Behind The Mask

4. fejezet

4.
"Nézzétek ki döntött úgy, hogy végre kibújik az ágyból!"
Köszöntött korán reggel a házunk előtt Adri, Oszkárral és Petivel együtt. Mindegyikőjük a saját módjához volt felöltözve, ami alatt azt értem, hogy Peti a tipikus barna cargo nadrágban, zöld garbóban és Vans cipőben, Oszkár egy fekete farmerben, fekete pólóban, egy kockás hosszú ujjú ingel a derekán és deszkás cipőben, Adri egy fekete croptop-ban, magasított derekú trapéz farmerban, és Vans cipőben vártak engem. A szomszédoknak biztos jó élmény lehet szombat reggel 3 ordítozó tinédzserre ébrednije, habár ez már nem az első eset.
"Hogy kicsípted magad!"
Füttyögött le Oszkár, és zsebre vágta a kezét, ő ilyen. Nem baj, hogy a fiúkért hajlik, ő mindig flörtölni fog velem kivétel nélkül.
"Csak kirángattam néhány göncöt a szekrényemből, nem mintha valami oltári nagy rend lenne benne. Miért? A fekete trapéz farmer, fekete hosszú ujjú Converse annyira fancy?"
Röhögtem el magam miközben kiléptem a házból, az eget borús, szürke felhők lepték be amin a nap enyhén átsütött, a hideg őszi szelek borzongatták a karjaimat az ujjaimon keresztül, hiszen voltam olyan hülye, hogy pulcsi nélkül jöttem ki.
"Hát én biztos nem haragszok a látványra."
Adri a vállamra csapta a kezét, és mind a hárman elkezdtünk sétálni a tipikus csövelő helyünkre, ami nem mellesleg egy kis elhagyatott épület az erdő közepén, a falai tele voltak rajzokkal, mindenféle szimbólumokkal, aláírásokkal, stb szépségekkel. A padló ott tele van törött sörös üvegekkel, cigi csikkekkel, ruhadarabokkal, és szét szakított cipőkkel. De ezek ellenére elég nyugis hely, majdnem mindig ott vagyunk a többiekkel amikor éppen nem vagyunk elfoglaltak.
"Be van zárva ez a geci!"
Dünnyögte Oszkár amikor oda értünk, tipikus, egy öreg bácsi (feltehetően a környéken hajléktalan) mindig eltorlaszolja az ajtót amikor be akarunk menni.
"Álljatok félre, be rúgom!"
Mondta Oszkár, majd hátra lépett kettőt.
"Oszkár, nem!"
Ragadta meg a karját Adri, és vissza húzta mielőtt még betöri az ajtót. Peti a háttérben felszedett egy darab vasat, és nagy vigyorral oda sétált hozzánk.
"Ezt magaddal cipeled, vagy most találtad?"
Ráncolta a szemöldökét Oszkár miközben Petire mutatott, Adri csak a háttérben kuncogott magában.
"Tudod milyen."
Vonogatta a vállát Adri egy hatalmas vigyorral az arcán.
"Ártatlannak néz ki, ne bízz benne."
Veregettem meg Oszkár vállát egy támogató bólintással.
"Nem mondod? 2 éve vagyok vele együtt, csak kiismertem!"
Tárta szét a karját Oszkár ahogy rám nézett.
"Sosem tudhatod."
Röhögtem el magam, majd elvettem Petitől a vas rudat, és vigyorogva Oszkár kezébe nyomtam. Oszkár oda ment az ajtóhoz és elkezdte ütni a kilincset minden erejével.
"Oszkár, ne!!"
Vette el tőle Adri a rudat és hátra lépett.
"Feszíts, ne üss!"
Oszkár vigyorogva Adrira nézett majd elkezdte veszíteni a bicepszét.
"Így?"
Én hangosan felröhögtem és a fejemet rázva kikaptam a rudat Adri kezéből, majd az ajtó felé fordultam.
"Idióta."
A kilincs mellé tuszkoltam be a rúd végét, majd elkezdtem kifeszíteni a zárat minden erőmmel.
"Azaz Lili! Menni fog! Huhuuuu!"
Biztatott szarkasztikusan Adri és Oszkár ahogy az ajtót feszítettem fel.
Kis idő múlva az ajtó végre kinyilt, és a régi fa ajtó kiszakadt a helyéről. És nagy puffanással a földön landolt, a por körülötte a levegőbe áramlott, amire Peti elkezdett köhögni. Oszkár megütögette a hátát, majd adott egy gyors puszit a homlokára.
"Uraim, és Adri. Menjünk befelé."
Mondtam ahogy beléptem az épületbe, és körül néztem.
"Várjál, még várunk pár embert!"
Kiáltott utánam Oszkár és be kocogott mögém. A kezét a vállamra támasztva hajolt be elém, és vigyorgott egy sort.
"Kiket?"
Kerekedett el a szemem ahogy fel néztem rá.
"Lóci és Andris, Andris bele egyezett, hogy eljön, Rajmund és Gusztáv nincsenek itthon úgyhogy felejtős."
Vonta meg a vállát és oda sétált Petihez, én csak Adrira néztem értetlenül, majd vállat vontam és, leültem az egyik rég ott hagyott, és fejte fordított cserépre. Andris? Miért jön ide Andris? Alig ismerjük, mégis meghívta Oszkár. Lócit még megértem mert régi jó barátunk, de Andris? Jézusom.