Satan reincarnate-Bill Kaulitz

Új élet,Új megbánás

Fogalmam sem volt, mi fog történni. Nem tudtam, hova megyek, kivel fogok találkozni, és mit fogok csinálni. Csak annyit tudtam, hogy meg kell találnom az A apartmankomplexumot, és a B apartmankomplexum közelében voltam. New York államban nőttem fel, és nem igazán töltöttem túl sok időt a városban. Városi lány létemhez az volt a legközelebb, hogy egy magazinban szerepeltem. Egy helyi magazin.

"Basszus!" - káromkodtam az orrom alatt.

A kocsim dübörgött, és kikapcsolt. És az autóval együtt az újonnan talált otthonomba kalauzoló térkép is. Elővettem a zsebemből a felhajtható telefonomat, és tárcsáztam a lakásvezetőt. Felmásztam, nem,gyakorlatilag kiestem az autómból. A telefon abbahagyta a csörgést, ahogy felálltam.

"Helló, Lukas beszél! Tudok valamiben segíteni ma?"

Gúnyolódtam rajta – remélve, hogy nem a telefonon keresztül hallotta. Kétlem, hogy nem tette volna.

"Sziasztok! Kiadom az A apartmankomplexum 206-os szobáját, de nem találom."

Lelkileg megforgattam a szemem a helyzeten. Visszanéztem erőtlen autómra, és folytattam a beszédet.

"Úgy tűnik, hogy az autómból kifogyott a benzin, ezért C és B között ragadtam." panaszkodtam.

Csak a telefonban volt csend, én pedig egyre türelmetlenebb lettem. Kinyitottam a számat, csak hogy félbeszakítsam a magas hangja.

"Rendben.. Úgy látom, új bérlőnk van a 206-os szobában. Megkérhetem a vezeték- és keresztnevét?"

Kezdtem reménykedni.
- Rendben van... - dadogtam.
– Hm, Angelina Levine. Soha nem szerettem a nevemet, általában a középső nevemet használom, Jade. Átlagosabban és leragadtabban hangzik, de könnyebb.

"Rendben. Rendben, a szobája továbbra is le van foglalva, és a foglalás automatikusan lejár 2 héttel az első bérleti díj beszedése után, ha nem fizetik ki. Csak egy emlékeztető!"

A telefonon keresztül kigúnyoltam hamis mosolyát.

– Van valami mód, hogy vontatót küldjön? nyafogtam.

"Igen.. a B és C komplexusok közé tartozol?" – kérdezte.

"Igen." - mondtam tovább vezetve. Reméltem, hogy gyors lesz, mert egy nagyon veszélyes banda volt kint ez idő tájt, és nem akartam, hogy elkapjanak egy lázadás vagy ilyesmi. De te tudod. Új élet, új megbánás. Lukas felvette a telefont, és továbbment.

– Oké, a vontató hozzávetőlegesen megérkezik… – elhallgatott.

– Tizenkét perc. Rendben van? Megkönnyebbülten felsóhajtottam, és egy kicsit nagyobb biztonságban éreztem magam a sötétben.

– Igen, ez tökéletes, köszönöm. - mondtam kedvesebb hangon, mielőtt durván letettem a telefont.
Beültem a kocsimba és vártam. Egészen addig, amíg meg nem hallottam a hangját, amint pár férfi a teherautójukat a kocsimhoz akasztotta, és az A lakásba vonszolt. Csak néhány háztömbnyire volt egy kényelmes bolt, így arra gondoltam, hogy odasétálhatok és veszek egy kannát a benzinhez.