Satan reincarnate-Bill Kaulitz

Abszolút félelemben élni

***

Megragadta az arcom, és reflexből kilöktem, amitől láthatóan megdöbbent.

– Mi a fasz? Morogta, miközben hátratántorodott. A négy közül kettő, az egyik szemüveges volt, a másik pedig a copfokkal, feljött és a helyén tartotta a vállaimat. Megpróbáltam lerángatni őket, de csak még erősebben markoltak.

– Kibaszottul tudod, hogy kik vagyunk, te kis kurva? Mondta a befont hajú. Átható mély hangja visszhangzott az elmémben, de egyre hangosabb és hangosabb.

Hazudtam. "Nem..." azonnal megbántam a válaszomat.

– Bill, azt akarod, hogy kibasszam? A szemüveges mondta.

"Nem." Mondta Bill.

Szóval Billnek hívták. Gyorsan felém lépkedett, hosszú, fekete, vékony rasztája keretezte az arcát a mozgás sebességétől. Miközben a helyemen tartottak, Bill ökölbe szorította az öklét, úgy tűnt, mintha hintázni készül.

"Várjon!" - kiáltottam, miközben a könnyek próbáltak kijönni a szememből. NEM hagynám, hogy ezek a beteg kurvák sírni lássanak. Megfulladtam a szavaimtól.

Bill egyre közelebb kúszott, és az alkohol méreganyagai egyre erősebbek lettek magas bőrcsizmája minden repedésével. Egy vicsorgás volt az arcán, és megmarkolta a hajam hátulját.

– Hagyd abba a hazudozást, és ez nem fog megtörténni. Hamis mosolyt küldött rám, miközben megdöntötte a fejét. Összerándultam édes leheletétől. Halk összerándulást kaptam.

– Tom, Gustav – parancsolta Billnek.

Elengedték a vállam. Bill erősebben megmarkolta a hajamat, és kivonszolt. Egyedül.

– Szállj le rólam, undorító részeg kurva! – kiáltottam, miközben át akartam verni a bőrmellkasát. Megállt, és lerántott, így felnéztem rá.

"Mit mondtál?" Szeme vérszomjtól izzott.

– Kibaszottul hallottad, most engedd el a hajam. Most mostam. Megharaptam, miközben levertem a kezét a fejemről. Elengedte.

– Eszedbe ne jusson soha többé megérinteni. Meglöktem a vállát.

– A kibaszottul átvetted ezt azokon a vastag rettegéseken keresztül?

– Tűz van nálad, ez tetszik. Fel-le nézett rám, miközben elmozdította hosszú keretét.

Megforgattam a szemeimet.

"Ne hazudj, csak mondd meg az istenverte nevedet. Csak tudni szeretném, ki vagy." Elhallgatott, és rám nézett.

– Emlékszem, hogy láttalak, de nem.

Sóhajtottam. – Angelina.

"Angelina... ez jól hangzik a számból. Tetszik." – kommentálta.

"Baszd meg." Szemforgatással tőrbe kaptam. – Most pedig engedj haza. Az órámra néztem. "Késő van!"

"Késő?" Gúnyosan megragadta a csuklómat, és az időt olvasta. "22:30 van, ami nem késő."

"Van dolgom..." motyogtam kissé zavartan.

Elmentem mellette, ügyelve arra, hogy az enyémhez szorítsam a karját. Gúnyolódott, miközben megfordult.

"Mit gondolsz, hová mész?" Ő mondta. "Haza!" – köptem magam mögött.

– Még találkozunk, Angela!

– Nem, nem fogunk! – kiáltottam vissza.

Bementem a boltba, hogy a többiek részeg pillantásaival találkozzam. Gondoskodtam róla, hogy kigúnyoljam őket. Megragadtam a táskámat és a benzinemet, kifelé ugrottam az utcán, ügyelve arra, hogy ne is nézzek Billre. A szemem sarkában megpillantottam éjfekete autójukat, és elfordítottam a fejem, hogy megnézzem. A rendszámtáblán „Tokio Hotel” volt olvasható. Talán ez volt a bandájuk neve. Nem is érdekelhetnék. Bementem az épületbe, és ködösen bementem a liftbe a második emeletre. Kinyitottam az ajtót, és anélkül, hogy átöltöztem volna, bebújtam az ágyba.