kiszálltak, egy pár centivel alacsonyabb, a többiek ennél kicsit kisebbek. Részeg nevetést hallottam a férfiak felől, a legnagyobb pedig előhúzott egy pisztolyt az első zsebéből. Elment az eszem. Ők voltak? Fogalmam sem volt. Anélkül, hogy levettem róluk a szemem, a taseremért nyúltam, hátha szükségem lesz rá. A gyomrom a torkomban volt.

- A fenébe.

A pulton hagytam. Sírni akartam, de miután láttam, hogy mindannyian erősen fel vannak fegyverezve, a testem a falhoz mágnesezett. A légzésem gyorsult, és éreztem, hogy a pulzusom drasztikusan megemelkedik, miközben néztem őket, ahogy egy-egy fegyverrel a kezükben botorkálnak. Hallgatnom kellett volna a megérzésemre, és otthon kellett volna maradnom. Hibákat követnek el, és el kell kezdenem magamra hallgatni. Lelkileg felpofoztam magam. Éreztem, hogy hidegebb lett, és költözni akartam. Tényleg megtettem, de nem tudtam. Nem láttam az arcukat, így fogalmam sem volt, hogy ez az a "banda", amelyről mindenki borzalmas cikkeket fog közzétenni. A béke miatt költöztem ide, nem azért, hogy kibaszott félelemben éljek. Olyan hülye vagyok. Tudtam, hogy itt laknak, miért választottam ezt az épületet? Biztosan egy helyi kocsmából jöttek, vagy valami másból, mert részegebbek voltak, mint amit valaha is láttam. Ami még ijesztőbbé tette a fegyverkezésüket.

Úgy döntöttem, hogy csak a saját dolgommal foglalkozom, és zenével csatlakozom a telefonomhoz. Visszanéztem a fényes autójukra, ami ugyanolyan színű volt, mint az éjféli égbolt. Vettem egy mély levegőt, és összeszedtem a bátorságomat, hogy tovább sétáljak. Befordultam a sarkon, és elrohantam a benzinkúthoz.

Körülbelül 18 dollárt fizettem a benzinért, de nem kaptam annyit. Most már csak azt kell kitalálnom, hogyan juthatok vissza. Elment az eszem.