Behind The Mask

5. fejezet

5.
Hulla részegen kóvályogtam haza az éjszaka közepén, nem törődve a dudáló autókkal, a káromkodó járókelőkkel, vagy az ugyanúgy részegekkel mint én.
Besántikáltam az utcánkba, majd a házunk elé érve neki estem a kerítésnek ami felhorzsolta a karomat.
Felnéztem az épületre, és láttam, hogy a nappaliban ég a villany, ami csak rosszat jelenthet.
Lassan össze szedtem magam, és besétáltam a házba, a kezemet a nyakláncomra rakva (amit a nagymamámtól kaptam).
Beérve megpillantottam anyát és apát a kanapén ülni, anya arca rémült volt, és aggódott, amíg apa arca tele volt haraggal, és dühvel.
"Hol a faszban voltál?!"
Kiáltotta apám, felállt, majd oda állt elém, a kezeit ökölbe szorítva.
Megállt bennem az ütő, mivel észre fogja venni, hogy részeg vagyok, és akkor megint kapok.
"Öö..."
Makogtam, a fejemet vakarva néztem fel rá, a szívem hevesen vert, és éreztem hogy nem kapok levegőt.
Először nem realizáltam, hogy mi történik, de aztán egy kis idő után rájöttem, hogy apa a nyakamnál fogva üvölt az arcomba. A fojtogatas miatt nem hallottam mit mondott, csak azt, hogy üvöltött. A homlokán és a nyakán az ér lüktetni kezdett, és a kezét felemelve úgy pofon vágott, hogy a számból elkezdett ömleni a vér.
Apa háta mögé néztem, ahol anya ült, nem nézett ide, csak csendben, a szemét becsukva imádkozott.
"Takarodj innen, te ribanc!"
Üvöltötte apa, és a hajamnál fogva ráncigált be a szobámba, ahol neki vágott a falnak, egy képkeretet leverve a falról, ami a fejemre esett, és berepedt a fejem teteje.
Az ajtót becsapva hangos sikítással a földre estem, a fejemet szorongatva. Az ütés erejétől elkezdett forogni a világ, és lassan, lassan elsötétült.

Fényt látok. Végre vissza jött az eszméletem. Mennyi ideig voltam kiütve? Mi történt?
"Jézusom..."
Motyogtam, és a fejemet fogva a fal mellé ültem, és halkan elkezdtem sírni. Az arcomról vízesés szerűen folytak a könnyek, a gatyámat össze vízezve.
A fejem tele volt tömve gondolatokkal, szédültem és csak a síráson járt az eszem.
Hozzá nyúltam a fejemhez, és valami nedveset éreztem az ujjaim hegyéhez érni.
"Ugye nem..."
Suttogtam és ránéztem a kezemre. Véres volt, és mellesleg igazam lett.
"Oh bazdmeg..."
Szép lassan megpróbáltak felállni, és oda sántikáltam az ágyamhoz. Ránéztem, és egy pillanat alatt bele dőltem, a fejemet a párnába temetve.
A telefonomért nyúltam, egy mozdulattal felrántva a mellkasomra. Feloldottam, és egy jó 5 percig a háttérképemet bámultam. Én, Oszkár, Adri, és Peti. Mindannyian vicsorítunk, a fogunkat megvillantva, ilyenkor még élénk zöld volt Oszkár haja, és nem egy kopott, félig szőkített haj. Adrinak itt még a természetes hajszíne volt, azaz barna, amit mostanára már kiszőkített. Petinek a régi buzz cut-jával úgy nézett ki mint a szopott gombóc, de mostanára megnövesztette, amit jól is tett. És aztán ott vagyok én. Rövid ujjúban, mert akkor még nem volt mit eltakarnom, mostmár sajnos van. Elég sok. A hajam ugyanolyan mint régen csak egy kicsit rövidebb, barna, frufru ami két oldalt kiemeli az arcomat.
De jó volt, hogy olyankor még tudtam rövid ujjúban a nyilvánosság előtt lenni.
Beléptem a Messenger-be, és egyből Oszkárra kattintottam, és szinte egyből rávágtam a hívás gombra. Oszkár a harmadik csörgésre felvette, a haja vízes, és póló nélkül köszöntött.
"Szia Li- URAM ATYÁM VELED MI A FASZ TÖRTÉNT?!"
Üvöltötte a telefonba, szinte eldobva azt, gondoltam, hogy arra céloz, hogy a homlokomra volt száradva a vér.
"Csak a szokásos..."
Motyogtam félig kiütve.
"Oké, azonnal át megyek. Nyisd az ablakod."
Mondta sietve, és letette. Ez komolyan átjön? Biztos ez ebben?
Pár perc múlva kopogást hallottam az ablakom felől, oda kaptam a fejem, és Oszkárt pillantottam meg. Komótosan oda sántikáltam, és egy kattanással felnyitottam az ablakot. Oszkár belépett rajta, és egyből a karjait körém csavarta, a mellkasához húzva engem.
Végre egyszer az életben biztonságban éreztem magam, itt, Oszkár karjaiban. A testhőjét szinte át adta az én vacorgó formámnak. Remegtem mint egy fűszál, de Oszkár megnyugtatott valamennyire, az állát a homlokomra rakva ringatott előre és hátra.
Hirtelen megpillantotta a fejemen a sebet, és elengedett, majd elkezdte óvatosan a sebet nézni, hogy mennyire vészes.
"Várjál..."
Mondta, és kivett a zsebéből egy üveg betadint és néhány sebtapaszt, mert gondolom tudta hogy szükségem lesz rá.
A betadintól fájt a fejem, egyenesen égette, viszont amikor rákerült a sebtapasz, valamennyire enyhült.
"Nyugi, minden rendben lesz."
Nyugtatott meg, a kezét a vállamra rakva szépen lassan lefektetett, hogy aludjak.
"Aludjál, jobb lesz."
Válaszolta, majd minden elsötétült.

