Hope

4 rész

Evan szemszögéből:

Vérben fürdők. A testemet vér borítja, nem tudok mozdulni. Meztelen vagyok de véres ez az én ruhám a vér amiben fürdők.

Üres szemekkel nézek magam elé a vér nem az enyém de akor vajon kié lehet? Miért nem érzek ezzel kapcsolatban semmit?

A környezet ami körül vesz sötét és borús az épületek és a fák mind feketék. És csak én vagyok itt senki nem áll mellettem. Senki sincs a közelemben.

Az egyik lábam meg mozdul lassan, vánszorog. Én követem oda megyek ahova a lábam vissz. A sötétség és az egyszínűség követ. Nem hagyja hogy nélküle bárhová is menjek.

Egy magas domb előtt állok meg. A domb, inkább egy halom ami mind levágott fejek, karok és lábak. Elborzadva nézem az égbe magasodo látványt. Mi ez?

Közelebb megyek meg akarom érinteni az érzés nem az enyém a test amiben vagyok nem az enyém. De akor ki vagyok én?

Egyre közelebb és közelebb megyek. Ahogy közeledem a rothadó hús szaga, egyre erősödik. Egeti az orrom, meg szememet is. De folytattam az utam a szag a bőröm be hatol legszívesebben hánynék, de én nem én vagyok.

Mikor már csak pár centire vagyok a halomtól, az semive válik egy hatalmas Farkas áll előttem. Bundája akár a szén szeme akár a friss vér. Fogai vészjóslóan csillognak. Nem mozdul, vár.

Közelebb megyek, érzem hogy ő az utolsó akit meg kell ölnöm. Őt akarom.

Ujjaimmal mikor hozzá érek nem érzem a bundáját nem érzem hogy ő egy Farkas lenne. Ő egy ember akiért dobog az a maradék szívem.

- Te ölted meg!! - karmaival és a fogaival támad rám.

...

Sikítva ébredek. Megint tudom, érzem hogy meg ölt.

Fáradtan batyogok le az emeletről. Nem akarok iskolába menni de muszály.

Lent anya sürgöt forgott. Mindig is ilyen fiatalos energikus nő volt.

Míg én próbálom összeszedni magam addig anya elém rakja a reggelim.

Álmos vagyok és fáradt. A tegnapi után meg még úgy sincs kedvem iskolába menni.

Nem tudom mi lesz most hogy tudja hogy tudom. Remélem nem fog megverni vagy megfenyegetni.

°°°

Lassan léppdelek a termem felé. Már az ötödik órára megyek de még nem láttam a fekete hajút.

Az órák a megszokott módon folytak nem történt egésznap semmi. A vöröst se láttam.

°°°

Egy kellemes nap után, haza fele tartottam. Jól esett hogy olyan semmilyen volt ez a nap.

Egésznap nem szólt hozzám senki, de az egyik tanár elmondta hogy Tylert bevitték a kórházba.

Az utamat meg változtatva mentem a kórház felé. A kórház a város központjában van, az iskola pedig a város szélén így elég hosszú volt az út, de látni akartam hogy jól van.