Hope

6 rész

Joshua szemszöge:

Semmit nem látok magam körül. Fekete füst vesz körül ami nem hagyja hogy gondolkozak. Megint ő az. Megint ő irányít, nem akarom hogy valami hülyeséget műveljen.
- Fejezd már be! - kiált rám valaki, de én csak suttogásnak hallom.
- Mi van veled?! - erős ütést érzek a fejemen, de nem elég hogy egy több ezer éves Farkas éhségét csilapitsa.

°°°
Harmadik szemszög

A piros hajú minden erejét bevetette hogy a két fiú minél távolabb legyen egymástól. A fekete hajú ön magából ki fordulva, akarta meg szerezni szíve vágyát. Egy olyan vágyat, amit több tíz éve nem érzet. A farkas aki most átvette az irányítást, csak egy dolgot akart. Azt a fiút ott. Mindenét, de legjobban a lelkét meg szépítő fehér farkast.

Egy katonának egyetlen tiszta jó ja most annak a fiúnak a lelkében él. Szomjaza, akarja, kívánja kedvese minden porcikáját. Eddig csak sejtette vagy talán már tudta is, de nem hitte hogy tényleg itt van előtte.

Az útját egy piros hajú, gyenge lelkű valaki álta el. Érezte hogy a lelke mélyén még egy nála is nagyobb szörny rejtőzik. De nem hátrált, nem tudott.

- Engedj, míg nem tépem le a fejed. Gyenge vagy még ahoz hogy a fiú most meghaljon. - nem az előtte álló fiúhoz hanem a lelkében lakó öreg farkashoz szólt.

A kék hajú fiú élete legnagyobb fájdalmat élte át, érezte hogy az előtte álló fekete tud rajta segíteni. Ő lehet neki egy meleg száraz napon, az életed adó víz.

A mosdóban a wc kagylón ült. Próbált közelebb férkőzni a nagy testhez aminek illatta egyre erősebb lett. Az erdő illatta vette körül, és árasztotta magából.

Lábai nem voltak segítő készek. Épp hogy elkapta az ajtót, majdnem orra esett a cél előtt.

Nem tudta hogy él benne egy hófehér jóság, aki még nagy reményeket fűz fiához. Az ezer éves farkas, fiaként gondolt a gyönge kék hajúra.

A légkör, ízott a két ember között. A vágy az akarat és a kín mind a két félben túl buzgott és lassan kitörni készült.

- Meg jöttem. - rontott be az ajtón egy lilára festett hajú alacsony fiú.
- Mi tartott eddig? - szidta meg a vörös.
- Jól van jól van. Az erdő messze van és amúgy meg pont egy kísérlet közepén jártam. Majdnem felrobbantam. - elkezdte volna részletezni, hogy mit is jelent ez és hogy most épp min dolgozik, de látta hogy most nem ez a megfelelő idő.

A fekete hajút, egy injekcióval nyugtatta meg. Mind a fiú mind a farkas ezt szörnyű szégyennek gondolta. "Egy ilyen kis fiú ezt teszi velem."

A kék hajú gyógyszert kapott, ami lehet nem a legjobb meg oldás, de jobb mint a semmi. Ez egy át nem gondolt tett, lett volna amit igazán nem is ők akarnak.

- Na menjünk nem érek rá egész nap. - a lila el is indult. El könyvelte magában hogy az injekció igen jól működik. Boldogan száguldott a kocsija felé.

- Várj már. - szaladt utána a vörös a gyönge kék hajúval a kezében. Fájdalmai voltak, és nagy láza. Az arca piros volt, a ruhája nedves. A bőre tejfehér. A piros gondolatai már arra felé kalandoztak hogy ezen a tejfehér bőrön milyen színeket tudna hagyni, mikor egy tarkón csapást kapott a törpétől, akit ki nem áll, de tudta csak ő tud segíteni.

- Ne csorgasd a nyálad enyire feltűnően. Rakd be a kocsimba. Csak őt viszem, te nem kellesz bajnak. - miután kiosztotta, már ült is a kormány mögé.

- Remélem újabb száz évig nem látlak. - a lila már száguldott is. Nem akar a közelében lenni, minél távolabb annál jobb. Végre kap levegőt.

Evan szemszöge:

A fejem hasogat, fázom de izzadom. Legalább már az az érzés elmúlt. Végre tudom hogy még is ki vagyok. A mosdóban úgy éreztem, én nem én vagyok.

- Végre felkeltél. Már két napja alszol. - MI?! Két napja itt alszom? Egyáltalán hol?

- Hol vagyok? - egy kis faház. Bárhová nézek poros könyvek minden féle ampulla, rajz, állat, az egész egy káosz. Ahogy az ablakon ki nézek mindenhol csak hatalmas fák vannak.

- Egy erdőben. Itt biztos nem talál meg az a tata. - egy erdőben. Ez jó erre valahogy magamtól is rájöttem.

- Milyen tata? - nem értem volt ott rajtuk kívül más is? Vagy milyen tata kereshet engem? Meg minek keresne?

- A fekete hajú aki be akart menni hozzád. - mi Joshua? Ő a tata?

- Miért, anyi idős mint én? - nem értem az osztálytársam miért lenne öreg?

- Jó vicc. Mindegy hogy vagy? - meg nézte a homlokom, meg vett tőlem vért.

- Az minek? - miért veszi le a vérem?

- Azért hogy ne legyen még egy ilyen. Ez a pecialitásom. Ki tudok alakítani személyre szabot, Omega gyógyszert. Ugyanúgy fáj mindened lázad is van, de nem fogsz fel izgulni meg nem vonzod az összes alfát. Kell hozzá idő úgy hogy majd elküldöm.

Nem nagyon értem miről van szó, de ha meg akadályoza hogy ez még egyszer meg történjen akor benne vagyok.

°°°

Még ott töltöttem három napot, és most már mehetek haza. Mindenem fáj még mindig és tuti hogy van lázam is de már jobban érzem magam.

Lassan batyogok haza. Biztos kitaláltak valamit remélem mert nem akarom hogy le is szidjanak, mikor beteg vagyok.

Az utcák mind üresek, csak a szél susogását lehet hallani. Érzem hogy valaki figyel. Az árnyékban egy piros szem pár tűnik fel.

Két lépést hátráltam próbáltam lassú lenni. Semmi hirtelen mozdulat. Pár másodperc alatt eltűnt.

°°°
Mikor haza értem kiderült hogy egy barátomnál tanultunk a vizsgákra. Addig ott kellett maradnom amíg nem végzünk az összesel, mert nagyon rossz vagyok mindenből. Meg jegyzem ez nem így van de mindegy. Az orvosunk mint kiderült egy béta így minden szó nélkül állított ki nekem igazolást.

Ithon vagyok. Nem tudom hogy ezt hogy tudom feldolgozni. Eddig is vonzott. Valahogy mindig azt vettem észre hogy őt nézem, miközben nekem ott van más. Undorító vagyok. Nem értem magam hogy tehetem, ilyet? Hogy fogok a szemébe nézni ezentúl?

Valahogy a gondolkodás alatt elaludtam. Ha minden igaz, Tylert holnap engedik ki. Legalább ő ott lesz mellettem.

Joshua szemszöge:

- Kell nekem! - hajtsa ugyanazt egész nap. A benem elő Farkas aki miatt szenvedtem egész életemben, most kinézte magának a kék hajút.

- Nem kell neked semmi. Hagy engem
békén. - még ha valami véletlen folytán közel is akarna kerülni hozzám akor is elintézném hogy ne akarjon engem.

Köszi hogy el olvastad. 😊😊