"Mi történt?"
Kérdeztem amint felkeltem és felültem. Nem emlékeztem semmire ami tegnap történt, egyedüli emlékem Oszkár aggódott arcképe volt.
Felkaptam a telefonom, és megpróbáltam nézni az időt, vagy, hogy írt-e valaki. Egy csomó nem fogadott hívás Adritól, Petitől, Rajmundtól és még...Andristól.
"Mi a...?"
Motyogtam és rányomtam a profiljára, ami pár percel később be is töltött.
"LILI???"
"LILI JOL VAGY????"
"LILI LEGYSZI VALASZOLJ, KEZDEK AGGODNI"
Az üzenetei alapján nagyon aggódik értem, amit nagyon nem is értek, hiszen alig ismerjük egymást. Vagy lehetséges valamelyik haverom kérte meg, hogy írjon? Igaz Lócinak nem jó a telefonja, így lehet elkérte az övét, vagy én már nem is tudom.
Megnyitottam az üzeneteket, és mindenkinek egyből válaszoltam, hogy jól vagyok, csak elaludtam. Nem kell mindenkinek tudni az igazságot.

Szépen lassan kikeltem az ágyamból, és belenéztem a tükörbe, amiben nem egy szép látványt láttam. Hajam egy madárfészek, szemem karikás és zúzodott, a hajamra volt száradva a vér, és tiszta izzadt a pólóm. A szemem vörös volt, és felette a szemöldököm be volt repedve. Na az nem tudom mikor került oda.
Ránéztem az időre, és annyit láttam, hogy van pár percem elrejteni az itthoni énemet, hisz, ki szeretne egy össze vert, mentálisan megrongálódott lányt?
Mindenki gondolat menete leragadt annál, hogy a lányoknak feltétlenül úgy kell kinézni mint egy Barbie baba, amivel régen minden kislány játszott. Kicsit sem lehet husis, túl vékony, pattanásos, szeplős, nem lehetnek hegei, szőrös testrészei semmi. Csakis sima és puha bőr egy hiba nélkül, és nem lehet több mint 60 kg, és kevesebb mint 40. Mert akkor már egyből rájuk szállnak. Nem csoda hogy a szőke kapta Kent, és nem a barna.

Berohantam a mosdóba, kicsaptam a sminkes táskámat, és vadul elkezdtem eltakarni az összes zúzodásomat tegnapról, a sebemre egy hajpántot raktam, és eltakartam magamat egy bő farmerral, bő pulcsival és egy fekete csizmával.
Lerohantam a lépcsőn, kikaptam anya pénztárcájából egy ezrest, és elindultam suliba.
Amint beértem, elnézést kértem, hogy késtem és beültem Oszkár mellé, ahol mindig ülni szoktam.
A kezemmel eltakartam a zúzodást az arcomon, és kinyitottam a füzetem. Oszkár aggódó szemekkel nézett rám, és a hajamat eltűrte a szememből. Én csak ránéztem könnyes szemekkel, könnyek amiket reggel óta tartogattam, és még egy ideig fogom is, mert nem akarom hogy a tanár az egész osztály előtt kikérdezzen hogy miért sírok. Semmi köze hozzá, hagyjon békén.