Tomboló vágy 2 - Feladjuk vagy kezdjük elölről? { BEFEJEZETT }

24. Fejezet ( 2.rész)

Draco egészen a bálterem kétszárnyú bejárati ajtajáig követte Angelikát a zsúfolt helyiségen keresztül. De tekintettel a lány apró termetére a szőke férfinak esélye sem volt olyan gyorsan átérnie, mint neki.

A Malfoy fiú bosszúsan vette hát tudomásul, hogy a kis boszorkány elhagyta a báltermet mire utolérhette volna, és bevonult az egyetlen helyre ahová nem követhette a női mosdóba. Magában káromkodva megállt az ajtótól nem messze, és lekapott egy pohár pezsgőt az egyik mellette elsétáló pincér tálcájáról.

A tejföl szőke varázsló gyorsan végig futatta a tekintetét a vendégseregen, miközben belekortyolt a drága szénsavas italba.
Nem lepte meg, mikor a pillanatása találkozott egy dühtől csillogó kék szempárral.

Ginny Weasley Angelika legjobbarátnője úgy meredt rá, hogyha szemmel ölni lehetett volna bizonyosan holtan rogyott volna össze abban a pillanatban. Máskor ennek láttán gúnyosan elmosolyodott volna, most viszont inkább feszélyezte, ezért gyorsan inkább másfelé nézett. Éppen újra a bejárati ajtófelé akart fordulni, mikor Astoria mellé lépett és megszólította.

- Malfoy nem láttad Pansyt? - kérdezte a nő élénken. - Egy ideje eltűnt és sehol sem találom. - mondta megsem várva a választ, és kissé idegesen körbe pillanatott a teremben.

- Nem! - felelte Draco unottan. - Bár, hogy őszinte legyek nem is igazán kerestem Astoria. - mondta fintorogva, mire a sötéthajú boszorkány felháborodott arckifejezéssel nézett rá és szóra nyitotta a száját.

De aztán ahelyett, hogy megszólalt volna Astoria szemei hirtelen elkerekedtek és a szája elé kapta a kezét, miközben Draco válla fölött elnézve egyetlen pontra meredt.
Az egész egy pillanat alatt történt. A tejföl szőke varázsló éppen megakart fordulni, hogy lássa mi váltott ki ilyen különös reakciót a nőből, mikor egy senkiével sem összetéveszthető hang élesen a nevén szólította.

- Malfoy! - csattant Angelika hangja.

Draco szélsebesen megpördült a tengelye körül.

A látvány ami fogadta oly annyira meghökkentő volt, hogyha tudta volna mit mondjon akkor se jött volna ki hang a torkán. A szőke kis boszorkány dühtől szikrázó zöld szemekkel állt nem messze tőle a kétszárnyú bejárati ajtó előtt pálcájával a levegőben lebegtetve az ijedt kapálzó Parkinson lányt, aki láthatóan próbált segítséget kérni, de egy hang se jött ki a száján. Valószínűleg egy nyelvtapasztó bűbáj miatt. A fekete elegáns ruhája szoknya része a melle köré csúszott ezért kilátszott a fekete csipkés bugyija. A jelenet még szórakoztató is lett volna, ha Draco nem ismeri eléggé Angelikát ahoz, hogy tudja valamivel borzasztóan feldühíthette a nő, ha képes volt ilyen botrányosan viselkedni egy ennyire nyilvános eseményen.

A szőke lány egyenesen az ő szemébe nézett és esélyt se hagyva neki arra, hogy reagáljon valamit egyetlen pálca lendítéssel hozzá vágta a kapálozó Pansyt.

Draco megtántorodott a fiatal nő neki vágodó súlyától, de végül sikerült visszanyernie az egyensúlyát. Földbe gyökerezett lábakkal meredt Angelikára, a karjában nyöszörgő boszorkányt pedig egy pillanatásra se méltatta.

- Nem érdekel milyen ostoba ribancokkal töltöd az éjszakáidat Malfoy! - sziszegte Angelika a fogát csikorgatva. Nem beszélt túl hangosan, de mivel a teremben síri csend volt, minden szavát tisztán lehetett hallani.
- De, ha mégegyszer belémköt vagy rám támad valamelyik... - morogta a lány.
- Merlinre esküszöm, hogy nem ússza meg annyival, mint most Parkinson! - jelentette ki élesen, miközben a szeme szinte lyukat égetett a volt vőlegénye arcába, majd kiviharzott a bálteremből.