Hope

5 rész

Joshua szemszöge:

- Nem akarsz el menni és békén hagyni végre? - kérdeztem az ablakom alat ülő idegesítő vörös hajút.

- Nem mert unatkozom és senki nem szórakoztat. Olyan unalmas mióta veletek vagyok. - nyavalygot.

- Akor menj el egyszerű senki nem kérte hogy gyere ide. - idegesít. Nem elég hogy itt van, és most még jobban kell figyelnem de még most se hagy békén.

- Hétvége van és én sem vagyok a közelében. Miért nem mész és ölöd meg? Ez a feladatod nem? - szerintem ez tök egyértelmű lenne ha most támadná meg. Nem vagyok ott magát meg úgysem tudná meg védeni.

- De az úgy nem izgi. Majd meg támadom ha ott vagy. Eddig még egyszer sem akartál meg ölni hátha majd most. - ezt csinálja évek óta.

- Nem értem miért vagy ilyen. Oké meg halt körülötted mindenki. És akor mi van? Az én anyám is meghalt, az apám egy nagy szar. Egy hét után meg nősült ugy hogy a nő már terhes volt. És most el várja tőlem hogy azt csináljam amit ő akar. A kislányának meg kinyalja a seggét. És akor mi van, nem dől össze a világ. - értem miről beszél de már túl sokszor veszítettem el túl sok embert.

- Most már el mehetsz. - nem nagyon érdekel semmi és senki. Az hogy meg védem a kis szarost, nem én választottam. Meg ígértem és tartom a szavam. Enyi. Amíg nem hal meg addig nekem édes mindegy mit csinál.

°°°

Hétfő reggel megint mehetek abba az iskolának nevezet börtönbe. Se cigizni nem lehet, de meg az órákat is végig kell ülni. Semmi érdekes néha mondanak pár igaz szót amúgy csak hülyitik őket úgy ahogy ők akarják. Ki akadályoza meg őket benne? Valaki rá ütött a hasára hogy akor most itt ez volt mert erre a papira rá van firkantva valami ami olyan nyelven van írva amit már vagy 200 éve nem beszél senki. Akkor tuti azt jelenti.

Lassan sétálok a csengő már rég szólt de még elszivtam egy cigit ha már egész nap nem tudok akor legalább már reggel.

A folyosón meg lézegent pár gyerek de nem érdekelt. Ezek a mai fiatalok mind éretlenek. Nem érdekli őket semmi és senki. A legkisebb dolgon felhúzák az orrukat. El vannak kényesztetve enyi. Túl sok minden az ölükbe potyan.

°°°

A fél napot azzal töltöttem hogy kifelé néztem az ablakon. Nagyon régóta nem voltam enyi időt bezárva egy épületbe. Nem szeretem a tégla falak által megszabott határt. Jobban szeretem a végtelen erdőt.

A mai nap is lassú volt és unalmas. Mikor a tanár befejezte, mehetünk is haza. Én persze ma se mentem haza. A vörös minden nap végén követi. Nem értem minek nem csinál vele semmit. Csak a távolból figyeli. Követi mint az árnyéka majd egész éjszaka nézi.

Csak nekem csinál több munkát. Egész éjszaka nézzem nem -e csinál vele semmit.

°°°

Ásitva nézzem a bokorban alvó vöröst. Komolyan ezért gubasztok itt?

A kölyök szobályában meg éget a villany. Bőven éjfél volt mit csinál még ilyenkor?

Közelebb mentem, és az üveg ajtón át meg láttam. Enyhén vizes halvány kék haját törölgedte. A haja nem meglepő hogy ilyen színű. A falkájában ez megszokott hajszín volt.