Tomboló vágy 2 - Feladjuk vagy kezdjük elölről? { BEFEJEZETT }

36. Fejezet ( 1. rész)

A kissé kaotikus, de végül jól sikerült leánykérés után úgy repült el az idő Draco és Angelika felett, hogy szinte észre sem vették. Ahogy a mondás is tartja repül az idő, ha az ember jól érzi magát. Már pedig a fiatal szerelmes pár a nehéz hónapok után végre igazán jól érezte magát.

Boldogok voltak.

A hetek múlását szinte egyedül az jelezte, hogy Angelika pocakja egyre gömbölyűbb lett.

Draco kívánsága szerint a kis boszorkány már a Szent Mungóba járt a terhességi vizsgálatokra. A baba továbbra is egészséges volt, és a terhesség továbbra sem okozott szinte semmiféle problémát a fiatal nő számára. Igazából az egyre kerekedő hasán kívül csak annyi változott, hogy többet aludt és evett.
A mágikus tesztek szerint is kislányt hordott a szíve alatt, bár a medimágusok is minden vizsgálatakor elmondták, hogy ez továbbra sem 100%os eredmény, de Ginny és Draco sőt mindenki más is biztosra vette, hogy így van.
Egyedül Angelika volt az aki valamiért kételkedett. Nem tudta megmondani, hogy pontosan miért. Egyszerűen csak volt egy olyan megérzése, hogy fia lesz.

Mire észbekaptak már elrepült a november és a december nagyrésze.

Közeledett a karácsony és az újév.

Na meg persze a január 30. is az-az a baba érkezésének várható időpontja.

🔶️

Kis karácsony, nagy karácsony

2002. December 24.

Reggeli

Angelika lassan kezdett hozzá szokni, hogy egy ideje Draco volt az aki reggelente előbb ébredt. Ennek az egyik oka az volt, hogy ő többet aludt a terhessége miatt, mint eddig. A másik pedig, hogy a vőlegénye sokkal jobban aludt éjszakánként mióta újra összeköltöztek, mint bármikor mióta megismerték egymást.

Így egyáltalán nem lepődött meg rajta, mikor Szenteste reggelén arra ébredt, hogy a sármos szőkeség az arcát cirógatja az ágy mellett guggolva.

- Jó reggelt kislány! - mondta Draco mosolyogva, mire a kis boszorkány is mosolyra húzta a száját, bár a szemét még nem nyitotta ki. - Ideje lenne felkelned! Szeretném ha időben reggeliznél, mert aztán nem fogsz tudni enni az ünnepi ebédből...

Angelika halkan kuncogott egyet, majd végre kinyitotta a hatalmas zöld szemeit.

- Én ettől a helyedben nem tartanék! Mostanában egész nap tudnék enni, ha nem türtőztetném magam. - mondta a lány mosolyogva. - Ha annyit ennék amennyit a te drágalátos porontyod kíván már gurulnék!

- Ilyenkor az én porontyom mi?
- vigyorodott el a tejfölszőke varázsló.

- Hát persze! Pont úgy irányítana, mint az apukája, ha hagynám! - kuncogott a szőke boszorka, aztán egy hirtelen mozdulattal magához rántotta a vőlegényét.

Draco nevetve tartotta meg magát a menyasszonya felett. (Véletlenül se akart rá nehezedni Angelika hasára.) Lehelt egy gyors apró csókot a hívogató puha ajkakra, aztán mellé feküdt.

- Ha már az irányító apukáknál tartunk...
- sóhajtotta Draco, miközben Angi elhelyezkedett mellette és rá hajtotta a fejét a vállára. - Tényleg jó lenne, ha kikelnél az ágyból szépségem, mert szeretnék még apukádék előtt odaérni a kúriába. Így is eléggé be van rágva rám. Nem lenne előnyös, ha ma még el is késnénk...

- Nem a te hibád lenne hanem az enyém...
- motyogta a kis boszorkány még mindig kissé álmosan.

- Apukádnak az nem igazán számítana...