Tomboló vágy 2 - Feladjuk vagy kezdjük elölről? { BEFEJEZETT }

33. Fejezet (+18)

Figyelem kedves olvasó! A fejezet erotikus jelenetet tartalmaz!

Angelika másnap összegömbölyödve ébredt Draco karjaiban.

A tejfölszőke varázsló olyan szorosan ölelte magához, mintha attól félt volna, hogy megszökik mellőle az éjszaka folyamán.
A kis boszorkány elmosolyodott és addig fészkelődött míg végül sikerült megfordulnia a férfi karjaiban, hogy láthassa az arcát.

Annyira tökéletesnek látta Draco alvás közben szinte gyermeki arcvonásait, hogy egyszerűen nem tudott beteleni a látvánnyal. Hihetetlenül boldog volt tőle, hogy újra ott feküdt a karjaiban, a közös ágyukban.

Hónapok óta először érezte magát felhőtlenül boldognak és gondtalannak.

- Mi lenne ha ahelyett, hogy csak bámulsz inkább megcsókólnál? - kérdezte tőle Draco álmos hangon, miközben kinyitotta a viharszürke szemeit.

Angelika halkan felkuncogott, majd szokás szerint Draco nyakába csúsztatta az egyik kezét és a tarkóján lévő rövid tincseket kezdte cirógatni, miközben eleget téve a kérésének közelebb hajolt hozzá és megcsókólta.

- Így már sokkal jobb! - mondta vigyorogva a sármos szőkeség, mikor végül a lány elhúzodott tőle. - Hónapok óta nem éreztem ilyen kipihentnek magam. Hány óra lehet?
- kérdezte kíváncsian, mire Angelika átpillantott a válla felett az éjjeli szekrényen lévő órára.

- Merlin szakállára, délután 3 van!
- jelentette ki a kis boszorkány hitetlenkedve. - Ginny valószínűleg halálra aggódja magát miattam! Gyorsan küldenem kell neki egy baglyot mégmielőtt megjelenik itt! - hadarta, miközben kiugrott az ágyból.

- Az nem lenne túl előnyös. - jegyezte meg Draco bazsalyogva, miközben végig pillantott a meztelen kis boszorkányon majd magán is. Aztán lustán magára húzta a lábánál lévő szürke szatén takarót.

- Ez egyáltalán nem vicces Draco! - fedte meg szigorúan Angelika az egykori mardekárost. De aztán végül mégiscsak elnevette magát, mert szinte látta maga előtt a legjobb barátnője arckifejezését ahogy meglátja őket ruha nélkül a hálószobában.
- Na jó talán egy kicsit az! - tette hozzá kacarászva.

- Őszintén szólva szerintem egyáltalán nem lepődne meg azon amit látna. - vonta meg a vállát Draco, majd belőle is kitört a nevetés.

- Nem igaz, hogy sosem tudsz nemet mondani neki Ang! - utánozta Ginny felháborodott hangját a kis boszorkány, mire a tejföl szőke varázsló majd megpukkadt a nevetéstől az ágyban fekve.

A hangos viháncolásukat kopogás szakította félbe.

Angelika ruhák hiányában (mivel azok még mindig a nappaliban hevertek valahol) gyorsan odaszaladt az ágyhoz és bebújt Draco mellé.

- Baszki ez biztos Ginny! - sutyorogta a szőke varázslónak, miközben az úgy igazította a takarót, hogy őt is eltakarja vele. - Szerinted halotta, hogy utánoztam? - kérdezte kissé ijedten, mire Draco kinevette az ajtón pedig újabb kopogás hallatszott.

- Ki az? - kérdezte az egykori mardekáros jókedvűen.

- Maglor vagyok Malfoy úrfi!

Dracoból akaratlanul is újra kitört a nevetés Angelika pedig megkönnyebbülten felsóhajtott, majd játékosan rá csapott a férfi vállára.

-Ez egyáltalán nem vicces! Tényleg azthittem, hogy Ginny az! - dorgálta meg.

Draco szóra nyitotta a száját, de ekkor újra meghalották Maglor hangját az ajtó elől.