Eljő az Éjsötét

A VÁMPÍROK VÉDENCE

G W E N D O L Y N
~~~

Fénylő fehérség taszította uralma alá a kopárságot. A hideg évszak eljövetelével olybá tűnik minden lelassul, a gondolat a teremtése előtt elvész, a nappalok pedig mintha egy csiga lassúságával váltanák fel az éjszakákat. A madarak nagyobbik része útra kel, hogy a fagyról lemondva meleget lásson, aki pedig eme vidéken túléli a telet, hol már ősz óta óriásméretű a fehér temető, joggal koronázhatják meg a tápláléklánc csúcsán. Drigersburg ezen lépcsőjének tetején pedig évszázadok óta a vámpírok állnak.

Gwendolyn Rosengatt hatalmasat nyújtózkodott fektében, reggeli, rekedt ásítását pedig csak egy hófedte álmát alvó medve képes leutánozni kényelmet kereső forgolódása közben. A lány a hattyútollal bélelt párna közepébe fejelt, és csak percekkel később vette rá magát arra, hogy zsibbadt, mozdíthatatlannak tűnő tagjait élettelivé perdítse.

A Hold gyermekien játékos fénye mezítelen hátára vetült, szinte hallhatóan hívta őt, hogy vesse bele magát az új éj gyönyöreibe. Hiszen jeles éjszaka miatt suttogott a hatalmas égitest, pompás teljességében. A tél ünnepeire való felkészülés sürgés-forgása veszi kezdetét ugyanis innentől, egészen december közepéig. Gwen borzasztóan izgatott volt miatta, és ha rajta múlt volna, végkimerülésig járta volna a Vörös Pecsét Hotel élettől pezsgő, vagy éppen titokzatos útjait. Mégis, mikor arra gondolt, hogy képes volt kialvatlanságtól mentesen belekezdeni ebbe az időszakba, izzó vassá hevült a teste. Óvakodva simított a nyakára, súlyos tapasztalatoktól érdes ujjai pedig azonnal megtalálták a mostanra apróvá zsugorodott fognyomok besüppedését a bőrén. Az elmúlt éjszakája összes mozzanata az elméjébe röppent, ő pedig jóleső morgással üdvözölte a testét átszelő, mámorító borzongást.

Sael jellemzően felriadt naplementekor, habár türelmetlenségében gyakran a lányt is magával húzta az ébrenlétbe. A ma este más volt, Gwennek pedig tetszett, hogy a vámpír törődően meghagyta neki ezt a pár órácskát a pihenésre. Egyébként is, középső gyermekként éppúgy jelen kellett lennie apja oldalán a szervezésben, ahogy a Hotel egyik örököseként illő is volt neki.

Mégis, a fiatal hölgy nem bírt szabadulni az emlékektől. Attól, mennyire édes, mikor ez a gyönyörű, ámbár veszélyes férfi a hátára fordult, pihegő teste felé mászik, a nyakába csókol miután a fülébe suttog, majd egyik kezével, mint egy kínzó kábulat, úgy kúszik egyre lejjebb a bőrén, egészen a legérzékenyebb pontjáig. Tisztán él benne a másik mély, simogató kuncogása, mikor a vámpír tettei miatt kiszakad belőle egy visszatarthatatlan nyikkanás.

Nem, koncentrálnia kellett. Jaskin szerint ez egy forgalmas szezon lesz, több és jóval fenyegetőbb lakók ígéretével, emberként pedig, a legifjabb örököst idézve, vigyáznia kell kit enged akárcsak a szabad oldalára ülni. Attól még, hogy a Hiedelson família védelme alatt áll, akadhatnak olyan rebellis arisztokraták, akik a vére túlzott megcsapolása után egyszerűen azt állítják, hogy nem tudnak semmiről. Ezzel bizonyíték hiányában senki sem szállhat vitába, különösképpen ő, aki egy gyenge lény pusztán a körülötte mozgó csúcsragadozók között.

A padló halkan sóhajtott a rá nehezedő súlytól, mikor a mezítelen kisasszony óvatosan kilendült az addigi puhaság hálójából. A nappalba hajló szeretkezés előtt ledobott ruhái mind egy szálig felszívódtak, ám három hónapnyi tapasztalat után ezt már egy hajszálnyit sem tartotta furcsán kimagaslónak. A szolgák errefelé csendesek, és az olykor élőnek tűnő, ódon falak legjobb cimborái, akik nyugodt szívvel engedik át őket szobáról szobára. Az elkódorgott ruhaneműi napokkal később varázslatosan újra fel is bukkannak a szekrényében, és kellemes, harangvirág illatú mivoltukkal köszöntik a pihenőhelyük feltáróját.